Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
107 hogy a csontkorcsolyák túlnyomó többsége szarvasmarha vagy ló hosszúcsontjaiból készült. Ezek körülbelül egy láb hosszúságúak, és alkalmasak is arra, hogy egy ember súlyát megtartsák.682 A korcsolyák elülső része általában két oldalról és alulról is faragott, hegyesedő. Az orr-rész kialakítása szerint négy tipust különíthető el: 1. típus: az orr kihegyezett vagy nyesetlen, lyuk nélkül; 2. típus: kihegyezett orr, vízszintes lyukkal; 3. típus: kihegyezett vagy csúcsos orr, függőleges lyukkal; 4. típus: megmunkálatlan orr-rész vízszintesen átfúrva. A csontkorcsolyák legfőbb ismérve azonban az, hogy alsó részük, vagyis a sikló felületük laposra csiszolt. Ez különbözteti meg őket az egyéb, hasonló alakú, de más célra használt tárgyaktól.683 Ezek alapján kétségtelennek tarthatjuk, hogy a Borsodon napvilágot látott tárgy valóban csontkorcsolya volt. Egyes kutatók szerint a csontkorcsolyák első megjelenése a Kr. e. 2 évezredre tehető a sztyeppezónában. A tárgytípus az északi sarki területek felől, a magyar Alföldön át, kelettől nyugatra terjedt. Bizonyos időszakokból egyelőre nem ismerünk ilyen leleteket. A korai középkorban azonban használatuk általánossá vált.684 Mások viszont úgy látják, a csontkorcsolyákat a bronzkortól használták, a legkorábbiak éppen a Kárpát-medencéből, a harangedényes kultúra lelőhelyeiről ismertek.685 Észak és Nyugat-Európában a régészeti leletek mellett írásos források is tanúsítják jelentőségét. A 12. századból Norvégiában lócsontból, Izlandon juhcsontból való csontkorcsolyát említenek. Olaus Magnus a svédek szarvas- és juhcsontból készült korcsolyáiról emlékezik meg.686 Herman Ottó 12. és 16. századi angliai forrásokat idéz az eszköz használatára.687 A csontkorcsolyát - irongát - a néprajzi gyűjtések alapján Magyarországon, az újkorban nem tekinthetjük közlekedési eszköznek, a halászok, vadászok, pásztorok nem használták. A közelmúltig azonban a paraszti ifjúság kedvelt játéka volt. Ezzel ellentétben a csontkorcsolya a sarkvidékeken nélkülönhetetlen eszköze a halászatnak és vadászatnak.688 A borsodi lelet egyértelművé teszi, hogy a magyarság a legkorábbi időktől ismerte a csontkorcsolyát. Meglehet azonban, hogy ekkor még nem elsősorban, vagy nemcsak játékként használták. A borsodi településen napvilágot láttak továbbá olyan, különböző állatok csontjaiból készült tárgyak is, amelyeket rontott vagy félkész daraboknak tarthatunk. Átfúrt lyukak, füráskezdemények láthatók például egy, a 15. házból előkerült a juh lapockadarabon, illetve az 682 Küchelman-Zidarov 2005, 426. 683 Herman 1887, 172-173. „A valódi csontkorcsolya - akár átfúrva, akár nem - mindig tükörsima, lapba futó kopású [...] A különbség tehát az, hogy a keczecsont sohasem, a korcsolya mindig lapba futó kopást tüntet föl.” Küchelman-Zidarov 2005, 427M28. 684 Küchelman-Zidarov 2005, 430. 685 Choyke-Bartosiewicz 2005, 318. 686 Ortutay 1979, 638-639 687 Herman 1902, 6. 688 Ortutay 1979, 638-639. 1. házból és szórványként napvilágot látott juh mellső és hátsó lábszárcsontmaradványon. Faragásnyomok fedezhetők fel egy ugyancsak szórványként előkerült további juhlábszárcsonton. Szintén szórvány egy juh astragalus - dobókocka -, amelynek belső oldala csiszolt.689 11.9.1. Zablaoldalpálcák A 7. házban, az ekevasak, a rövid kasza, a bárd és a koiomp mellett két félkész zablaoldalpálca is előkerült. A jobb oldali: gímszarvas agancsából készült, sárgásfehér, erősen ívelt, ovális keresztmetszetű. Kiszélesedő végét ék alakúra faragták, ezen a részén enyhén domború, csiszolt felületbe két palmettacsokorból álló mintát véstek. Másik vége erősen elkeskenyedik, letörött. Hoszsza: 14,3 cm, szélessége: 2,6 cm (57. tábla 1, 24. kép).690 A bal oldali: gímszarvas agancsából készült, sárgásfehér, enyhén ívelt, ovális, keresztmetszetű. Egyik vége kiszélesedik, fűrész fogasra alakították, másik, elkeskenyedő végét egyenesre vágták. Hátoldala valószínűleg a kialakítás közben elhasadt, itt a csont belső, szivacsos szerkezete látszik. Félkész. Hossza: 14, 5 cm, szélessége: 2,7 cm (57. tábla 2).691 Zablánk legközelebbi párhuzama a Sály-Latorban, ugyancsak településen előkerült 10. századi palmettadíszes zablaoldalpálca.692 A borsodi, akárcsak a sályi, félkész, nem kétséges tehát, hogy helyben készült. A honfoglalás kori zablák sajátos csoportját alkotják a csontpofarudas zablák. Az agancsból készített, faragott vagy karcolt zablák nem túl gyakoriak. Általában női, vagy rangosabb férfisírokból kerültek elő. Az oldalpálcák többnyire egyszerűek, csak az agancságat használták fel, díszítés nélkül. Mindössze néhány faragott, díszített darabot ismerünk.693 Díszítetlen példány a lebői,694 a tiszakeszi,695 a tiszaderzsi,696 valamint egy ehhez igen hasonló, Doboz-Hajdúirtásról származó darab.697 Díszitett példányokat találtak Szeghalmon,698 Kiszomborban,699 Veszkényben,700 Sárrétudvari-Hízófoldön,701 és Dormándon.702 689 Juhscapula (15. ház), rad. prox. (1. ház) és tib. dist. (1. ház, falu: szórvány), radius diaph. (szórvány). A csontanyag meghatározásáért Vörös Istvánnak és Bárány Annamáriának tartozom köszönettel. 690 HÓM ltsz: 96.1.1397. 691 HÓM ltsz: 96.1.1398. 692 Parádi 1985, 175. 693 A díszített példányokról: László 1970, 179-181. 694 Dienes 1966,210. 695 László 1970, 180, 48. jegyzet, K. Végh 1970, 86, VIII. tábla 8. 696 Fodor 1996,288. 697 MNM Árpád-kori Gyűjtemény, ltsz: 68.136.B. A darab nem használt, egyik vége letörött. Vö.: Kovalovszki 1975, 222, 10. kép 9, 17. A tárgyat Kovalovszki Júlia csak feltételesen tartotta zablának, és ugyancsak kérdőjelesen, avar korinak vélte. 698 Hampel 1907, 141, 29. tábla 1, Dienes 1966, 216, 26. jegyzet 699 Dienes 1966, 216, 27. jegyzet, 7.8. kép 700 Dienes 1966,216, 28. jegyzet, Fodor 1981, 85-89, Fodor 1996c, 35, 12. kép 701 Nepper 2002, 321, 189-190. kép, 277. tábla 3. 702 Révész 2008, 79, 440.
