Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Bevezetés - A feltárások leírása
Mezőkövesd-Mocsolyás A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a Kr. e. 6. évezred második feléből Kalicz Nándor-Koós Judit BEVEZETÉS Mezőkövesd-Mocsolyáson az M3-as autópálya építését megelőző leletmentő régészeti ásatások a feltárt terület méretét is jelentős mértékben felülmúló eredményeket hoztak. Koós Judit, a kutatási program vezetője már az 1993-as tavaszi terepjárás, majd őszi szondázás során felismerte a lelőhely különlegességét és fontosságát, s ezért a nagyfelületű feltárásra 1994-ben meghívta munkatársként Kalicz Nándort. A leletmentő ásatás igazolta a várakozásokat. A településtörténeti, temetkezési adatok és a bőséges leletanyag számos új megállapítás lehetőségével gazdagította ismereteinket a neolitikum korai időszakáról. Különösen kiemelkedőnek számít az egykor volt és a felszínre épített oszlopos szerkezetű, majd leégett házak csoportjának feltárása, amely egy csapásra megtörte a korábbi kisméretű ásatások miatt keletkezett „gödörházak” mítoszát (Kalicz-Koós 1997a, 28-33; 1997b, 123-135; 2000a, 45-76; 2002, 45-79). Ezt igazolta a következő két évben, 1995-1996-ban Domboróczki Lászlónak a Mezőkövesd-Mocsolyástól mintegy 20 km-re nyugatra fekvő Füzesabony-Gubakúton végzett hasonló leletmentő feltárása (Domboróczki 1997, 19-27; 2001a, 67-94, 2009, 75—127 stb.). A két ásatás érdekessége, hogy amíg Mocsolyáson a tapasztott falú házak egyidejűleg átégett összefüggő paticsrétege maradt meg, addig Gubakúton a leégés nélkül elpusztult házak alakját és maradványait az egykori szerkezetre utaló oszlophelyek pontos alakzata őrizte meg. A leletanyagot tekintve a két lelőhely tökéletes hasonlóságot árul el. Mindkét helyen jellemző a kerámia bősége, az antropomorf és zoomorf plasztika gazdag változatossága és a temetkezési rítust bemutató sírok jelenléte. Ebben kisebb eltérést jelent, hogy amíg Gubakúton a 13 temetkezés a házak keskeny végénél helyezkedett el (Domboróczki 1997, 20-21, 26-27, 3. kép; 2001b, 193-214, pl. 4-7), addig Mocsolyáson a feltárt 25 sír kisebb csoportokban, mintegy félkörívet alkotva övezte a házakat, főleg a település lakatlan keleti részén (111. tábla) (Kalicz-Koós 2000a, 3. kép; 2002, 3. kép). Többek között ezekért is hangsúlyozzuk a feltételezhetően nem nagyméretű mocsolyási lelőhely jelentőségét. Azóta az antropológiai és állatcsont vizsgálatok több emberi, főleg infans maradványt eredményeztek, amelynek alapján 36-ra emelkedett a sírok száma. A részletes eredményeket külön fejezetben közöljük. A FELTÁRÁSOK LEÍRÁSA Az ásatás során a szondázással együtt 5620 m2 felületet sikerült megvizsgálni és feltárni a leendő autópálya engedélyezett nyomvonalán. Munkánk eredményeként különböző arányban 9 korszak emlékeit találtuk meg. 1. A lelőhelyen az első megtelepülök képviselik a legjelentősebb időszakot a középső neolitikum kezdetén, a legidősebb Alföldi Vonaldíszes Kerámiával (a továbbiakban AVK-val), más néven Szatmár-csoporttal, mint formatív fázissal. 2. Felületes tartózkodásra utalnak az AVK késői időszakának szórványos leletei és egy-két bizonytalan objektuma. 3. A késő rézkori Baden-kultúra ugyancsak felületes jelenlétét bizonyítják a szórványos leletek. Nincsenek objektumaik a feltárt területen. 4. A kora bronzkorból (Makó-kultúra) egyetlen ham- vasztásos temetkezés került felszínre. 5. A késő bronzkori-kora vaskori Gáva-kultúra népe is számos objektumot (köztük házmaradványokat) hagyott hátra a lelőhelyen. 6. A kora vaskori szkíta kor intenzív, tartós, vagy nagyobb létszámú közösségének megtelepedését, rövidebb ideig
