Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mezőkövesd-Mocsolyáson felszínre került agyagtárgyak vizsgálata
44 Kalicz Nándor-Koós Judit A nagyméretű, vastag falú edények első égetése szinte teljes mértékben oxidációs eljárással történt, melynek hatása az edények belső rétegében nem érvényesült, mert ez csaknem fekete színt nyert. Az átégést jelentő hő nem tudta áthatni a vastagabb edényfalakat. Lehet, hogy a javításokat, kiegészítéseket az első égetés után hajtották végre. A kétfokű kiégetés során a „durva”, nagy edények felületét vastag agyagmázzal vonták be, amelyre erőteljesen érvényesülő, a felület simaságát hangsúlyosan megszüntető eljárást alkalmaztak. Ezt a hatást leggyakrabban ujjhuzigálással, az agyagmáz felcsomósításával, vagy hosszúszárú fűkötegek huzigálásával érték el az edények külső felületén. A nagy edények túlnyomó részénél a második kiégetés is oxidációs eljárással történt. A feltárt területen az edényégetés számára szolgáló külön kemencét nem találtunk, valószínű, hogy használat után szétverték az égető helyeket, s nem maradt nyomuk. MEZŐKÖVESD-MOCSOLYÁS: AZ EDÉNYEK FORMÁJA ÉS TÍPUSA (STÍLUSA)12 Az edények alakjára jellemző, hogy kevés típust használtak, de ezeket több változatban is elkészítették. A fő típusok között elsősorban az egyszerű, lapos aljú kónikus, és a hasonló alakú, mindig alacsony csőtalppal ellátott tálakat kell megemlíteni, amelyek nagy számban kerültek felszínre (104. tábla 8. sor; 31. tábla 15, 19; 32. tábla 12; 34. tábla 6; 36. tábla 10-12; 37. tábla 3-6; 54. tábla 10). Ezeket követik a csuprok, melyekre a rövid nyak a jellemző. Alakjuk hasonló a tálakéhoz (104. tábla 2-4. sor; 31. tábla 5, 8, 10, 13; 32. tábla 3, 6; 34. tábla I; 35. tábla 1, 4). A következő típuscsoportot méretük alapján a magas fazekak képviselik, amelyek sokszor ugyancsak követik a tálformát (104. tábla 9-11. sor; 33. tábla 5-6, 9; 34. tábla 7; 35. tábla 1-9). A nagyméretű fazekak elsősorban az ún. „durva” edények között találhatók. Ritkábban fordulnak elő az amfora alakú, de fül nélküli nagy edények (33. tábla 8; 39. tábla 4, 6). Tálak (31-35. kép) Kónikus lapos aljú tálak alacsony, miniatűr és mély változatban (104. tábla 1. sor 1-6, 5. sor 1-5, 6. sor 1-6, 7. sor 1-4, 9. sor 1-5, 10. sor 1-2). Feltehetően egyszerű formájuk miatt a leggyakrabban készített és használt edénytípust képviselik. Legnagyobb számban kis- és közepes méretben találtuk meg a legegyszerűbb kónikus tálakat (7-8 cm-től 17 cm magasságig és 10 cm-től 18-20 cm szájátmérőig) (104. tábla 5-7. sor; 31. tábla 12 Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a mocsolyási leleteket típusuk szerint (forma és díszítés) egységként kezeljük, mert nem tudtunk meghatározó különbségeket felfedezni a lelőhely kezdete és vége között. Bizonyosan kell lenni kis különbségeknek, de ezek a jelenlegi régészeti elemző módszerrel nem ismerhetők fel. Feltehetőleg a jövőben a természettudományos vizsgálatok fejlődése jelentősen segíthet egy településen vagy temetőn belüli időrendi, vagyis kisebb fejlődésbeli különbségek elhatárolásában is. 1-3, 6-7; 32. tábla 1-2,5,7-8-11, 13; 33. tábla 1-2 stb.). Oldaluk sokszor kissé ívelt, az aljuk többször lekerekített (33. tábla 3, 7; 34. tábla 4-5 stb.). Nagy mennyiségben vannak azonban hasonló tálak 20 cm magasságtól 48 cm-es magasságig is. Ez is mutatja, hogy gyakori edény volt. A nagyméretűek esetleg közösségi étkezésre, főzésre, sütésre, élelem- és víztárolásra szolgálhattak. A kisebb tálakat pedig egyéni étkezésnél használhatták. Az agyagedényeknek az volt az előnyük a szerves anyagból készültekkel szemben, hogy jól ellenálltak a hőségnek és a tűznek. Néhány átmeneti típust képviselő tálnál vagy fazéknál előfordul, hogy kerek testük a peremnél négyszögletessé válik (34. tábla 5). Az alacsony, ovális tál igencsak ritka az edények között (31. tábla 16). A tálak zöme díszítetlen. De ha díszítettek is, akkor az zömmel karcolás, amely főleg a külső felületen található (31. tábla 14, 17; 32. tábla 13; 33. tábla 2; 35. tábla 5, 10). A mocsolyási tálak karcolt díszítésének túlnyomó részét meandroid vagy hullámvonal alkotja. Néhány esetben a tálak festésére, és főleg karcolással kombinált változatra is találunk példát (22. tábla 1; 23. tábla 1, 5; 23. tábla; 29. tábla 12). A nagyméretű, vastag falú mély tálak, de inkább már fazekak a „durva” kerámia körében is jelentős helyet foglalnak el (35. tábla 2-3; 38. tábla 4; 40. tábla 5). A szürőedények is jelentős részben kónikus, közepes magasságú tálak alakjában készültek (34. tábla 4, 9). A Szatmár-csoport fazekasságának egyik jellegzetes vonása, hogy a tálperemek alatti rész kisebb-nagyobb mértékben behúzott (32. tábla 6). Ilyenkor többször körbefutó, vízszintes karcolt vonal választja el a vállat a peremtől, és az igen alacsony perem kissé kifelé fordul (33. tábla 5, 7). E forma változatai már közelednek a csuprokhoz. Alakjuk ritkábban függőleges magas, vagy alacsony falú, és időnként aljuk is lekerekített. Ilyenek inkább a kisméretűek között találhatók (33. tábla 3), de előfordulnak a legnagyobb méretűek között is. Szájátmérőjük leggyakrabban arányos a magasságukkal, de nyújtottabb formában magasabb is lehet. Ebben az esetben ezeket mély tálaknak, vagy a nyúlánkabbakat esetleg már fazekaknak nevezzük, főleg ha a szájátmérőjük kisebb a magasságuknál (32. tábla 10, 13). Csőtalpas tálak (104. tábla 8. sor, 1-5; 36. kép) Gyakori edénytípust alkotnak lelőhelyünkön. Fő jellegzetességük, hogy az enyhén kónikus csőtalp az edény testéhez képest mindig alacsony (6-10 cm magasság között váltakozik). Igen ritkán történt a csőtalpak áttörése négy nagy kerek, vagy ovális lyukkal. Mocsolyáson csak egyetlen áttört csőtalp töredékére bukkantunk (94. tábla 10). Az eddigi közlemények során máshol is hasonló ritkaság volt az áttört talp. I lyen edénytípust eddig csak Kőtelekről és Tiszaszőlősről ismerünk (Raczky 1998, 11. kép 3; Kovács 2007, 9. kép 4, 13. kép 9). A tálrészek viszonylag alacsonyak, az edények eredeti magassága a csőtalppal együtt is mindössze 15-20-25 cm között váltakozik.
