Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Függelék - Sümegi Pál: Mezőkövesd-Mocsolyás kozépső neolitikus lelőhely környezettörténeti vizsgálata
316 Sümegi Pál A kora holocén fauna összetétele természetesen gyökeresen különbözik a pleisztocén faunától, alapvetően egy temperált hőmérsékletű erdei, zártabb növénytakaró kialakulására mutat. Az egykori júliusi középhőmérséklet a maihoz hasonló lehetett, meghaladta a 19 °C-ot. Patakok, folyók menti ligeterdőkben elterjedt fajok (Succinea putris, Bradybaena fruticum, Perforatella incarnata) is előkerültek ebből a szintből, jelezve, hogy a két élőhely közötti emberi transzporttal is számolnunk kell a vizsgált lelőhelyen. 4. táblázat: A Mezőkövesd-Mocsolyás lelőhelyen az 1. ház kitöltéséből származó minta iszapolása során előkerült Mollusca maradványainak összetétele Mollusca fajok db % Succinea putris 1 0,12 Vallonia costata 29 3,48 Chondrula tridens 1 0,12 Ena obscura 9 1,08 Punctum pygmaeum 27 3,24 Vitrina pellucida 49 5,88 Vitrea crystallina 86 10,31 Vitrea contracta 3 0,36 Nes ovit reá hammonis 51 6,12 Aegopinella minor 37 4,44 Limacidae 243 29,14 Zonitoides nitidus 3 0,36 Euconulus fulvus 5 0,60 Clausilidae 2 0,24 Bradybaena fruticum 7 0,84 Perforatella incarnata 2 0,24 Euomphalia strigella 5 0,60 Cepaea vindobonensis 2 0,24 Helix pomatia 272 32,61 Összesen 834 100,00 Valószínűsíthető, hogy a feltárt fauna összetétele jellemezhette a neolitikum előtti és a neolitikus alföld peremi és hegylábi erdők Mollusca faunáját. Ez az erdő- sültebb területre jellemző fauna az alföldi környezetben a több ezer éves mezőgazdasági tevékenység nyomán ma már csak egy-két helyen, elsősorban folyó menti ligeterdőben maradt csak fenn (Sümegi, 2004, 2007). Mégis feltételezhető, hogy a neolitikum kezdetén, elsősorban a jelentősebb csapadékbevétellel jellemezhető Alföld peremi, hegyvidéki előterében ez a fauna lehetett a jellemző. Az emberi település szintjében ez a fauna megváltozott, a nyíltabb, ligetesebb területet kedvelő Mollusca fajok (Vallonja costata, Chondrula tridens, Cepaea vindobo- nensis) jelennek meg, és viszonylag jelentős mennyiségben kerültek elő az éti csiga, a Helix pomatia faj egyedei. Ez utóbbinak a dominanciája a szelektív gyűjtés eredménye is lehet, mivel ezt a fajt jelentős mennyiségben fogyasztották a neolitikus közösségek (Evans, 1972). Az emberi település szintjéből előkerült Mollusca fauna viszont egyértelműen vegetációváltozást, az erdei környezet nyíltabbá válását jelzi. Ez az adat jól szinkronizálható a teleppel azonos korú talaj lepusztulásával és a talaj erózióját megelőző vegetációégetéssel. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy a megtelepülő emberi közösségek égetéses erdőirtást alakítottak ki a vizsgált területen. A fenti adatok egyezést mutatnak az Északi-középhegység több területén (keleméri Mohosok, siroki Ny ires) végzett őskömyezeti vizsgálat eredményeivel (Sümegi, 1998, Willis et al. 1998). Mindez arra utal, hogy a Krisztus előtti VI. évezred második felében a hegyláb felszíneken, illetve azok előterében megtelepülő neolitikus közösségek az emberi települések, a szántók és legelők kialakítása céljából égetéses erdőirtást, vegetáció átalakítást hoztak létre a középhegység peremén (Sümegi, 1998). ÖSSZEFOGLALÁS A Mezőkövesd-Mocsolyás lelőhelyen feltárt, a régészek által középső neolitikusnak tartott, 5400-5250 cal BC korral jellemezhető település környezetében a következő geológiai-őslénytani fejlődési szakaszokat lehetett rekonstruálni az őskömyezeti vizsgálatok alapján: Hordalékkúp fejlődési szakasz, amely a hegyláb felszínek peremén felhalmozódott kavicsos, homokos összlet formájában maradt fenn. A hordalékkúp felszínén lokális geomorfológiai különbségek alakultak ki (pl. az egykori folyómeder és folyópartok közötti térszín különbség). Ennek során jött létre a Halom-domb hordalékkúp térszínéből kiemelkedő egysége. Ez a fejlődési szakasz mintegy 20-30 ezer évvel ezelőtt fejeződött be, amikor az előtér süllyedése következtében a hordalékkúpot felépítő folyók és patakok belevágódtak saját törmelék anyagukba, és megindult a törmelékkúp pusztulása. A bevágódás következtében a talajvíz szintje lecsökkent, a hordalékkúp felszíne szárazabbá vált. A szárazabbá váló hordalékkúp felszínén eolikus porfelhalmozódás indult meg, és a vizsgált területen 1,0-2,0 m vastag infúziós lösz alakult ki. A bevágódó Csincse- és Kányapatakok egyre szélesedő alluviális síkságot alakítottak ki a hordalékkúpon és oldalazó, laterális eróziójukkal fokozatosan rombolták a hordalékkúp felszínét. Ezeknek a patakoknak az árterén jelentős mennyiségű, szél által szállított poranyag halmozódott fel, de a jelentősebb és állandóbb vízborítás miatt ez a minerorganikusnak nevezett üledékanyag nem diagenizálódott löszös rétegekké. A pleisztocén végén, holocén kezdetén lejátszódott hőmérséklet emelkedés hatására a lelőhely környezete teljes mértékben átalakult. Lombos fák, erdei környezet és intenzív talajképződés indult meg az ártéri és a löszös területeken egyaránt. Feltételezhető, hogy a keményfás
