Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Függelék - K. Zoffmann Zsuzsanna: A Szatmár-csoport Mezőkövesd-Mocsolyás lelőhelyről származó embertani leletei
A SZATMÁR-CSOPORT MeZOKÖVESD-MoCSOLYÁS LELŐHELYRŐL SZÁRMAZÓ EMBERTANI LELETEI 303 csakis egyedül a vizsgálati anyag fragmentáltsága okozza, s minden bizonnyal nem tükrözi a mocsolyási népcsoport táplálkozási szokásait, illetve életkörülményeit. Fontos megállapítani, hogy sem a koponyákon, sem a vázcsontokon, semminemű erőszakos, korábbról származó és begyógyult, vagy esetleg halált okozó sérülés nyoma nem volt megfigyelhető, s ez vonatkozik a nem sírokból, hanem gödrökből származó leletekre is. A SOROZAT MORFOLÓGIAI ÉS METRIKUS JELLEGEI A sorozattöredékre jellemző fragmentáltság, a csontok töredékes, hiányos volta miatt az embertani analízis sokszor csak részben volt elvégezhető. Különösen vonatkozik ez a sírokból származó embertani anyagra; a gödrökben, nagyobb mélységben, védve az erózió és régmúlt, illetve recens földmunkáktól, a leletek sokkal jobb megtartási állapotúak maradtak. 8. táblázat: A mocsolyási leletek legfontosabb koponyaméretei és koponyaindexei MARTIN-SALLER 17/216 18/287 férfi nő 1. 1865. 7.8. 1479. 97 94 10. 117 113 11.12. 119 13. 105 16.17.20.23.24.25.26. 14027. 13528.29. 11730. 11531.40.43. 106 99 44.45.46.47.8. táblázat, folytatás 48. 69 60 50. 51.d. 51.S. 40 52.d. 52.s. 34 54. 27?55. 50 44 57.60. 61. 62 62. 63. 34 65. 108 66. 96 92 69. 34 27 70. d. 61 51 71a d. 41 29 8/1 7917/117/820/120/8 9/8 66 47/45 48/4552/51 d.52/51 s. 85,00 54/55 54 A hiányos adatok alapján nehéz a Mocsolyáson temetkező közösség embertani arculatát részletesebben felvázolni (8-9. táblázat), a tipológiai heterogenitás azonban még ilyen körülmények ellenére is nyilvánvaló. A közösségben egy robusztus, magas termetű (férfiak: 13/197, 22/353, nők: 2/75, 8/192, 19/341) és egy gracilis, alacsony termetű variáns (nők: 11/195, 18/287, 20/344, 23/365) élt egymással párhuzamosan. Hogy nem elsődlegesen sexuális dimorfizmus okozza a kettőséget, azt az bizonyítja, hogy míg a gracilis, alacsony termetű változat csak a nők körében jelentkezik, addig a magas termetű robusztus variáns képviselői a férfiak, de ugyanakkor, csaknem azonos arányban, a nők között is előfordulnak, az utóbbiaknál természetesen valamivel gracilizáltabb változatban. A robusztus típusvariáns fő jellegzetessége a magas termet mellett, az igen hosszú, dolicho-hyperdolichokran agykoponya és a keskeny-magas, lepto-hyperleptomorph arc. Tipológiai párhuzamaikat az AVK népcsoportjának képviselői között találhatjuk meg pl. Felsővadász