Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Függelék - Vörös István: Neolitikus állattartás és vadászat Mezőkövesd-Mocsolyás korai AVK településén
Neolitikus állattartás és vadászat Mezőkövesd-Mocsolyás korai AVK településén 285 a középnagy juhászkutyák (Canis familiáris matris opti- mae Jeitteles 1877.) alakkörébe tartoznak. A HÁZIÁLLAT-ÁLLOMÁNY ÖSSZETÉTELE, HASZNOSÍTÁSA A mezőkövesd-mocsolyási AVK településen a háziállat csontmaradványainak a fajmegoszlásai sorrendje a következő: a juh 49,3%, szarvasmarha 45,8%, sertés 3,8%, kecske 0,7% és a kutya 0,4%. Az őskori településen a három gazdasági haszonállat közül a szarvasmarha és a juh volt a két legfontosabb háziállat, a sertés és a kecske ún. „kiegészítő” háziállatoknak tekinthetők. Az állatállomány 2 fő faja a szarvasmarha és a juh biztosította a hústáplálékot és az egyéb állati eredetű kézműipari nyersanyagok (faggyú, csont, bőr, prém stb.) többségét. A mezőkövesd-mocsolyási AVK település háziállatállományában a juh maradványok 49,3%-os dominanciája még a Körös-kultúra állattartásával mutat rokonságot, de a megerősödő nagyállattartás már a kialakuló AVK gazdálkodására, állattartására jellemző (Vörös 2005, 208). Hasznosítás A szarvasmarha gerinc/csontos-oldalas csontmennyisége 881 db (41,0%), a húsos-végtag csontjainak a száma 547 db (25,4%, 5. táblázat). A lapocka- (mellső láb) és a combhús (hátulsó láb) csontmaradványainak az aránya 41,3%—58,7%, különbség 17,4% a hátulsó combhús javára. A szarvasmarha lapockahús-rész (scapula-hum.) csontmaradványa 169 db, a hozzákapcsolódó lábszárrész (rad/ulna) csontjainak a száma az előzőnek a fele (!) 84 db. A far/csípő-rész (pelvis) csontmaradványa 73 db, a combhús (fern.-patella) maradványai - az előzőnek közel kétszerese - 120 db, a hozzákapcsolódó lábszár-rész (tib.) csontjainak a száma 132 db. A juh gerinc/csontos oldalas csontmennyisége 776 db (33,5%), a húsos-végtag csontjainak a száma 697 db (30,1%, 5. táblázat). A lapocka- (mellső láb) és a combhús (hátulsó láb) csontmaradványainak az aránya 40,0%- 60,0%, a különbség 20,0%, szintén a hátulsó combhús javára. A juh lapockahús (scapula/hum.) csontmaradványa 177 db, a lábszár-rész (rad/ulna) csontjainak a száma 105 db. A far/csípő-rész (pelvis) csontmaradványa 49 db, a combhús (fém.) maradványai - az előző háromszorosa - 156 db, a hozzákapcsolódó lábszár-rész (tib.) csontjainak a száma 213 db. Az állatok fejét, a koponyát és az állkapcsot minden esetben széthasították, az izolált fogak száma ezért olyan magas (szarvasmarha 113 db, juh 326 db). A szarvasmarha esetében a koponya, a juh esetében az állkapocs töredékei dominánsak. A húst mindkét állat esetében a gerinc/csontos-oldalas (törzsrégió) és a lapocka/combhús (húsos-végtag régió) szolgáltatta: szarvasmarha 41,0%-25,4% = 66,4%, juh 33,5%-30,l% = 63,4%. A szarvasmarha és a juh testének bontásakor a gerincoszlopot változó hosszúságú egységben fejtettek ki - mai szóhasználattal élve — „orjára” bontották. A csontos-oldalast (bordasort) pedig a hát felől vágtak le a hátcsigolyákról, ekkor hasították le a dorsalis (proc. spin.) illetve az ágyékcsigolyákról a lateralis (proc. transv.) nyúlványokat. Az ágyékcsigolyák (szarvasmarha 40 db, juh 21 db) és a keresztcsont (sacrum: szarvasmarha 13 db, juh esetében hiányzik !) alacsony számából valószínűsíthető, hogy a far/csípőhús lefejtésekor az említett csigolyákat eltávolították. A csontos-oldalas (bordasor) maradványai a juhnál magasabb, 89,2%, a szarvasmarhánál alacsonyabb, 67,5% arányban képviselt. A húsos-végtag régió csontjai szintén ajuhnál magasabb, 30,1%, a szarvasmarhánál alacsonyabb, 25,4% arányban képviselt. A lapockahús/ combhús csontjainak az aránya a két húshasznosítású állat esetében közel azonosnak tekinthető: szarvasmarha 41,3%—58,7%, juh 40,0%-60,0%. A nyak alsó régiójából származó nyakcsigolyák előfordulásából következtethetünk arra, hogy a lapockahús fejtésekor nagyobb nyakrészt vágtak ki az állatból. A szarvasmarha és a juh hosszú csövescsont (hum., fém., tib.) töredékek igen magas előfordulása egyértelműen bizonyítják, hogy azokat a csontvelő kinyerése miatt minden esetben fel- és összetörték. Éllel és tompa felülettel rendelkező kőbaltával/bárddal törték a csontokat. Míg egyetlen sújtással egy szarvasmarha csont „csak” 2-3 részre tört, repedt, addig a vékony kemény juh csont annak többszörösére repedt, hasadt szét. Ez okozta a csövescsont diaphysis töredékek szarvasmarha esetében 450 db, a juh esetében a 700 db igen magas számát. Ez a gyakorlat okozhatta a radius/tibia proximális (szarvasmarha 9-6 db, juh 8-1 db) és distális (szarvasmarha 1-4, juh 4-11 db) epiphysisek elenyészően kevés számát. A húst nem tartalmazó bontási, ún. „száraz-végtag” csontok száma viszonylag alacsony, a szarvasmarhának 206 db (9,6%), a juhnak 255 db (11,0%) került elő. Érdekes, hogy a „száraz-végtag” csontok esetében a szarvasmarhánál több mint a fele (57,3%), ajuhnál 4/5-e (83,2%) a hátulsó végtagból származik. A sertés maradványok reprezentációja a húsminőség szempontjából érdekesen alakul. A karaj és az oldalas csontjai nyomokban fordulnak elő (25 db, 14,1%), az alsó csülök (metapodiumok-ph-ok 20 db, 11,2%) hasonlóan elenyésző mennyiségben került elő (4. táblázat). Kedvelt étel, vagy ételalap lehetett a sertésfej. A település feltárt részéből a sertéscsontok 40,7%-a (72 db) a fejrégió maradványa. A viszonylag kis mennyiségű sertéshúst a sertéscsontok 1/3-át (33,9% 60 db) adó húsos végtagcsontok képviselik. A lapockahús (scapula-hum-rad/ulna) csontjainak a száma 26 db, a combhúsé (fem.-tib/fib.) 34 db.
