Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Függelék - Vörös István: Neolitikus állattartás és vadászat Mezőkövesd-Mocsolyás korai AVK településén
Neolitikus állattartás és vadászat Mezőkövesd-Mocsolyás korai AVK településén Vörös István Az M3-as autópálya Borsod megyei szakaszának nyomvonalán 1993-1994-ben Mezőkövesd-Mocsolyáson (6. lh.) feltárt 5620 m2 felületen kilenc régészeti korszak leletei kerültek elő (az ásatás vezetője Koós Judit Miskolc, Herman Ottó Múzeum, vezető munkatárs Kalicz Nándor, Budapest). A területen az első élelemtermelő gazdálkodást folytató népcsoport a középső neolitikus Szatmár- csoportba, vagyis az Alföldi Vonaldíszes Kerámia (AVK I. fázis) korai, vagyis formatív szakaszába keltezhető. A 90-es és 2000-es évek nagyfelületű ásatásaihoz mérve már relatíve kis kiterjedésű településen az objektumoknak ca. feléből (22 objektum) került elő konyhahulladék állatcsont: ezek az 1, 2, 3. ház és 19 gödör (9, 104, 130, 153, 178, 186, 191, 217, 226, 238, 241, 249, 260, 264, 284, 288, 310, 418, 428—431.). 1995-ben az I. és a 2. ház, valamint a 310. gödör állatmaradványaiból végeztek l4C-es vizsgálatokat. A begyűjtött emlős állatmaradványok darabszáma 4941 db: a háziállat 4696 db (95%) és 245 db (5%) a vadászott emlősállat. A korai AVK Szatmári-csoport településén 5 háziállat: a szarvasmarha (Bos taurus L.), a juh (Ovis aries L.), a kecske (Capra hircus L.), a sertés (Sus domesticus Erxl.) és a kutya (Canis familiáris L.); továbbá 8 vademlős állat: az európai vadszamár (Asinus hydruntinus Reg.), a vadló (Equus ferus gmelini Ant.), az őstulok (Bős primigenius Boj.), & gímszarvas (Cervus elaphus L.), az őz (Capreolus capreolus L.), a vaddisznó (Sus scrofa L.), a farkas (Canis lupus L.) és a mezei nyúl (Lepus europaeus Pali.) maradványai kerültek elő. Az állatcsontok topográfiai megoszlása szélsőségesen eltérő: 18 objektumban volt a leletanyag 12,8%-a (630 db): 7 objektumban 1-5 db (153, 178, 249, 284, 288, 418, 428.); 3 objektumban 6-10 db (167. = 3. ház, 217, 240.); 4 objektumban 15—49 db (9, 191, 260, 164.); 2 objektumban 61-74 db (104, 238.); és 2 objektumban 170-177 db (130, 226.). Az állatmaradványok 87,2%-a (4311 db) 4 objektumból került elő: az 1 házban 1092 db (22,1%), a 2. ház + mellette levő 186. gödörben 955 db (19,3%) és a 310. nagyméretű gödörben 2264 db (45,8%) volt (1. táblázat). Az 1. házban, a 186. és a 226. gödörben a beomlott, átégett paticsréteg alatt összepréselt, törött, égett-calcinálódott állatmaradványok voltak. A 2. házból rossz megtartású, „korhadt” csontmaradványok, a 310. nagyméretű gödörben részben vastag hamus rétegben égett csontmaradványok voltak. A 2. házból, a 104, 130. és a 288. objektumokból emberi csontmaradványok kerültek elő. Az állatok feldarabolására, az állatcsontok frag- mentáltságára jellemző, hogy leletanyagban mindösszesen 5 db hosszúcsont (3 juh metapodium, 1 szarvasmarha mc. és farkas hum.) és 1 db laposcsont (juh scapula) hosszúsága mérhető. A 97 db csonteszköz közül a vésők, árak és a tűk szarvasmarha bordából, juh és gímszarvas tibiából és metapodiumból, őz metapodiumból illetve vaddisznó agyarból készültek. A településen használt csont „kanalakat” szarvasmarha bordából, a csontgyűrűket gímszarvas agancsból csiszolták. A táblázatban „simítókénf’szerepelt csonteszközök valójában „kanáf’-eszközök. A vékony „kanalakat” intenzíven használták, a fejek erősen kopottak (9. táblázat). HÁZIÁLLAT-ÁLLOMÁNY A háziál lat-állomány összetétele a csontmaradvány ok megoszlása alapján: legtöbb a kiskérődző 2345 db (50,0%), ezt követi a szarvasmarha 2154 db (45,8%), a sertés 177 db (3,8%) és a kutya 19 db (0,4%). Az állatcsontok anatómi- ai/testrégiók szerinti megoszlását Kretzoi-módszer alapján végeztem (Kretzoi 1968, Vörös 2007a). Szarvasmarha - 2154 db A szarvasmarha csontmaradványok 1/5-de 419 db (19,4%-a) a fejrégióba és 4/5 része 1735 db (80,6%-a) a postcranialis vázcsontokhoz tartoznak (2. táblázat). A vázcsontoknak több minta fele 41,0% (881 db) a törzsrégió maradványai, ezt követik a hátulsó végtag 20,4% (439 db) és a mellső végtag 14,6% (314 db) csontjai. Az ujjpercek (ph-ok) száma kevés, 4,6% (101 db).
