Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Függelék - T. Biró Katalin: Mezőkövesd-Mocsolyás: A kőanyag értékelése
Mezőkövesd-Mocsolyás: a kőanyag értékelése T. Bíró Katalin BEVEZETÉS Mezőkövesd-Mocsolyás a magyarországi neolitikum korai időszakának rendkívül fontos lelőhelye. Az a speciális helyzet, amely Magyarországon a „korai”/„középső” neolitikum megítélésében mutatkozik - a legkorábbi vonaldíszes kerámia kultúrája, bár kronológiailag a „középső” neolitikum része, valójában az ország jelentős területén egyben a legkorábbi neolitikumot jelenti - a kőanyagnak különleges fontosságot kölcsönöz. A leletanyagnak ez az összetevője ugyanis, anyagából és technikájából adódóan, átmenetet jelent egy megelőző pre-neolitikus népességhez képest, akárhol is tételezzük fel ennek a közösségnek a gyökereit. Éppen ezért különösen fontos, hogy a kőanyag, különösen a pattintott kőeszköz anyag, minél részletesebben kerüljön bemutatásra. A kőeszköz-készítés az egyik legrégebbi, leletanyaggal dokumentálható kézműves ipari tevékenység. Az őskőkor teljes, több százezer évre kiterjedő időszakán keresztül a régészeti kor- és kultúra meghatározás legfőbb eszköze. Ez a szerepe az őskor fiatalabb (= „kerámiás”) időszakaiban megszűnik - a kőanyag mennyisége, bár abszolút számokban nem csökken, hanem növekszik, de a régészeti leletanyagon belüli aránya erősen lecsökken. A kőeszköz-készítés meglehetősen konzervatív: a felső paleolitikum után a lényegi típusok nem bővülnek, a szerszámkészletből, az alapformákból minden variáció ismert és használatos. Természetesen, az egy közösségen, kultúrán belül használt típusok és technikai fogások köre behatárolható és jellemző az adott korra és kulturális egységre; fejlődésének üteme azonban lassabb és kevésbé követhető, mint az egykorú és domináns kerámia leleteké. Mezőkövesd-Mocsolyás speciális kronológiai és földrajzi helyzete a leletanyag tipológiai jellemzőinek is kiemelt fontosságot ad. A kőeszközök vizsgálatának másik, legalább ilyen jelentős oldala a nyersanyag megismerése: az egyes kultúrák nyersanyag-felhasználása jellemző az adott területre, kultúrára, a beszerzési stratégia a gazdasági élet fontos jellemzője, az esetleges távoli eredetű nyersanyagok ismerete pedig a közösség mozgáskörének, kapcsolatrendszerének egyedülálló forrása. A kőanyag kettős (tipológiai és nyersanyag-történeti) szerepe miatt fontos, hogy a kőeszközöket kivétel nélkül egyedi és visszaazonosítható tételekként kezeljük. Erre szolgál az egyedi azonosító - szerencsés esetben maga a leltári szám, ennek hiányában más egyedi azonosító. A leletanyag kiemelkedő forrásértéke indokolja, hogy a darabról-darabra történő leírást a monografikus közlés részévé tegyük (ld. Katalógus című fejezet). KORAI NEOLITIKUS KŐANYAG - ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSTÖRTÉNET A korai neolitikus kőeszközök kutatását alapvetően két oldalról kezdeményezték. A paleolit kutatás részeként, annak „folytatása”, az emberi közösségek és a technikák továbbéléseként (Vértes 1965a, 1965b; Dobosi 1972, 1975, 1976) és az őskor fiatalabb időszakaiból kiindulva, elsősorban a neolitikum irányából közelítve meg a kérdést (Bácskay 1976, Bácskay-Biró 1983, Bácskay- Simán 1987). A középső kőkor kutatása speciális, gyakran vitákkal és ellentmondásokkal terhelt szakterület (Kertész 2003). A szerző korábbi közleményeiben (Biró 1991,2002) részletesen foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, ezért itt csak a mezőkövesd-mocsolyási kőanyaggal kapcsolatos eddigi adatokra, eredményekre térek ki. A Mezőkövesd-Mocsolyásról származó pattintott kőeszközök adatainak felvétele több menetben történt, 1994-ben illetve 1995-ben. Az első közlés 1996-ban a szolnoki „From the Mesolithic to the Neolithic” konferencián volt, más, hasonló korú leletanyagokkal együtt (Gellénháza, Vörs, Szentgyörgyvölgy, Füzesabony, Buda- pest-Aranyhegyi út). Az előadás anyaga jelentős késéssel, 2001-ben jelent meg nyomtatásban (Biró 2001), közben az újkőkor korai időszakából származó további leletanyagok is vizsgálatra, illetve közlésre kerültek (Biró 2002).
