Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mocsolyáson feltárt objektumok
Mezőkövesd-Mocsolyás 15 296/a objektum a V szelvényben: kis kerek gödör (átm: 20 cm, mélysége 28 cm, oszlopgödör). 392. objektum az U szelvényben, részben a pati- csok alatt: kissé ovális, egyenes falú kis gödör (átm: 30 cm, mélysége 41 cm, oszlopgödör). 5. ház (15. szelvény közepe, 411. objektum) A legnagyobb pusztításnak kitett építmény maradványai, az átégett paticsfolt kis részletei, a 4. háztól délkeletre, a 15. szelvényben (3. tábla, 2. melléklet). Csak egy nagyobb és több kisebb megmaradt paticsfolt töredéke képviseli az építmény égett részét annak ellenére, hogy a felszínen látható, nagy felületen szóródott paticsok alapján nagykiterjedésű, égett felületre lehetett volna számítani. Talán újkori bolygatásnak vélhetjük a csaknem teljes pusztulást (szántás?), ahol a legközelebb voltak a felszínhez a ház égett maradványai. A paticsok között cserepeket és kőeszközöket találtunk viszonylag csekély számban. Több érv, megfigyelés és feltárt oszlophely alapján lehet mégis ezt a felszínt a leégett épületek közé besorolni. Az egyik szerint része annak az ÉNy-DK-i házsornak, amelyhez az összes többi leégett ház tartozik. Valószínűleg a szoros közelség miatt égett le ez is. A másik érv szerint hossztengelye megegyezett a többi ház ÉNy-DK-i irányú hossztengelyével. Keskenyebb, délkeleti vége ugyanazon vonal mentén található, mint amely mentén a 3. és 4. ház keskeny végét találtuk. Hossztengelyét a paticsfoltokkal és az alább ismertetésre kerülő oszlophelyekkel csak 9 m hosszan lehetett követni. Lehet, hogy ennyi volt a hosszúsága, de az is lehet, hogy ÉNy felé még folytatódott a ház területe. A feltételezett építmény ENy-i végének megfelelő helyén több oszlophelyre is rábukkantunk. Ezek a következők: 288. objektum a 15. szelvényben. Lekerekített téglalap alakú, hengeres falú kis cölöplyuk (40 x 60 cm, mélysége 33 cm). Paticsmorzsalék volt benne. 289. objektum a 15. szelvényben: ovális kis cölöplyuk (65 x 50 cm, mélysége 37 cm), tele áglenyomatos paticcsal. 290. objektum a 15. szelvényben: kissé szabálytalan, kerek cölöplyuk (80 x 75 cm, mélysége 13 cm a humuszolt felszíntől). Egy fogantyús mericét tartalmazott (98. tábla 1). 291. objektum a 15. szelvényben: az előbbi kis cölöplyuk alakjához és méretéhez hasonló kis gödör (55 x 70 cm, mélysége 35 cm). 292. objektum a 15. szelvényben: ovális alakú cölöplyuk (60 x 150 cm, mélysége 10, illetve 7 cm). A nagyobb paticsfolt északkeleti végében találtuk meg a hosszúkás 413. objektumot (méretei: 70 x 125 cm, mélysége 20 cm), amely két oszlophelyet is tartalmazott. A „B” oszlop volt a vastagabb (átm: 50, mélysége 38 cm), az „A” oszlop a vékonyabb (átm: 30, mélysége 16 cm). Az 5. ház területén és környékén több hasonló jelenség került felszínre, mint a többi háznál. Egyéb, az építkezésekkel kapcsolatos objektumok, töredékek, jelenségek vagy éppen hiányuk is figyelemreméltó eredményeket hozott. A nagymérvű rongálások ellenére is megállapítható, hogy a 4. és 5. háznál talált oszlophelyek is kétségtelenül bizonyítják a csak kis részben megmaradt paticsfoltok- ról, hogy ezek is az építmények részei, sőt alapvető elemi részei voltak. Valószínű az is, hogy az oszlopok túlnyomó része nem ért le az altalajig, és mint látható, a megtalált oszlophelyek mélysége is igen változó. Ugyanerre a feltételezésre enged következtetni a paticsfoltokban több helyen is megfigyelhető szabályos kis kerek, üres foltok jelenléte. Ezek talán belső oszlopok helyei, és az épület égésekor még ellenállhattak valamelyest annak a gyakori jelenségnek, hogy a fal omlása befedje őket. Két helyen, az L, M szelvények határán és az E szelvényben mélyen lenyúló, leletekkel és paticsmorzsákkal teli gödrökre utaló, de humuszban lévén, körvonal nélküli gödröket tételezünk fel, amelyek ugyancsak neolitikus oszlophelyek lehettek. Mindezek alapján igen valószínű, hogy az 5 egymáshoz közeli, de a lelőhelyen a többitől elkülönülten álló házak csoportja egységet alkotott és egyszerre égett le. EGYÉB TELEPÜLÉSI JELENSÉGEK A T, U, V és az X, Y szelvények szabadon hozzáférhető részein megkerestük az altalajt. Ezeken a szabad felületeken nem volt házomladék. Világossá vált, hogy az altalaj a meghosszabbított 2/b szonda 96-102 m közötti részén a legmélyebb, továbbá a 2. és 3. ház közötti részen, valamint az F szelvényben. Ezt hangsúlyozza a 166. objektum lejtése dél felé (3. ház), valamint a 105/a objektumé (1. ház) észak felé, ami a talaj megsüllyedése, vagyis lassú ülepedése keretében történt. A feltárt házmaradványokhoz kapcsolódik az a szokatlan hiány, hogy sem a házak megmaradt területén, sem a házak környékén nem akadtunk kemencére. Ez a jelenség érthető a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia (DVK) típusú házmaradványoknál. Ott ugyanis a megmaradt erőteljes oszlophelyek rajzolják csak ki a házak pontos alakját, mivel ezek járószintje és velük együtt a tűzhelyek is mind elpusztultak (pl. Balatonszárszó: Marton 2008, 179-216; Oross 2004, 61-80). Érthetetlen azonban ez a hiány a leégett házmaradványoknál, ahol meg kellett volna maradni a házbeli, vagy a házon kívüli tűzhelyeknek. Ilyenekre elsősorban a teli településeken találunk számos példát (pl. Berettyóújfalu-Herpályon: Kalicz— Raczky 1984, 85-136; 1986, 63-127; 1987, 11-30; Kalicz et al. 2010; 2011). A horizontális településeken is feltártak egészen, vagy részben megmaradt tűzhelyeket a leégett házak paticsfoltja alatt (pl. Aszódon: Kalicz 1985, 19-20; Kalicz-Kovács 2010, 35-47). A mocsolyásival
