Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mocsolyáson feltárt objektumok
10 Kalicz Nándor-Koós Judit Hasonló tájolás jellemezhette az egész lelőhelyet nemcsak az építmények esetében. Ilyet figyelhettünk meg egy feltételezhetően leégés nélkül, az égett házak közelében elpusztult építményt kísérő hosszú, keskeny, árokszerű és rövidebb gödrök esetében is (310, 419, s velük párhuzamosan a 226, 299, 302, (?) és az 58/a objektum a 29, 40, és a 27, 30. szelvényekben). Különösen a nagyméretű, részletes alaprajzon követhető az előbb említett ÉNy-DK-i irány (1. melléklet). Feltűnt, hogy a nagy égett paticsfoltok a déli részükön vékonyabb réteget alkottak, ezért nem is meglepő, hogy azokon a helyeken egyáltalán nem, vagy csak kevéssé maradtak meg összefüggően. Az észak-északnyugati részen viszont vastagabb és összefüggő rétegződésben halmozódtak fel a paticsok. Ajelenség egyik oka, hogy a paticsréteg déli része közelebb feküdt a felszínhez, amelyet az újkori szántás is erősen megbolygatott. Északi része azonban lesüllyedt, emiatt mintegy 25—30 cm-es különbség is kialakult a déli és északi részek között. A süllyedés okát a felület teljes feltárása során ismertük meg. Az egykori, irányukat gyakran változtató vízfolyások elhagyott medre fokozatosan feltöltödött, és az első neolitikus letelepülők már nem is vették észre, hogy házaikat részben a feltöltődött medrek egyike fölé építették. Azonban a házak súlya és a lakottság következtében a későbbi évezredek életfolyamata által a még nem teljesen tömörödött, feltöltődött rétegek fokozatosan összenyomódtak, amelyekbe még paticsmorzsák és cseréptöredékek is kerültek. Az eredmény a részleges süllyedés lett. Ahol ez megtörtént, ott a neolitikus házak égett paticsrétege is a védettebb, mélyebb szintekbe került. Azt is feltételezhetjük, hogy a feltöltődés talán nem sokkal korábban történt, mint ahogy az ide elsőként érkező neolitikus telepesek megépítették házaikat, majd utánuk a különböző korok emberei élték évszázadokon keresztül mindennapi életüket. A házak felmenő falú, téglalap alakú szerkezetére elsősorban az egykori paticsok, falmaradványok és néhány oszlophely alapján következtetünk. Az ásatásokat követően, a kisméretű helyszínrajzok alapján csupán három ház maradványát különítettük el. A minden pa- ticsdarabot tartalmazó nagyméretű helyszínrajz alapján (2. melléklet) azonban világossá vált, hogy a nagy paticsfolt négy ház maradványát tartalmazza, sőt a leginkább elpusztult 5. ház többiekhez hasonló formája is meghatározható. Ezek eredetileg összefüggően omlottak a járószintre, és az erős égés következtében téglavörös színűvé váltak. A felmenő falú (áglenyomatos, paticsos) építkezés bizonyságát a kora neolitikus Körös-kultúrával kapcsolatban (Kr. e. 6. évezred első felében) Trogmayer Ottó már a röszkei háztető modell töredéke alapján felvetette (Trogmayer 1966, 235-240). Ezt a megfigyelést a tiszajenői ásatások is igazolták (Selmeczi 1969, 17-22; Tringham 1971, 84-87, 118, Fig. 14, c-d; Raczky 1976, 171, 1-2. kép). További fontos bizonyítékokat nyertünk Raczky Pál szajoli feltárásán (Raczky 1983a, 5-10; 2006, 379-388), és a Kalicz Nándorral együtt Szolnok- Szandán végzett 1977-78. évi ásatások során (Kalicz- Raczky 1981, 13-24). Ez az építkezési jellegzetesség azonban nem keltett kellő figyelmet a kelet-magyarországi neolitikus telepek kutatóiban. Újból csak az 1994. évi mezőkövesd-mocsolyási ásatás, majd az egy évvel későbbi, Füzesabony-Gubakút lelőhelyen végzett feltárás bizonyította a Kárpát-medencében és Közép-Európában ennek az építési technikának a folyamatosságát és általánosságát (Kalicz-Koós 1997a, 29-33; 1997b, 123-135; 2000a, 47; 2002, 46; Domboróczki számos tanulmánya 1997-től 2010-ig stb.). Jelenleg a korszak kutatói csaknem teljes számban természetesnek tartják, hogy a neoli- tikum kezdetétől a felszínre emelt négyszögletes épületek voltak használatban. Ezt az Európa nagy részén elterjedt építésmódot nem a mezolitikumból, hanem különböző összefüggések alapján a balkán-égei, sőt az anatóliai és a közel-keleti korai neolitikumból származtatják. Csak néhány példát említünk a témával foglalkozó gazdag irodalomból: Horváth 1989a, 85-101; 1989b, 15-40; Lichardus 1972; Lichardus-ltten et al. 2000,27-50; 2002, 99-158; Lichardus-ltten, M.-Lichardus J. 2004, 25-56; Raczky 2006, 379-398; Raczky-Anders 2006, 17-33; 2009, 31-50). így a kisfelületű ásatások alapján kialakult „gödörház” mítoszát megszűntnek tekinthettük. Visszatérve a házszerkezetekre: főleg a mocsolyási K szelvény déli felében (105/a objektum, 1. ház) lehetett azt megfigyelni, hogy a fal külső és belső felületét ujjhu- zigálással simították el, és a középső réteget a vékonyabb oszlopok, ágak képezték, amelyek lenyomatát az átégett patics megőrizte. Ugyanott 10 m hosszan is lehetett követni a Ny-i irányban eldőlt faltöredékeket a vékonyabb husángok, ágak lenyomatával (3-6. kép). Helyenként koloncszerű agyagcsomókat is megőriztek a falmaradványok, amelyek a favázas fal időszakos javítására szolgálhattak. Az agyagpadlót csak egyszerűen ledöngölték. A házakban szemét és a háztartások legkülönfélébb kerámia-, agyag-, kő- és csonttárgyai jelezték a padlószintet. Hangsúlyos számban fordultak elő a paticsomladékok között és mellett a különleges agyagtárgyak, amelyeket lentebb bővebben ismertetünk. A paticsdarabok lenyomatai alapján arra lehetett következtetni, hogy az itt feltárt építmények váza, tartószerkezete nem volt olyan erőteljes, vagyis nagy súlyt viselő, mint amivel a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia házai rendelkeztek (Oross 2004, 61-80). Ugyanakkor szinte minden háznál találunk több, mélyebb oszlophelyet, melyek az erősebb oszlopok jelenlétét is hírül adják. A mocsolyási feltárás során leginkább a 4. és 5. házak területén figyeltünk fel erre a jelenségre. Ennek a különbségnek az oka egyelőre ismeretlen. Lehet, hogy az itt lakók nem voltak bővében a faanyagnak. Ezt is figyelembe véve, az 1. ház ÉNy-felé irányítva a K, L és O szelvény egy részét foglalhatta el szinte a P szelvényig, amit a kerámiával kevert paticsrögök jeleztek.
