Boldizsár Péter-Kocsis Edit-Sabján Tibor: A diósgyőri vár 16–17. századi kályhacsempéi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 8. Miskolc, 2010)
A DIÓSGYŐRI VÁR TÖRTÉNETE A 16-17. SZÁZADBAN
8 említ. Ez a lakószobák melletti fűtőhelyiséget jelentheti, ahonnan a cserépkályhákat fűtötték. Bizonyosan az 1620-as évekhez köthető annak a kályhának az építése, amelynek egyik csempe típusán Bethlen Gábor családi címere is szerepel. Ekkoriban maga Borsod vármegye is több más felső-magyarországi megyével együtt - a nikolsburgi békének megfelelően Bethlen Gábor kormányzása alatt állt. A Hallerek is hűséget esküdtek neki. Hallerkői Haller Sámuel 1636-ban tért vissza Ferdinánd császár hűségére. Pár évvel később, 1643-ban, szerencsétlen módon egy török portyázó csapat áldozatául esett. 1644-ben, Kassa meghódolása után Diósgyőr is Rákóczi György fejedelem pártjára állt, s katonaságát is befogadta, de 1648-ban ismét visszakerült a császáriak kezére. 4 A 17. század közepére a vár erődítései már igen elavultak, korszerűtlenek lettek, és az időnkénti javítgatások ellenére is omladoztak. 1659-ben Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony végrendeletében 10000 forintot hagyott a vár építésére, de ennek ellenére az állapotok így is tarthatatlanok voltak. 1661 -ben az őrség értesítette a várnagyot, hogy ha a várat nem hozzák védhető állapotba, akkor meg fognak szökni. 1662-ben német katonaságot helyeztek a várba Herberstein gróf vezetésével. 1673-ban a vár kurucok által felbujtott magyar katonái elűzték a német katonaságot. Emiatt Telekessi kassai kapitány Diósgyőr ellen vonult, a várat megostromolta, s védőit megadásra kényszerítette. Ez alkalommal maga a vár is leégett. A vár alatti várost pedig a kurucok dúlták fel 1679-ben. A 17. század második felének zűrzavaros viszonyai között is a Haller család továbbra is birtokolta a várat. 1702-ben báró Haller Sámuel, mint kapitány a várban lakott, sőt, feleségét 1704-ben itt lepték meg a kurucok, akik elől ő parasztruhában, a vizesárkon keresztül volt kénytelen menekülni. 1703-ban a kincstár a diósgyőri uradalom egy részét visszaváltotta a Haller családtól, és 15 évre az egri püspöknek adta zálogba. 1715-ben hosszú pereskedés kezdődött a kincstár és a Haller család között a vár és az uradalom birtoklásáért, s eközben a vár - valódi tulajdonosa nem lévén - pusztulásnak indult. A 17. század közepén, második felében a várban már nem folyhatott fényűző élet, bár a tulajdonosok legalább időnként itt laktak. Itt volt a mindenkori kapitányok lakhelye is - nem beszélve az itt állomásozó, illetve a várhoz tartozó katonaságról. Ebben az időszakban egyszerűbb kivitelű és díszítésű kályhákkal számolhatunk, bár akad közöttük nívósabbak is, mint például a zöld mázas habán kályha, vagy a huszáros kályha. 4 Szendrei, 1927. 56-58.
