Boldizsár Péter-Kocsis Edit-Sabján Tibor: A diósgyőri vár 16–17. századi kályhacsempéi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 8. Miskolc, 2010)
16. SZÁZADI KÁLYHÁK
33 27. kép. A halogi vár színes mázas csempéinek fotógrafikai rekonstrukciója bánya Szitnya-hegyi vár, 1 6 Fülek, 1 7 Eger, 1 8 Ónod, Szendrő, 1 9 Szerencs 2 0), kisebb gömöri várakban is felbukkannak a műhely kvalitásos, tarka mázas csempéi: így például a szabatkai 2 1 vagy a balogi várban. 2 2 Figyelemre méltó, hogy Szécsényben, Füleken, Szendrőn és a balogi várban (27. kép) azok a típusú csempék is megjelentek, amelyek a diósgyőri kályhákon is jelen voltak, és a Miskolci Mihály műhelykörre is jellemzőek. A diósgyőri színes mázas kályhákat készítő műhely az 1540-50-es években tevékenykedhetett, s az általa képviselt stílust, divatot folytatta tovább a Miskolci Mihály-féle műhely is. Párhuzamok, keltezés: A kályhákat készítő műhely helyét és tevékenységét nem ismerjük pontosan. Eddig ennek az anyaga nem került elő nagyobb mennyiségben. Működési területe a Felvidék délkeleti területére tehető (Diósgyőr, Ónod, Eger lelőhelyekkel). A kályháknak egyszerűbb zöldmázas változatai is készültek. Ezek szorosan kapcsolhatók a szakirodalomból jól ismert Miskolci Mihály termékeihez. Az újabb kutatások alapján azonban kiviláglik, hogy a csempecsoport névadójaként is ismert Miskolci Mihály nem vezető mestere ennek a körnek, hanem csak a negatívok átalakításával, nevének utólagos belefaragásával tette ismertté magát. A színes csoport csempéinek egy része tehát a Felvidék délkeleti részéhez, a Miskolci nevével jelölt reneszánsz körhöz kapcsolódik. A csempék másik része viszont az első budai lelőhelyről Csalogány utcai csoportnak nevezett színes mázas csempecsoporthoz köthető. Ennek a reneszánsz hatásokat mutató körnek néhány csempéje is bekerült az ismeretlen felvidéki műhely mintakincsébe. A diósgyőri színes mázas kályhákat készítő műhelynek birtokában volt mindaz a magas szintű szaktudás, amellyel képes volt ezeket a tarka színhatású csempéket úgy előállítani, hogy a mázak ne folyjanak össze rajtuk, s rendelkezett az 1520-as évektől tevékenykedő ún. „Csalogány utcai" műhely néhány negatívjával is. Ugyanakkor más, reneszánsz stílusú, növényi díszítésű negatívokat is használt, amelyek eredeti formájukban, vagy újrafaragva jellemzőek lesznek majd az egyszínű mázas csempéket készítő Miskolci Mihály műhelykörre is. Talán nem tévedünk túl nagyot, ha azt feltételezzük, hogy az ún. „Csalogány utcai" műhely valamely tagja - valószínűleg Buda 154l-es török kézre jutása után a Felvidékre tette át székhelyét, és dolgozott tovább. A műhely központja valahol Gömörben lehetett, erre mutat csempéinek jó minőségű, fehérre égő cserépanyaga. A távolabbi, nagyobb és gazdagabban felszerelt várak és kastélyok mellett (mint például Szécsény, 1 5 Selmec15 Bodnár, 1988. 21-22., 27-28. rajz. MISKOLCI MIHÁLY KÖRÉNEK ZÖLD MÁZAS KÁLYHACSEMPÉI A csempék anyaga egyenletesen iszapolt, homokkal finoman soványított, olykor csillogó kvarcszemcséket is tartalmazó fehér agyag. Az előlapokat fűzöld, jó minőségű, bár néha foltosra sikerült máz fedi. Akad néhány egyszínű, sötét rozsdabarnára mázazott darab is. A csempék díszítései rajzos jellegűek, lapos plasztikával készültek. A mintájuk néha elnyomódott, vagy elmosódott. A témák jelentős részének előképét a színes mázas csempék között találjuk meg. Egy téma több variációban is előfordul, apróbb változtatásokkal és gazdagon variált keretmegoldásokkal. A csempék hátára vékonyabb vagy vastagabb szalagkeretek kerültek, a sarkoknál tálszerüen kissé behúzva, végük simán lemetszve, néha meg is nyomva. Esetenként a hátrész külső oldalára is kevés agyagot simítottak. Egyes hátrészek sarkainál belülről történt beszúrás nyoma fedezhető fel. Ezek olykor átlyukasztották a hátrész falát, de többnyire a lyuk nem fúrta át a falat, vagy ha mégis, akkor azt utólag, kívülről agyaggal betömték. 1. Fektetett téglalap alakú lábazati párkánycsempe (66. rajz) Az alsó sáv erősen domborodó, a felső sáv homorú kiképzésű (oldalirányból nézve hullámvonalat ír le). A csempét alul és felül léckeret zárja le. Alul, a dombom rész alsó sávjában plasztikus farkasfog minta - felette, a homorúba átmenő részen három rajzos kidolgozású palmetta levél, a közepükön koncentrikus gyűrűvel, a csempe tetején gombsor, és egyenletesen bordázott pálcatag. (A pálcatag néhány darabon simának tűnik, mivel 16 Labuda, 2005. 178., 17. kép. 17 Kalmár, 1959. 28., LIII-L1V. tábla; Holcik, 1978. XII. tábla. 18 Kozák, 1989-1990., 355., 29. kép. 19 Tomka. 2005. 233., 11. kép. 20 Gyuricza, 1992. 69., 243. kép. 21 Drenko, 1970. 175. 4. és 14. ábra. 22 B. Kovács, 2001. 22-28., 63. 7. kép 2-3.
