Boldizsár Péter-Kocsis Edit-Sabján Tibor: A diósgyőri vár 16–17. századi kályhacsempéi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 8. Miskolc, 2010)
16. SZÁZADI KÁLYHÁK
20 12. kép. A három cipós-címeres kályha oromzati rekonstrukciója Az egyetlen példány barnássárga mázas. A pajzs magassága: 7,5 cm, szélessége: 6,4 cm. Ltsz: 65.11.35. 2. Oromcsempe (36. rajz; 11. b. kép) Korongolt tálból kialakított, egyenlő szárú háromszög alakú csempe, hosszanti oldalai mentén kézzel lazán megformázott, egyenletes kötélfonat dísszel. A fonatok egymással szemben csavarodnak. A széles fonatok oldalnézetből is igen hatásosak. A csempék zöld mázasak, de a kötélfonatot sárga máz borítja. A csempe magassága: 29,5 cm, alsó szélessége: 2527 cm, mélysége: 6,5 cm. A kályhák felépítése: A kályhák cipós-címeres belsejü, illetve egyszerű cipős tálakból épültek fel. Az alsó, tüztért körülvevő részen kötésben helyezték el a tálakat, a sarkoknál félhengeres elemekkel összeépített sarokcsempéket alkalmaztak. Az alsó rész felső sarkait, a sarokelemek lecsapott sarkán elhelyezett címerek díszítették. A kályha felső része toronyszerű lehetett, felfelé szűkülő sorokkal. A kályhák tetejét nyújtott háromszögletű, kötélfonatos szélű kályhaszemek sora koronázta meg (12-13. kép). Párhuzamok, keltezés: A 16-18. században a szemeskályháknak létezett egy gazdagabb kialakítású, technikailag nehezebben elkészíthető változata, amelyet a forrásokban többnyire cipós kályha elnevezéssel említenek. Ezek fő alkotóeleme egy tál alakú kályhaszemből és egy hagyma alakú szemből összeépített kályhaszem típus. Ilyen jellegű kályhákat nagyobb mezővárosok kályhásai állítottak elő, többnyire úri szobák fűtésére." A cipós kályhák az Alföldön és a Dunántúl keleti sávjában terjedtek el, Eszak-Magyarországon pedig Ónodról és Fülekről ismertek ilyen jellegű darabok. 1 2 Kisméretű, külön negatívból préselt címerpajzsok általában az alsó kályharész felső sarkait ékesítették, ahogy az a zöld mázas cipós-címeres kályhán is megfigyelhető volt. Egyedi megoldás azonban az, hogy ilyen pajzsokat applikáltak a cipókra is a szemek belsejében. A pajzsokon látható díszítéseket nem tudtuk a birtokos családokkal, vagy más korabeli címerekkel kapcsolatba hozni, valószínű, hogy inkább fantázia szülte címereket használtak. A griffes címerpajzsnak egy távoli analógiája Gyulafehérváron került elő sarokcímerként, de feltehetően csak a népszerű motívum adja a hasonlóságot, 1 3 a címert tartó angyalos pajzshoz pedig talán Kassa város címere adhatta a mintát. A cipós kályhatípusnak a legdíszesebb és eddig egyedülálló változatai a diósgyőri cipós-címeres kályhák. A kályhás a cipókra applikált címerpajzsokkal egyedivé varázsolt kályhaszemek hatását az egyszerű ólommázak váltakoztatásával még jobban ki tudta hangsúlyozni. Mindez látványossá, különlegessé tette a kályhákat, amelyek így egy főúri rezidenciában is jól mutathattak. A cipós kályhaszemek alkalmazása azonban mégis inkább olyan mezővárosi kályhásmesterre vall, aki birtokában volt mestersége minden fogásának, és ezeket bravúrosan ki is tudta használni. A nagy címeres, zöld-sárga mázas kályha egyik címerpajzsán látható évszám töredék egyértelművé teszi, hogy 1541-ben, vagy röviddel utána készülhetett. A zöld mázas és a kis címeres kályhák a kopott, illetve másolt címerpajzs negatívok miatt talán egy kicsit később kerülhettek felállításra. 11 Sabján, 1998. 485^487.; Sabján, 2001. 318-319. 12 Sabján, 2001. 318. 13 Holl, 2004. 2. tábla 4.
