György László: A Baden-kultúra telepe Mezőkövesd-Nagy-Fertőn (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 7. Miskolc, 2008)
A rézkori objektumok leírása
lapos (46. tábla/2). Párhuzamaik számos lelőhelyen megtalálhatók. 251 Kőeszközök A lelőhely rézkori anyagához tartozik néhány pattintott kőeszköz, többnyire szilánkok és pengék (78. tábla). Emellett a kőeszközök között megtalálhatók a csiszolókövek (79. tábla/1-2, 4-5, 8-11) és két olyan töredék, amely csiszolt kőbaltához tartozhatott (79. tábla/3, 6). Nagy arányban fordulnak elő őrlőkövek kisebb-nagyobb töredékei (80. és 81. tábla), melyek egy részén a felület használat miatti kopottsága jól látható (pl.: 81. tábla/10). Csonteszközök A csontból készült tárgyakat árak (82. tábla/2-6) és egy lapos végű eszköz (82. tábla/7), illetve egy agancseszköz töredéke (82. tábla/l) képviseli. A csonteszközök mindegyikét kiskérődző csontokból készítették. Az agancseszközt úgy készítették, hogy a rózsáját és a szemágat levágták és keresztülfúrták az agancsot. A felületi megmunkálást kovapengével végezték. Külön érdekesség, hogy a szemág megmaradt tövét körbevagdosták, ez az eljárás eléggé ritka. Az eszközt mindkét végén használhatták. Egyik fele feltehetően kalapácsként szolgált. Az agancseszközökre jellemző, hogy sokáig használták azokat, ha megsérültek, vagy nagyon elkoptak, újabb eszközt készítettek belőlük. Jelen darab is nagymértékben kopott, ami hosszú ideig tartó használatra utal. A csontárak párhuzamait többek között Ózd-Kőaljatető 252 és Budapest-Medve utca 253 lelőhelyeken találjuk meg. Az agancseszközhöz hasonló darabok szintén több lelőhelyen előfordulnak, pl.: Ózd-Kőaljatető, 254 BudapestAndor utca, 255 Iza. 256 Állatcsontok A rézkori objektumokból előkerült, megvizsgált állatcsontok száma 1491 db. A csontok fajonkénti megoszlása a következő: 257 marha 727 sertés 177 juh és/vagy kecske 295 kutya 19 nagypatás 128 kispatás 72 őstulok 7 szarvas 21 őz 2 vaddisznó 1 nyúl 7 menyétféle 1 hörcsög 3 hal 1 251 Pl.: Ózd-Kőaljatető; Banner 1956, Taf. LXVII, 7-9; Taf. LXXV, 6-7 252 Banner 1956, Taf. LXV, 1-13; Taf. LXXIII, 1; Taf. LXXV, 1, stb. 253 Endrödi 1991, 14. kép: 6-9 254 Banner 1956, Taf. LXVII, 3-5 255 Endrödi 1997, 45. kép: 6-7 256 Nemejcová-Pavúková 1968, Abb. 13. (Boleráz csoport); Abb. 24. (Kostolac-kultúra) 257 Az állatcsontok meghatározását Daróczi-Szabó Márta végezte. A következő fejezetrész az ö jelentése alapján készült. A csontok alapján lehetőség adódott az állatfajok jellemzésére. A legtöbb töredék szarvasmarhától származik. Ez egyrészt általánosan jellemző a legkülönbözőbb korszakokra és magyarázata az állat sokféle felhasználhatóságában rejlik, másrészt a számbeli fölényt a jelen anyagból nagy számban előkerülő teljes vázak, illetve vázrészek okozzák (19. tábla/l; 45. tábla/1-2; 47. tábla). Marmagasság és nem számítására 12 csont bizonyult alkalmasnak. Ezek mind teljes állatvázakból, hat egyedből származnak. A korszak marháinak marmagassága 122 cm körüli volt, de a rézkor végén ismét elérik a Kárpátmedencét a kisebb termetű „törpemarhák". A koponyák alapján a fajon belül több típust különböztetünk meg. Bökönyi szerint a rézkorban a marhák többsége primigenius, kisebb része a brachyceros típusúak közé tartozott. A koponyák azonban csak töredékesen maradtak meg, ezért a lelőhelyről származó állatok fajtameghatározása nem volt lehetséges. A kiskérődzők, juhok és kecskék, az állatállomány jelentős részét képezhették. A rézkorban a juhtartás ismét fellendült, a kiskérődzők fontossága a sertéseket megelőzve a marhák után következik. Az állatok jellemzéséhez ép szarvcsapokra és koponyákra, illetve hosszúcsontokra lenne szükség, de ezek a konyhahulladékban ritkán fordulnak elő. Szarvcsapok egyáltalán nem kerültek elő, és ép hosszúcsont is csak egy darab (az ebből számított marmagasság 57 cm). A rézkor végén újonnan érkezett állatok nagyobb termetűek voltak, mint elődeik, és a korszak elején jellemző 57-60 cm-es átlagos marmagasság a korszak folyamán növekedésnek indult. Ebben az időszakban kezdték felfedezni a juh gyapjának fontosságát, jelen esetben mégis inkább az állatok húsának fogyasztása volt előtérben, erre utal, hogy a meghatározható korú csontok 71%-át a fiatal, juvenilis korúak teszik ki. A korszakban a sertések jelentősége a szarvasmarha és a kiskérődzők mögött a harmadik helyre szorult. Az S133 objektumban két juvenilis korú sertés váza feküdt. Ebben az esetben kultikus áldozattal állunk szemben (46. tábla/l). A többi sertéscsont egyértelműen konyhahulladék, ebből következően töredékesek, csupán egy rövidcsont került elő, amelyből az állat méretére lehetett következtetni (76 cm). A sertések esetében is a fiatal állatok dominálnak (a juvenilis és infantilis korú csontok aránya 93%). A telep csontanyagában előfordulnak kutya maradványai is. Az előkerült néhány töredék öt egyedtől származik. Fennáll az esélye, hogy étkezési célokat szolgáltak az állatok. Egy juvenilis korú egyed kivételével kifejlett állatokkal állunk szemben. A vadállatok aránya alacsony (2,8%). A szarvascsontok egy részét az agancstöredékek alkotják, melyekhez az állat elejtése nélkül is hozzájuthattak. A többi csont a konyhahulladékhoz tartozik, míg a hörcsög és a
