György László: A Baden-kultúra telepe Mezőkövesd-Nagy-Fertőn (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 7. Miskolc, 2008)

Az állattemetkezések

és kisebb vermeket talált. Szeghalom-Dió-ér lelőhelyen 1971-ben és 1973-ban Ecsedy István végzett ásatást. A Baden-kultúra telepének fontosabb objektumai közül öt leégett kunyhó paticsmaradványait érdemes megemlíteni. A házak kisméretűek lehettek, kb. 15 m

2 alapterülettel. Szerkezeti elemek nyomait nem sikerült felfedezni.

325 Az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző feltárásai során is előkerült néhány lakóépületként értelmezhető objektum. Balatonlelle környékén végzett ásatások alkalmával egy szabályos, egy méter mélyen a földbe mélyített objektumot tártak fel, a délnyugati oldalában kemencével. A gödörnek lakóház funkciója is lehetett. Az épületbe északról egy lépcsős kiképzésű lejáraton lehetett lejutni. Alján letaposott járószintet figyeltek meg. A ház tetőszerkezete a felszínről indult, ennek lenyomata jól kivehető volt. Egy másik objektum a kemencén kívül egy munkateret és egy tárolóvermet foglalt magába, körülötte cölöplyukakkal.

326 Balatonöszödről három építményt említenek, melyek tüzelőhellyel ellátott sekély, belső cölöplyukrendszerrel tagolt teknőként jelentkeztek.

327 A kutatás korai szakaszában a Baden-kultúra lakóépületeinek maradványait földbe mélyített, négyszögletes, olykor kemencével ellátott gödrök képében vélték felfedezni. Ezt az elképzelést a későbbi kutatás fenntartásokkal kezelte és a cölöpszerkezetes épületek hiányából arra a következtetésre jutott, hogy a kultúra népe földfelszínre épített házakban lakott, melyek nyomát csupán a telephulladékban felfedezett paticstöredékek képviselik. Azonban a fenti felsorolásból kitűnik, hogy több magyarországi lelőhelyről is van adat földbemélyített lakóhelyekről. Viszont talán éppen a kutatás mai állása miatt ezek hitelességét megkérdőjelezik, pedig a legújabb feltárások során is előkerültek ilyen objektumok. Hasonló a helyzet a Baden-kultúrát követő Kostolac-kultúra egyik településén, Ordacsehi-major lelőhelyen feltárt, az ásatok által házként értelmezett objektumokkal. Ezeket Bondár Mária nem tartja lakóépületeknek, mivel eltérnek a kultúra törzsterületén feltárt, 6-8x4 méteres, kéthelyiséges, paticsfalú, döngölt padlójú épületektől.

328 Természetesen nem feltételezhető egyértelműen, hogy a késő rézkorban csupán egyfajta lakóépületet használtak, egymás mellett létezhettek földfelszíni és földbemélyített házak is. Például a Baden-kultúrával rokon Cotofeni-kultúra épületei is több típusba sorolhatók. Vannak süllyesztett padlós házak, felszíni épületek, szilárdan megépített felszíni házak és barlangi lakóhelyek. Azonban itt is meg kell említeni, hogy a földbemélyített házak esetében fennáll annak a veszélye, hogy más funkcióval rendelkező gödröket értelmeznek lakóépületként. P. Roman szerint csak 324 MRT 9, 334-335. old. 325 MRT 6, 154. old. 326 Honti etal. 2004, 18. old. 327 Honti et al. 2004, 23. old; VIL tábla: 4 328 Bondár 1998, 15. old. akkor lehet az ilyen objektumokat háznak tartani, ha tűzhely is kapcsolódik hozzájuk.

329 Sajnos a fent említett adatok részletes vizsgálata csupán azok teljes értékű közlése után végezhető el, addig viszont továbbra is nyitott marad a Baden-kultúra lakóépületeivel kapcsolatos minden kérdés. AZ ÁLLATTEMETKEZÉSEK A mezőkövesdi késő rézkori településen összesen 8 esetben került elő teljes vagy részleges állattemetkezés. Az S4 objektumhoz tartozó S30 jelzésű gödörben, az S8, S9, S38 objektumban talált maradványok és az S15 gödörkomplexumban az S126, S127, S128 és S133 jelzésű állatvázak sorolhatók ide (1. térkép). Az S133 gödörben két juvenilis korú sertés váza feküdt (az egyik szinte teljesen megmaradt, tájolása E-ENy-D-DK, a másikat csak elszórt csontok jelzik) (46. tábla/l). A gödör az S15 objektumban található két szarvasmarhaváz (S126, S127) között, melyek tájolása (DK-ENy) és fektetése (baloldal) megegyezik (45. tábla/1-2). Ennek alapján feltételezhető, hogy az említett állatvázakat egy időben temették el. A gödörkomplexum DK-i részén egy további szarvasmarha koponyája is előkerült (S128), amely feltehetően egy teljes vázból maradt meg (a többi csont az ásás során került ki). Az S8 objektum egy kerek, hengeres falú gödör. Betöltésének felső részén paticsomladék volt megfigyelhető. Ez alatt, 50 cm mélységben egy szarvasmarha hátsó végtagjait és medencecsontjait találták (33. tábla; 34. tábla/3). Az S9 objektum É-EK-i részén egy bal oldalán fekvő, hátrafordított fejű szarvasmarhaváz volt (35. tábla). Az S38 objektumban talált szarvasmarhát egy különálló gödörbe temették el. Az állat kör alakú, sekély, hengeres falú gödörben, jobb oldalán, DK-ENy irányban feküdt, fejét hátrafordították, lábait erősen felhúzták (47. tábla). Valószínűsíthető, hogy a gödröt az állattemetkezés céljából ásták. Ezt bizonyítja a kevés leletanyag és az objektum mérete is. A gödörből az állatcsontanyag vizsgálata alapján két egyed maradványai kerültek elő, azonban az ásatási napló csak egy vázról tesz említést. Ez arra utal, hogy a másik egyed csontjai nem anatómiai rendben feküdtek. Az S4 gödörkomplexum részét képező S30 objektumban szintén egy szarvasmarha többé-kevésbé teljes csontváza feküdt. Az állat a bal oldalán feküdt, mellső lábai a gödör szélén, lefelé lógva helyezkedtek el (19. tábla/l). A telepen 8 szarvasmarha eltemetett vázát tárták fel, melyek közül négy többé-kevésbé teljes volt, a többi csak részleges. Azonban a nem teljes vázak esetében csupán két esetben biztos, hogy az eltemetés idején is csak az 329 Roman 1977, 14. old. Földbemélyített épületeket közöl BasarabiCalafat, Oarta és Boarta lelőhelyekről.