Boldizsár Péter-Kocsis Edit-Sabján Tibor: A diósgyőri vár középkori kályhacsempéi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 6. Miskolc, 2007)

ANJOU-KORI KÁLYHÁK - I. EMBEREEJES KÁLYHA (I-VII. TÁBLA)

/. kép. A liliomos kályhacsempe (1. típus) fotógrafikai kiegészítése az előlap hátához, 13 cm-nél is mélyebbek. A korongolt hátrészt majdnem derékszögben, az előlap szélétől kissé beljebb illesztették a sablonban elkészített előlaphoz, majd az illesztéseket kívülről és belülről is eldolgozták. A sarkokba különösen sok agyagot kentek, mintegy felépítve azt. A csempék belsejében csak durván simították el a benyomott agyagot, az ujjak által húzott csíkok jól látszanak. Az csempék előlapjai sablonba préselve készültek. A leveles és a liliomos csempék negatívjait valószínűleg egy-egy padlótégláról vehették le, bár a közvetlen másolás mellett az előképek alapján történő csempekészítést is elképzelhetőnek tarthatjuk. A háromszögletű oromcsempék negatívjait még képlékeny állapotban háromszögűre faragott hegyű kis pálcákkal böködték be, mintegy dúsítva a domborműves motívumok közötti üres felületeket, kiálló domborművei arra engednek következtetni, hogy a negatívot pecsételőkkel mintázták meg. A még puha agyagba nyomták bele az emberi fejek pecsételőit és a szögletes formájú bélyegzőket. Erre utalhat az is, hogy a motívumok néha ferdén helyezkednek el a csempe homloklapján. Mázak: A csempék egy részét mazatlanul hagyták, ezek téglavörös színűek, porózus felületűek. A mázas csempék kétféle színűek: a csokoládébarna színű máz fényes, bár néhol egyenetlen, a sárgászöld mázat általában vékonyan vitték fel, ezért foltokban olykor átlátszóvá válik (itt kilátszik alóla a cserép terrakotta színe), néhol a cserép magába is szívja a zöld mázat. Mindkét mázszín cseppjei, foltjai megtalálhatóak másik mázszínű csempéken is, ami arra utal, hogy egy kemencében égették őket. A mázatlan csempéken nincsenek mázpettyek (az első égetésnél még nem mázazták a 2. kép. Atlós-leveles kályhacsempe (2. típus) csempéket, később a mázasokat még egyszer kiégették, együtt a zöldet a barnával). A csempék többsége belül erősen kormos. A kályha rekonstrukciója: A csempék készítésmódja viszonylag jól meghatározza az egykori kályha külalakját. A négyzetes csempékkel összeépített félméretű saroklapok arról árulkodnak, hogy a kályha alsó része szögletes volt, a csempéket pedig kötésben helyezték el a kályhafalban. A nagyszámú, félméretű saroklap kizárja, hogy a kályhában a padlótéglás motívumokkal készült csempék hálós kötésben helyezkedhettek volna el. Ha ezeket a csempéket rajzban hálósán összeillesztjük, egy középkori padló (vagy padlók) részleteit kapjuk. A leveles motívumok szabályos kört alkottak, míg a liliomok egy négyzetes, szimmetrikus mintát rajzoltak ki. A kályha aljában azonban a csempék nem az eredeti kompozíció szerint helyezkedtek el, a sarokcsempékből tudjuk, hogy a levelesek egymáshoz viszonyítva is rendetlenül, néha fordított helyzetben álltak. A sokféle négyzetes csempe, a különböző színű mázak és a mázatlan csempék keveredése pedig tarka, színes egyveleget nyújthatott. A kályha oromzata is jól rekonstruálható a csempék motívumaiból és formájából. A talpukon álló háromszögek közé illeszkedtek a csúcsukkal lefelé nézők, mintegy zárt csempesort alkotva. Ez a sor még a kályha tüzterével érintkezett, ezért figyelhettük meg azt a fontos jelenséget, hogy a csempék belseje kormos. A háromszögekből álló sorban a zöld és a barna mázazású csempéket a színeik szerint variálhatták, fokozva a legfelső sor művészi hatását. Nagy kérdés, hogy a zárt sor fölött lehettek-e még felálló oromcsempék, hasonlóan, mint ahogy ezt