Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

II. Elpusztult és nem azonosítható erődítmények

132. SZALONNA-ERŐDÍTMÉNY A Szalonnán állt egykori erődítménnyel az irodalomban elsőként - az itteni református templom 1972-1975 között végzett helyreállítását megelőző régészeti kutatásával egy időben, - 1973-ban Dénes György foglalkozott egy tanulmányában, mint főúri szálláshellyel. Ebben elsőként lokalizálta az egykori erődítmény helyét, amit a templom mellett É-ra, a mai főút két oldalára helyezett el, ahol a ma is álló lakóház építése során jelentős méretű alapfalmaradványokat figyeltek meg.

1 Ugyancsak ekkor, 1974-ben foglalkozott említésszerűen a szalonnai erődítménnyel Koppány Tibor is a magyarországi kastélyépítés története kapcsán.

2 Később, 1992-ben a Borsod megyei vártopográfia foglalta össze az erődítményre vonatkozó adatokat, melyben csak feltételesen utalnak a Dénes György által enüített alapfalakra.

3 Szalonna eredetileg a Tekes rokonsághoz tartozó Szalonnai, Szini és Jósvafői családé volt 1249-1544ig. 1544-től pedig a Bebek család birtoka.

4 A Torna megyei Sólyomkő várát birtokló, egymással rokon családok 1386-ban osztották fel a közös birtokot.

5 1399-ben, amikor Zalona-i Loránd fia István és fiainak birtokait összeírják Szalonnán egy falazott nemesi udvarházat (curia) is említenek, amelyet kastély módjára pártázott fal (muris dentalis) vett körül, vagyis erődített volt.

6 A Szalonnaiak 1399-ben felsorolt 18 faluja és falurésze uradalmi központjában ezek szerint 1386 és 1399 között építhették fel az erődítményt, amely az egyetlen 1399-iki említését követően később nem szerepel.

7 Azonban talán mégis ugyanerről az épületről lehet szó 1468-ban is - immár erődítettség említése nélkül -, amikor itt egy kőházat vagy kúriát, a közelében pedig egy kőistállót említenek részben a Szini, részben a Szalonnai család birtokában.

8 A települést 1562-ben a török pusztítja el, 1582ben azonban már lakott, mert adózik a töröknek. Szalonna 1566-ban a szendrői várőrség eltartására kijelölt falvak között szerepel, majd később is a szendrői uradalomhoz tartozott, de a 17. sz-ban már több részbirtokosa is volt. A temploma 1589-től a reformátusoké.

9 1 DÉNES GY., 1973. 75, 85. 31. sz. jz. - Magát a ma is fennálló Árpád-kori eredetű rotundát is részben magába foglaló református templomot jelenlegi ismereteink alapján nem lehet az erődített templomokhoz sorolni. A késő-barokk kerítőfala valószínűleg 1808-után épült. Vö.: M. KozÁKÉ., 1981. 26. 2 KOPPÁNY T., 1974. 289. - későbbi öszefoglalásában: KOPPÁNY T., 1999.46,211. 3 NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1992. 60. - Legutóbb Tolnai Gergely vetette fel annak lehetőségét, hogy mivel a templom ásatásakor, a törökkori rétegből kő ágyúgolyók kerültek elő, ezért számolni kell a hely (és a templom) esetleges törökkori megerődítésével is, amire közvetetten írásos forrás is utal. Vö.: TOLNAI G., 2005. 37. 4 ENGEL P., 2002. passim 5 Dl. 64104 6 ZsO. I. 6095. 7 KOPPÁNY T., 1999.211. 8

Dl. 16704-Eztidézi: KUBENYIA., 2006. 21. 9 KLEIN G. - PÉCHY-HORVÁTH R., 1939. 142-143.; DÉNES GY., 1973. 75.; M. KOZÁKÉ., 1981. 11-13.; VÁRADY J., 1989. 298299. 133. SZERENCS - Köv Szerencs belvárosától, É-ra található a Köves-tető vagy más néven Árpád-tető nevű domb, amely a 207 m tszf. magasságú korábban György-tetőnek, ma Aranka-tetőnek nevezett hegy DK-i nyúlványa. A szerencsi református templomtól É-ra elhelyezkedő, néhány évtizede fenyőerdővel beültetett területen, közvetlenül a zsidó temető felett, 1978-ban még egy ovális alakú sánc nyomai voltak megfigyelhetők. Napjainkra a felszínen már semmilyen mesterséges erődítésre utaló terepalakulat nincsen. Maradványait feltehetően 1990 körül a közeh vízmű építésekor tüntették el. Kivételt képez a tömör kőfallal körbekerített zsidó temetőnek az a felnyúló szakasza, amely érintetlenül megőrizte a sánc egy rövid, kb. 25 m hosszú szakaszát a temető területén belül.

1 A szerencsi Árpád-tető erődítménye több helyen szerepel a helytörténeti irodalomban. Pesty Frigyes 1864. évi helynévgyűjteménye óta ismert, hogy a Szerencs feletti Árpád-halmon egy „széles kiterjedésű sáncolatok nyomai" láthatók.

2 1931-ben viszont arról l-TETŐ (ÁRPÁD-TETŐ)