Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)
Bevezetés
folytatni kívánták az eredeti koncepciót, a történeti megyék szerinti topográfiai közlést 1 , a mai országhatárokon átnyúló kezdeményezés kudarcát követően a számos külön cikkben történő közzététel már csak a mai országterületre korlátozódott, de szinte felölelte annak egészét. 2 Jelen összeállítás azonban nem csupán az 1992. évi borsodi várkötet - már évek óta sokak által szorgalmazott - „javított" kiadása kíván lenni s nem csupán az utóbb említett, különböző periodikumokban szétszórtan, szétdarabolva megjelent újabb közlemények egységes újraközlésére és kiegészítésére vállalkozik miközben bevallottan az azokban foglaltak képezik az alapját. A szerzők - a munka dandárját több évtizede végző Nováki Gyula, a szerkesztés soha sem hálás feladatát felvállaló Sárközy Sebestyén és az ismertebb kővárak és kastélyok tömör ismertetésére vállalkozó Feld István - a várkutatás legújabb eredményei alapján alapvetően egy topográfiai teljességre törekvő adattár összeállítását tekintették feladatuknak. Azaz nem vállalkoznak a terület várainak és erősségeinek átfogó igényű történeti, régészeti vagy építészeti értékelésére az utóbbi évek kutatásai és az említett topográfiai munkák tapasztalatai alapján véleményük szerint ez még elsietett is lenne. Csak számos további régészeti feltárás és hasonló topográfiai áttekintések sorának elemzése után tekintheti ezt feladatának a jövőbeni kutatás - hiszen ma számos esetben még azt sem tudjuk, őskori vagy középkori - netán később „újrahasznosított" korábbi - erősséget találunk a terepen. A jelen munka tehát egy segédkönyv kíván lenni a történeti kutatás bármelyik területén tevékenykedő szakember s természetesen az érdeklődő laikus és lokálpatrióta számára, fő célja, hogy magáról az erősségről, azaz a terepen megjelenő történeti forrásról, annak topográfiai helyzetéről, méretéről, jellegéről, ismert építményeiről és természetesen a kutatás eddigi eredményeiről szolgáltasson megbízható adatokat. Arra azonban tudatosan nem kíván vállalkozni, hogy az írott forrásanyag teljes, netán levéltári jelzeteket is tartalmazó adattára legyen a középkor és a korai újkor erődítményei esetében. Ez messze meghaladná a szerzők kompetenciáját, így csak arra kíván szorítkozni, hogy a legfontosabb, lehetőség szerint hiteles történeti adatokat sorolja fel, hivatkozva az e tárgyban rendelkezésre álló további irodalomra. A jövőbeni recenzensek által remélhetőleg kíméletlenül felsorolandó hibái így óhatatlanul a történeti kutatás jelen helyzetéből adódnak. A kötetben mintegy 120, a terepen azonosított erősség - alapvetően az erődítmények jellegéből és kutatottságukból következően - igen eltérő mélységű tárgyalása található. Ennek során azonban a szerzők igyekeztek az egyes szócikkek közel azonos felépítésre. Az objektum helyének meghatározása nem csupán szövegben történik, ezt elsősorban a mellékelt térképkivágások segítik elő, mely utóbbiak a várak terepen való azonosítását is szolgálják. Ezt általában a hosszabb-rövidebb leírás követi, mely az ismert várak esetében értelemszerűen csak az alapelemek felsorolása, utalással a további irodalomra, míg az eddig nagyrészt ismeretlen, esetleg vitatott lokalizálású építményeknél sokszor a szöveg jelentős részét teszi ki. A kutatástörténetet minden vár esetében fontosnak tartották a szerzők, hisz ez teszi lehetővé a további irodalmi tájékozódást. A levéltári források említett mélységű tárgyalását - ha ilyenek egyáltalában rendelkezésre állnak - egy tömör értékelés követi, mely utóbbi alapvetően a kutatottság fokát tükrözi, de óhatatlanul tartalmazza az adott várról értekező szerző személyes álláspontját is, főleg akkor, ha az abban kifejtett vélemény eltér az eddig közzétett felfogástól. A régészeti kutatás tényét minden esetben szerepeltetik a szócikkek, de a most is folyó ásatások és az előkerült leletanyag bővebb értékelése már nem e munka feladata. Természetesen külön fejezet foglalja össze a bizonytalan, illetve a nem azonosítható erősségekre vonatkozó adatokat, anélkül, hogy itt minden, az eddigi kutatás vagy épp a helyi hagyomány által várnak vélt jelenséggel foglalkozna. A kötet végén található dokumentációs anyag végül alapvetően minden ismert építmény alaprajzi felmérését tartalmazza. Ezek egységes megjelenítése a szerzők szándéka ellenére nem volt lehetséges. Főként a nagyobb méretű várak, ma is álló kastélyok esetében haladta meg lehetőségeiket a rendelkezésre álló kutatási felmérések átrajzolása. Néhány vár esetében a dokumentálás legmodernebb formájával, a légifotókkal is találkozik a kötet használója, ennek széleskörű alkalmazása azonban már egy későbbi második kiadás szerkesztőjének feladata lesz. A fentiekben említett topográfiai teljesség természetesen csak mint ideális célkitűzés értelmezhető, hisz szinte biztos, hogy mire a kötet elhagyja a nyomdát, újabb erősségek kerülnek meghatározásra *- ahogy erre a szerkesztés folyamán is volt példa. A szerzők ugyanakkor annak is tudatában vannak, hogy néhány, itt várként említett objektumról később kiderülhet, hogy erődítetlen teliről, netán sírhalomról van csupán szó, s ez vonatkozik az említett kronológiai kérdésekre is. Szólni kell végül a várkutatásban ma különösen aktuális terminológia problémáiról. A kötet - illetve a sorozat - címében szereplő „vár" kifejezés ebből a szempontból talán a legkevésbé vitatható, hisz különösebb indoklást nem kíván, hogy ide tartozik minden olyan építmény, amely vélt vagy valós védelmi berendezéssel rendelkezik vagy rendelkezett s - mint ez a cím másik eleméből kiderül - nem fiatalabb a Rákócziszabadságharc időszakánál, függetlenül attól, hogy Castrum, fortalitium vagy más megnevezéssel illették a 1 SÁRKÖZY S. - NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1997.12-102. 2 NOVÁKI GY. - SÁRKÖZY S., 1999. 329-348.; SÁRKÖZY S. - NOVÁKI GY., 2001. 143-178.; NOVÁKI GY. - SÁRKÖZY S., 2001. 45-52.; NOVÁKI GY. - SÁRKÖZY S., 2004.199-230.
