Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

sa 1977-ből,

1 majd Járási Lőrinc kis füzete,

2 melyek közlik Myskovszky Viktor 1891-ből származó ugyan csak erős forráskritikával kezelendő - rajzait, illetve a várromok első felmérését is. Történeti adatai főként Györffy György,

3 Engel Pál,

4 Horváth Richárd,

5 valamint Détshy Mihály,

6 és Szabó András

7 munkáiból ismertek. 2001-ben Melegh Szabolcs állította össze a vár történetét. Munkájának legfontosabb eredménye azonban a várról 1602 és 1678 között ismert kilenc inventárium részletes feldolgozása, melyben a vár 17. századi elrendezésének rekonstrukciójára is kísérletet tett.

8 Melegh ebben a dolgozatában még csak kevéssé hasznosíthatta az 1999-ben Simon Zoltán vezetésével megindult feltárások eredményeit. Erről - néhány résztéma bővebb kifejtése mellett

9 - az ásató 2007-ben két rövidebb, a történeti adatokat is összefoglaló,

10 valamint a nyolc kutatási év eredményeit és az építéstörténetet is áttekintő munkát tett közzé (57. ábra).

11 Bár a „Regach" helynév már 1298-ból ismert, magának a várnak első hiteles említése 1307-ből származik, amikor feltételezhető építtetője, Aba Amadé állított itt ki oklevelet.

12 A rozgonyi csata után rövid ideig Petenye fia Péteré, majd királyi vár, a Drugethek honorbirtokaként. Az 1420-as évek végén Lazarevics István majd Brankovics György szerb despoták kapták. Az 1450-es évek végén ismét királyi kézre került, de Mátyás még 1464 előtt Szapolyai Istvánnak adományozta s családja birtokában maradt 1541-ig. Ekkor Serédy Gáspár és György kapták meg, tőlük leányágon az Alaghiaké lett. Mivel Alaghi Judit előbb Mágócsi András, majd pedig Rákóczi Zsigmond felesége lett, rokonai, Alaghi Ferenc és fia, Menyhért csak 1611-től tudtak rendelkezni felette. 1635-ben Eszterházy Miklós szerezte meg, 1644-ben azonban ostrommal foglalta el I. Rákóczi Gyögy, kinek leszármazottai később rendszeresen tartózkodtak itt. A Thököly-felkelés idején hadellátó központként szolgált, bukása után 1685-ben foglalták el a Habsburg-seregek és felgyújtották. 1686-ban már romként emütik. Az eddigi - részleges - feltárás megállapításai szerint a legkorábbi, 1300 körül az Aba-nemzetség által emeltetett erősség a Felsővár tornyából és az ahhoz D-ről csatlakozó, a sziklatömböt feltehetően íves vonalban övező várfalból állt. Utóbbi részleteit és a vár esetleges további építményeit nem ismerjük, mivel - feltehetően a 15. században - az íve falat teljesen elbontották s helyén, a platón egy - a továbbra is álló toronyhoz csatlakozó - ötszög alaprajzú, K-en és DNy-on egy-egy épületszárnnyal rendelkező épületet emeltek. Minden bizonnyal megkezdődött ekkor a Középsővárat K-ről és Ny-ról övező - a Felsővárhoz hozzáépített - várfalak kiépítése is, de ezek kiterjedése és időrendje - hasonlóan a Középsővár további É-i építményeihez, köztük a Felsővárba vezető utat védő kaputoronyhoz - még nem teljesen tisztázott. Már a Serédyek 16. századi birtoklásához köthető a Középsővár K-i szárnya középső része és az itteni Ny-i szárny legkorábbi tereinek emelése, továbbá nem utolsósorban a Felsővár tornyának visszabontása és újjáépítése, melynek során ÉK-i sarkán egy új, kerek alaprajzú védőművet is emeltek. Később tovább épültek a Középsővár K-i és Ny-i szárnyai, 1602-ben már állt az ÉNy-i Kútbástya is. Az Alaghyak 17. századi építkezései - így a Középsővár Ny-i, egykor legalább kétemeletes palotaszárnya - még csak az inventáriumokból ismertek, néhány kisebb kései átalakítás azonban az eddig feltárt területen is megfigyelhető volt. Különösen jelentősek azok a török falicsempe-leletek (bokályok), melyek azt igazolják, hogy I. Rákóczi György nem csupán sárospataki rezidenciájában alakíttatott ki keleti jellegű, reprezentatív fogadószobát.

13 1 Joó T., 1977. 29-35. 2 JÁRÁSI L., 1992. 3 GYÖRFFYGY., 1987.1.134-135. 4 Főleg ENGEL P., 1996.

1. 399. 5 HORVÁTH R., 2001.102-104. 6 DÉTSHY M., 1995.48-70. 7 SZABÓ A., 1987. 263-278. 8 A 2001-ben megvédett egyetemi szakdolgozat eredményeinek tömör összefoglalása: MELEGH SZ., 2003. 129-144. 9 SIMON Z., 2004. 99-108.; SMON Z., 2005b. 4-6. 10 SIMON Z., 2007a. 17-19. 11 SIMON Z., 2007b. 121-126. 12 Az írott források áttekintése MELEGH Sz., 2003. 129-144. és SIMON Z., 2007a. 17-19. alapján történt, külön forráshivatkozást nem adunk meg. 13 Az építéstörténetre: SIMON Z., 2007b. 121-126., továbbá: SIMON Z., 2004. 99-108.; SIMON Z., 2005b. 4-6. 59. MONOK-INGVÁR Monok ÉNy-i végétől a DNy-felé lejtő Borjú-völgy vezet a településtől 2,5 km-re emelkedő Ingvar nevű hegy alá. Az Ingvar K-i aljában ÉNy-felöl a Répavölgy csatlakozik be, melyben jelenleg több halastó van. Az Ingvár hegyet szinte körbeölelő tavakat az eredetileg itt folyó Gilip-patak felduzzasztásával hozták létre. Az Ingvár önállóan kiemelkedő hegy, meredek oldalakkal, csak a DK-i oldala enyhébb lejtésű. Legmagasabb része a Ny-i végében van, tszfm. 227,5 m. A hegy É-i, Ny-i és részben DNy-i meredek oldala felett nem találunk sáncot, vagy árkot; az enyhébb lejtésű DK-i oldal felöl védi az egykori erődített területet egy 340 m hosszú, alacsony sánc, elmosódott ÉK-i vége már nehezen követhető. A sánc középső részén mindkét oldalon árok kíséri.