Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

terasz jelzi egykori vonalát. A sánc a többi oldalon jó állapotban maradt fenn, különösen a Ny-i oldalon, amely a vár legtámadhatóbb pontja. A sánc a vár felső részétől mintegy 10-15 méterrel alacsonyabb szinten fut körbe. A felső plató hossza kb. 32, szélessége 20 m. K-i harmadában a termett sziklába mesterségesen kivájt, négyszögletes üreg van, feltehetően egykori helyiség nyoma. 1864-ben a romokat „Majorház" néven említik, Bartalos Gyula pedig „Majorvár"-ként, mint „pogányvárat" ismeri.

1 A várat 1968-ban Renner Pál és Ráksi Miklós mérte fel (44. ábra). 1992-ben a Borsod megyei vártopográfia írta le elsőként részletesen, amikor - telepítése, alaprajza alapján középkori eredetűnek, közelebbről tatárjárás előttinek határozták meg a várat.

2 Kisgyőr először 1261-ben szerepel, mint az egri püspök birtoka. Később az Ákos nembeli Ernye bán birtoka lett, mivel 1319-ben már Károly király adományozza el Debreceni Dózsa erdélyi vajdának, mint az Ernye bán unokáitól elkobzott diósgyőri vár tartozékát. Kisgyőr a későbbiekben is a diósgyőri uradalom tartozéka volt.

3 A várra vonatkozó történeti adat nem ismert, a vár területén korhatározó lelet nem került elő, ennek ellenére a vár középkori eredetűnek tekinthető, de közelebbi meghatározása ásatás nélkül nem lehetséges. 1 PESTY F., 1988.169.; BARTALOS GY., 1891.140. 2 NOVÁKI GY.-SÁNDORFI GY., 1992. 32,118. 3 KLEIN G. - PÉCHY-HORVÁTH R., 1939. 76.; GYÖRFFY GY., 1987.1. 775.; ENGEL P., 2002. passim 46. KISSIKÁTOR - VÁR-HEGYESE Kissikátor község DK-i végétől két, egymással párhuzamos völgy tart D-i irányba. Ezek közül a Nyra eső közvetlenül a községből indul. A másik ettől K-re kb. 1 km-re húzódik, - melynek neve Kissikátori-Renget-völgy - ebbe a település végétől csak egy domb megmászása után ereszkedhetünk le. Ez utóbbi völgy a település DK-i végétől számítva 1,8 km után DK-re fordul, majd további 900 m után Kfelé, e szakasz felett, D-re emelkedik a 411,1 m tszf. magasságú „ Vár-hegyese" nevű hegy.

1 A hegytető hosszúkás, É-D-i irányú gerincet képez, körös-körül meredek oldalakkal. Különösen a K-i oldal igen meredek, ezért ezen az oldalon nem is találunk mesterséges erődítést. A Ny-i oldal valamivel kevésbé meredek, itt a tetőnél 6 m-rel alacsonyabb szinten igen erősen elmosódott, mesterséges terasz figyelhető meg. A terasz azonban a hegytető DNy-i része alatt már csak alig sejthető. A hegytető É-i és D-i, DNy-i összekeskenyedő vége alatt nyoma sincs sáncnak, terasznak vagy ároknak. Ez különös, mert az ehhez hasonló helyeken éppen a viszonylag legkönnyebben támadható oldalakon szokott lenni a jelentősebb védelmi rendszer. A hegytető hossza, az elmosódott terasz hosszát figyelembe véve, kb. 130 m, legnagyobb szélessége kb. 40 m. A lelőhely Várhegy néven a Pesty Frigyes féle kéziratos helységnévtárban szerepel először.

2 Ennek nyomán a várat Dobosy László ismerteti, aki neve alapján figyelt fel a Várhegyre, és a várhelyek, várnevek között szerepeltette. Annak ellenére, hogy 1967-ben járt a helyszínen, védelmi rendszemek nem