Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ A tell arab szó jelentése halom. Az európai régészeti irodalomban a többrétegű települések megnevezésére használják. Létrejöttének oka, hogy egy emberi közösség bizonyos gazdasági, társadalmi, természeti vagy szellemi okok miatt hosszú ideig egy adott helyen lakik. Az épületek azonos helyen való újjáépítése és a mindennapi élet maradványai következtében a lakószint emelkedik és kialakul a többrétegű település. A Kárpát-medencében két olyan időszak volt, amikor teli települések jöttek létre. Először a késő neolitikum folyamán, majd ezek megszűnése után legközelebb a magyar korai bronzkor végén és a középső bronzkorban a Kr. e. 2. évezred első felében. A bronzkor folyamán a Kárpát-medence alföldi területein olyan népcsoportok éltek, melyek intenzív földmüvelésen alapuló paraszti életmódot folytattak. Ezek a közösségek olyan állandó telepeket hoztak létre, melyek hosszabb időre egy-egy kisebb régió gazdasági, művelődési központjaivá váltak. A környezetükből látványosan kiemelkedő halmokra már korán felfigyelt a magyar régészet, szinte mindegyiken voltak ásatások vagy leletgyűjtések a 19. század második felétől folyamatosan. Kedvelt ásatási területek voltak, kezdetben elsősorban a gazdag leletanyag, később az egymás követő rétegekből származó relatívkronológiai megfigyelések miatt. Az 1876-os budapesti Nemzetközi Ősrégészeti Kongresszus kapcsán végzett első teli ásatások közül (Tószeg-Laposhalom, Tiszaug-Kéménytető, Nagyrév-Zsidóhalom, Tiszafüred-Asotthalom) a közel 5 méter rétegvastagságú tószeg-laposhalmi teli telep kulturális egységei hosszú időre meghatározták a kárpát-medencei bronzkor kulturális képét és viszonyait, valamint jelentősen befolyásolták a kutatás irányát. Az utóbbi évtizedek számos teli ásatása ellenére mindmáig keveset tudunk e települések létrejöttének okairól, azok belső szerkezetéről. A 60-as évek végétől Bóna István és Stanczik Ilona dolgozták ki, majd alkalmazták a teli települések rétegenkénti feltárásának aprólékos módszerét, mely az ásatásokat ugyan lassabbá tette, de a levonható következtetések, a leletanyagok forrásértéke tovább növekedett. Az 1970-es években indult alföldi teli kutató program keretében és azt követően is számos bronzkori lelőhelyen folyt kisebb-nagyobb ásatás (Bakonszeg-Kádárdomb, Berettyóújfalu-Szihalom és Herpály, Esztár-Fenyvesdomb, Füzesabony-Öregdomb, Gáborján-Csapszékpart, JászdózsaKápolnahalom, Klárafalva-Hajdova, Polgár-Kenderföld, Tiszaug-Kéménytető, TószegLaposhalom, Törökszentmiklós-Terehalom, Túrkeve-Terehalom stb.) A településeket főleg vertikálisan, kis szondákkal kutatták. Az előkerült leletanyag nagy mennyisége miatt a leltározás és a tárolás is nehézségekbe ütközött. A forrásközlő feldolgozások és publikálások - egy-két kivételtől eltekintve - többnyire megrekedtek, az elmúlt években inkább csak részközlések születtek. Ennek elsősorban az az oka, hogy a hatalmas menynyiségű leletanyag és a szintén fontos információkat hordozó települési jelenségeket és településszerkezetet rögzítő dokumentáció rétegenkénti feldolgozásának módszertanát pontosan még nem dolgozták ki. Kalicz Nándor és Bóna István több mint 30 évvel ezelőtt a magyarországi kora és középső bronzkori kultúrákat ismertető monográfiáikban lelőhelylistákban gyűjtötték össze - többek között - a tellek lelőhelyeit is. Részletesen az alkalommal csak a tiszalúcdankadombi hatvani település elemzésére került sor Kalicz Nándor által. Banner János és Bóna István a békés-várdombi és városerdői, gyulavarsándi telepeket közölték. Stanczik Ilona több ásatás esetében (Jászdózsa-Kápolnahalom, Füzesabony-Öregdomb, TiszaugKéménytető) elsősorban a településtörténeti adatokat elemezte. A hazai bronzkori telikutatást Kovács Tibor foglalta össze 1988-ban, annak a kötetnek a bevezetőjében, melyben Sz. Máthé Márta a Berettyó vidéki gyulavarsándi lelőhelyeket tette közzé. Mindmáig a legtöbb információt és leletanyagot az 1992. évi „teli-kiállításhoz" írt katalógusban találhatjuk a hazai feltárásokról. Publikált a klárafalva-hajdovai perjámosi telitelep leletanyaga is.