Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)
4. LELET ANYAG ÉRTÉKELÉSE - 4.2. A füzesabonyi kultúra leletanyaga
Mérete miatt az amforákhoz sorolható, de feltehetően háztartási edény töredéke lehetett a belső oldalán durva söprüzéssel tagolt felületű töredék, melynek külső felén rovátkolással tagolt borda fut körbe (149). Az ároktő-dongóhalmi leletanyagban számos olyan töredék található, melyet nem lehet konkrét formához kötni. Ezek egy része mintakincse alapján beleillik a füzesabonyi kultúra kerámiaművességébe (44, 134 160, 135 213 136 ), míg mások, díszítésük alapján más kultúrák irányába mutatnak. Ez utóbbi tárgyakról töredékes voltuk miatt nem lehet megállapítani, hogy importedények darabjai, vagy helyi készítésű edények, amiken idegen mintakincset utánoztak. A 475-ös számú töredék közeli párhuzama egy bakonszegi, 137 gyulavarsándi kultúrába sorolható edényen látható. A magas, alig ívelt gyulavarsándi korsóforma 138 vagy annak helyi gyártmányú utánzatának töredéke a 355. számú töredék. Mintakincse kissé eltérő módon, de a szintén e korsókon megfigyelhető füzérmintát juttatja eszünkbe. Profilja és mintakincse alapján is egy gyulavarsándlaposhalmi bögre 139 áll a 289. számú töredékhez a legközelebb. A töredék kis mérete azonban nem teszi lehetővé, hogy kizárólag ehhez a formához és kultúrához kössük. A gyulavarsándi kultúra jellemzője, hogy a nyak vízszintes vonala és a has íves mintakincse közötti részt rovátkolással tölti ki. Ennek kialakítása azonban mélyen vésett az esetek többségében. A 230-as számú töredék füzérmintája és sraffozott zárómotívuma feltehetően a gyulavarsándi kultúrából átvett motívumvilág helyi megfogalmazása. A forma nem rekonstruálható, nagyobb méretű hastöredékről lévén szó talán amfora darabja lehet. Szintén a gyulavarsándi kultúra töredéke vagy ahhoz hasonló helyi gyártmány lehet a 173-as számú „S" profilú bögretöredék. A perem alatt látható mintakombináció és a vállon levő lencsecsoportok a koszideri korszakra keltezik a töredéket. Bronzkori edényeken is több esetben megfigyelt „kiöntőcső" formai utánzata lehetett a tömör, pecsétlős végű oszlopfül (461). A párhuzamként felhozható tömör kialakítású ún. álkiöntőcsövek a középső bronzkor második feléből, a koszideri korszakból ismertek. 140 Már csak 134 A vékony falú töredék vállán a sraffozott háromszögekkel, hasán függőleges vonalcsoportokkal, a mintakincs alapján a leletanyag fiatal részével tart kapcsolatot. A függőleges vonalcsoportok a geleji és pusztaszikszói bögréket juttatják eszünkbe. 135 A vízszintesen körbefutó kannelurázás és a bekarcolt íves minta a füzesabonyi kultúra mintakörébe sorolja a töredéket. 136 A nyak vízszintes sávozása a fiatal füzesabonyi mintakörbe mutat, a lefelé nyitott füzérminta inkább a gyulavarsándi kör sajátja. A töredék datálása azonban mindenképp az itt bemutatott leletanyag fiatalabb részére tehető. 137 SZ. MÁTHÉ 1988, Pl. 22/10. 138 SZ. MÁTHÉ 1988, Pl. 4/7. 139 BÓNA 1975, Taf. 133/21. 140 P. FISCHL 1999; HORVÁTH 2000. távolabbról vonható e körbe az a háromszög átmetszetű fül, mely vízszintesre kialakított felszínnel csatlakozik az edény pereméhez, így kelt eltérő hatást az általános fülkialakítással szemben (24). A formája nem rekonstruálható, de valószínűleg kis, hasas bögre lehetett a 148. számú töredék. Pontos párhuzama nem ismert, de a rajta látható körmotívum 141 és a perem alatti mészbetétágyra emlékeztető durvítás valamint a bögre formája alapján a Vatya-kultúra késői, dunántúli mészbetétes elemekkel átitatott szakaszához áll legközelebb. Unikumnak számít a 269. számú íves vállú, csonkakúp formájú edény. Importedények A füzesabonyi kultúra importedénye a vállán nagy, árkolt bütyökdísszel ellátott táltöredék (398). Párhuzamát a szelevényi, koszideri korú hatvani leletanyagból ismerjük. 142 Ennek alapján a tálat a dongóhalmi legfiatalabb füzesabonyi leletanyaggal egy időhorizontra tehetjük, vagyis a koszideri korú hatvani szállásterületről érkezett importként értékelhetjük. A gyulavarsándi kultúra bögréje a 417. számú edény. 143 Szintén a gyulavarsándi kultúrához köthető a kihajló peremű, íves nyakú, körteforma hassal rendelkező amfora, közvetlenül a perem alól induló kis füllel (266, 401). 144 Peremen ülő fülű példánya is ismert (305). Mindezek mellett számos olyan motívum is megtalálható az ároktői leletanyagban, mely a keleti szomszéd amúgy is hasonló díszítésvilága felé mutat. 145 A Vatya-kultúra késői, mély tálfazekai egyikének válltöredéke (185 146 ) mellett, az e kultúrához is kötődő ún. proto-szeremle kör 147 csóri típusú bögréjének 148 lencsehasú töredékét is megtaláltuk a leletanyagban (453). 141 Pl.: Újhartyán-Vatya (BÓNA 1975, Taf. 30/9), Izsák (BÓNA 1975, Taf. 76/2-3). 142 FISCHL 1997, 5. kép 1-3. 143 Hasonlót ismerünk Gyulavarsánd-Laposhalomról (BÓNA 1975, Taf. 136/1). 144 Formai és díszítésben' párhuzamait a gyulavarsándi kultúra leletanyagából ismerjük: BÓNA 1975, Taf. 152/16; SZ. MÁTÉ 1988, Pl. 1/5, 30/3, 32/17, esetleg Pl. 38/7; CSÁNYI-TÁRNOKI 1992a, Kat. Nr. 393/4. Mindezek alapján importként értékelhetjük e töredékeket. 145 Lásd feljebb az amforák utáni részt. 146 Hasonlóak többek között Alpárról (BÓNA-NOVÁKI 1982, X/I0, XII/4-5, XV/4, XLI/5) és Kelebiáról (BÓNA 1975, Taf. 63/2) ismertek. 147 A proto-szeremle fogalom a kutatás mai állása szerint a koszideri időszakban a Vatya-kultúra és a mészbetétes edények népe kerámiamüvességének összeolvadása által létrejött kerámia-forma és díszítésbeli mód. A Vatya-kultúra déli, délkeleti peremterületein valószínűleg kisebb népmozgásokkal magyarázható mészbetétes stílusú kerámiaművesség, főleg helyi alapanyagból, vatya alapformákon mészbetétes díszítést alkalmaz. A proto-szeremle kerámiaművesség új formája, az ún. csóri típusú, koncentrikus körmintával ellátott bögre, mely a mészbetétes kerámia kultúrája északi és déli csoportjának törzsterületén is megtalálható. Az e fogalommal jelzett kerámiaművesség nem genetikus elődje a
