Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)

4. LELET ANYAG ÉRTÉKELÉSE - 4.1. A hatvani kultúra leletanyaga

bütykökkel, barbotinnal váltakozva használják. Ez utóbbi díszítő eljárást az egyszerűbb kialakítású, enyhe S profilú csuprokon is megtalálhatjuk (476). 2. Egyenes peremű, hordótestű csupor. Felületkezelése miatt a hatvani kultúrkörbe sorolhatjuk a peremből induló szalagfüles, seprűzött és durvított felületű csuprot (52). A típus általános bronzkori forma, mind a hatvani, mind a füzesabonyi kultúra leletanyagában megtalálható. Rovátkolt peremkiképzésü töredéke (236) inkább a füzesabonyi fazekak díszítésének irányába mutat, de beleillik a hatvani környezetbe is. Tálak 1. A korai leletanyag egyik legjobban azonosítható típusa a kihajló peremű, ívelt nyakú, általában éles vállú, mély, gömbös hasú, ún. tálfazék (34, 37, 138, 166, 251, 261), vállukat átívelő vagy hasukon ülő szalagfüllel. E tárgytípus jellemzője, hogy magassága és peremátmérője általában azonos, így nem sorolható egyértelműen egyik alapvető edénytípushoz sem. Innen kapta öszvérszerű tálfazék elnevezését is. A has lehet fésűzött (393) vagy textilmintával díszített (38). Egyes esetekben ez a fülön is megfigyelhető (156

71

). 2. Számos durvább kivitelű, gömbszelet alakú tál feltehetően a konyhai edények közé tartozott. Ezek közül a durván seprüzött, a perem alatt kis bütykökkei ellátott töredéket a kora bronzkori leletanyaghoz sorolhatjuk (154, 174),

72 de ilyen formájú konyhai edényeket a középső bronzkor folyamán is használtak. 3. Feltehetően svédsisak alakú tál alsó részét díszítette a hatszorosan bekarcolt cikcakkmintával díszített töredék (29). Ilyen tálat profil alapján nem sikerült rekonstruálnunk a leletanyagban, habár a hatvani kultúra egyik ismert típusa. Ennek a töredéknek a díszítése alapján feltételezhető, hogy tálformához tartozik.

73 4. Lekerekített hasú bikónikus testű a 216-os tál, melyet kipödrött pereme kora bronzkori környezetbe utal, hason ülő, szalagfület utánzó bütyke pedig a hatvani leletkörhöz köt. Pontos párhuzama nem ismert.

7 70 Pl.: KALICZ 1968, Taf. CIII/15-16. 71 E töredék amfora oldala is lehet. 72 KALICZ 1968, Taf. LXXIV/4, Taf. LXXXVIII/10 - inkább csupor méretű változatok. 73 A minta nemcsak tálak alsó feléről ismert (pl.: KALICZ 1968, Taf. LII/9a-b, Taf. CIV/6a-b - ebben a két esetben nem hatszoros, hanem három illetve négyszeres bekarcolással), hanem amforák válláról (KALICZ 1968, Taf. CVI/9, Taf. CXVIII/9) és bögre oldaláról is (KALICZ 1968, Taf. LXXII/3). Az ottományi kultúra kis edényein is szívesen alkalmazták ezt a díszítést (bögre: CSÁNYI-TÁRNOKI 1992a, Kat. Nr. 393/6; csupor: CSÁNYITÁRNOKI 1992a, Kat. Nr. 145). Tárnoki Judit szerint e minta a hatvani-kultúra kora bronzkor 3 időszakára tehető fázisának díszítőmotívuma (TÁRNOKI 1996, 54). 74 Hasonló formát egy túrkevei tál mutat: KALICZ 1968, Taf. CXII/9, mely a kora bronzkori datálásl támasztja alá. Fazekak 1. A hatvani leletanyagjellemző fazéktípusa a kihajló peremű, tölcséres nyakú, éles vállú, tojástestű fazék, teljes felületén seprűzéssel.

75 A nyak és a test seprűzése gyakran ellentétes irányú (152). A vállon (32, 133) vagy a perem alatt (523) apró bütyökcsoportok ülnek. Ritkábban a test textilmintával díszített (134). 2. ívelt nyakkal, kevésbé éles esetleg profilált vállal is készítették (151, 168, 169, 471).

76 E formánál a nyak gyakran díszítetlen maradt, és a test gyakran textilmintás kialakítású lehetett (153, 155). E két, egymáshoz szorosan kötődő forma nagyrévi és hatvani környezetben is általános. Az ároktői példányokat természetesen a telep legalsó szintjének népességéhez, a hatvani kultúra lakosságához kötjük.

77 A formák a kora bronzkor 3-középső bronzkor 1 időszakára keltezhetők. 3. Eltérő forma a vállán bordával hangsúlyozott, hordótestű fazék, melynek borda alatti része durvított felületű (464). Elsősorban a felületkezelés miatt a korai, hatvani leletanyaghoz soroltam ezt a töredéket. Importedények A korai leletanyag importjai közé sorolhatjuk az enyhén kihajló peremű, nagyon rövid, ívelt nyakú, lekerekített vállú, gömbszelet alakú tálat, vállán ovális bütykökkel (19). Formai párhuzamait egy, az itt bemutatott leletanyaghoz képest távoli leletkörből ismerjük. Hasonló profilt mutatnak az Óbéba-Pitvaros körhöz sorolt kiskundorozsma-hosszúháthalmi

78 és sándorfalva-eperjesi

79 valamint a röszkei és a mokrini

81 temetőkből előkerült ikerfülű tálakhoz. Pitvarosról egyfülű változata ismert.

82 Sajnos az ároktői darabnak nem ismert a fülkialakítása. A korai perjámosi (Óbéba-Pitvaros) leletkör datálása még ma sem tisztázódott megnyugtatóan, jelenleg a kora bronzkor 2-3 időszaknál pontosabb meghatározás nem lehetséges (V. SZABÓ 1999, 56-58; KULCSÁR 1999, 96; 2000, 61-62; TÓTH 2003, 84-85; P. FISCHL 2006). 75 E fazéktípust a törökszentmiklós-terehalmi teli település 11-8. szintjein lehetett csak megfigyelni. Tárnoki Judit véleménye szerint csak a hatvani kultúra első, kora bronzkor 3. periódusára tehető szakaszára jellemző (TÁRNOKI 1996, 23-24). A hatvani kultúrán kívül nagyrévi lelőhelyről is ismerünk hasonlót: CSÁNYITÁRNOKI 1992a, Kat. Nr. 30. 76 Nagyrévi környezetből is ismerjük párhuzamait: CSÁNYITÁRNOKI 1992a, Kat. Nr. 459; KALICZ-SCHREI

B ER 1984, Taf. XLVIII/8, Taf. XLIX/15, Taf. 174, 6, 8. 77 Kalicz Nándor kora bronzkori monográfiájának szinte minden képes oldalán találunk párhuzamokat a két típusra. Álljon itt most a teljesség igénye nélkül néhány példa: KALICZ 1968, Taf. XXIX/17, Taf. XXXVI/19, Taf. LVII/10, Taf. LXXXVII/9-10, 12, Taf. XCIII/10, 14-15; 1984, Taf. LIII/7, Taf. LIV/15-16. 78 BENDE-LŐRINCZY 2002, 2. kép 5, 4. kép 6, 5. kép 5, 7. kép 3, 5. 79 TROGMAYER 2001, 2. kép 6, 4. kép 5, 7. kép 3-4. 80 BÓNA 1965, Pl. V. No. 15. 81 GIRIC 1971, 171. sír, Taf. XLVII, az itt előkerült számos ikerfülü, illetve hasonló profilú, négyfülű tál szélesebb nyakrésszel és mélyebb tálrésszel rendelkezik. 82 BÓNA 1965, Pl. III. no. 3.