Fischl Klára, P.: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc, 2006)

3. A TELEPJELENSÉGEK ÉRTÉKELÉSE

A 14. szelvény déli felében a 285 cm mélyen levő altalajon 230 és 285 cm között szintén megfigyelhető a sötét tömött réteg (őshumusz), majd ezen az ún. 14/lb agyagszint, melynek formája a 220 cm mélységben felvett felszínen jól látszik (53. kép). A házsarkot cölöplyukak kísérik. A szelvény északi felében megjelenik az árok, melynek betöltésén 300-275-245 cm mélységekben a 14/2b agyagszint figyelhető meg (55-56. kép). 1 méteres feltöltés után az északi oldalon 120 és 165 cm között jelentkezett a 14/2a szint (52. kép). A szelvény nyugati metszetfalában (51. kép) látható csak az ásatási napló által 90-120 cm mélységben említett 14/la szint, melynek értelmezése a kevés információ miatt kérdéses. E szelvényben tehát a 400 cm mélységig tartó, északi oldalon található árok felett két házszintet lehetett elkülöníteni, míg a déli oldalon az altalaj feletti sötét rétegen biztosan egy házpadló figyelhető meg, mely a 2-10. szelvényekben 220 cm mélyen sorakozó házak alapjaihoz hasonlítható. A hatvani település A 3-8. és a 14. szelvény déli felében 200-220 cm mélységben egymás mellett sorakozó nagyjából E-D tájolású, 4^4,5 méter széles agyagtapasztások az ároktői település legalsó—legfiatalabb lakófázisát jelentik. E házakat egy 1-2 méter mély, minimum 8 méter széles árok vette körül. Az árokív képzeletbeli kör alakúra

51 történő kiegészítésével következtethetünk a telep kiterjedésére, ami nagyjából 600 m

2 lehetett. A régészeti leletanyag tanúsága alapján ezt az első települést a hatvani kultúra népessége hozta létre. A hatvani települések jellegzetessége, hogy a telep egy viszonylag kis részét mély, széles árokkal veszik körül, ezen kívül található a jóval nagyobb kiterjedésű ún. külső telep, ami a központi telepnél általában kisebb rétegvastagságú (KALICZ 1968,133-134; 1984,194-195). Tiszalúc-Dankadombon Kalicz Nándor egy 25 méter széles, félkör alakú árkot figyelt meg, aminek a vége a Tiszát éri. Az árok 50 méter hosszú és 20 méter széles várat vesz körül (KALICZ 1968, 134). Ároktő esetében sem kizárt, hogy a közvetlenül a Tisza magasparton álló település árkát a folyómederhez csatlakoztatták.

52 A klasszikus hatvani rétegekhez tartozó központi telepet körülvevő 13 méter széles és 4,7 méter mély árkot figyeltek meg Jászdózsa-Kápolnahalmon (STANCZIK 1982, 384; STANCZIK-TÁRNOKI 1992, 127). Szentistván-Fehérló tanyán a telepet 3 oldalról a Csincse patak határolta, amit átvágtak egy 15-20 méter széles árokkal (KALICZ 1968, 134). Hasonló árok található Szakáid-Testhalmon: 70 méter átmérőjű felületet körbevevő 40 méter széles, 3-3,5 méter mély árok (KOOS 2002, 224). Törökszentmiklós-terehalmi 140x70 méter területű telit ma is jól kivehető őskori árok erődítette (TÁRNOKI 1996, 3), akárcsak Aszód-Manyikon (TÁRNOKI 1988, 137). Tiszaug-Kéménytetön a 4 méter mély, széles árok a nagyrévi rétegek felett levő egyetlen hatvani szinthez kapcsolható (CSÁNYI-STANCZIK 1982, 8. kép; 1992, 117). A vcelincei/méhi (SK) többrétegű település alsó, hatvani kultúrába sorolható rétegeihez tartozó árokrendszerének külső, legnagyobb eleme 12 méter széles és 4,5 méter mély volt, mely egy 60x80 méteres, ovális területet fogott közre (FURMÁNEK MARKOVÁ 1992, 295-297; 1998, 207; GÖRSDORFFURMÁNEK-MARKOVÁ 2004, 80). Male Kosihy-Papfóld/Ipolykiskeszi (SK) lelőhelyen a hatvani kultúra és az azt követő közös magyarádi illetve dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája északi csoportjának rétegeihez egyaránt tartozott a települést körülvevő árokrendszer. A külső, ív formájú árok 210 cm mély, 360 cm széles és 150 cm hosszú volt. Belülről paliszád védte. A belső árok kb. 80 méterre a külsőtől 90 méter hosszú volt. Szélessége 20-22 méter, mélysége 6-7 méter volt. Valószínűleg ehhez is földsánc tartozott (TOCIK 1981, 255, 257-258). Kalicz Nándor a hatvani kultúráról írt monográfiájában összefoglalja a kultúra házaira vonatkozó adatokat, melyek igen eltérőek. Véleménye szerint méretük 17,5-100 m

2 között mozog (KALICZ 1968, 134-143). Az átlagos házszélesség 4-6 méter között van (KALICZ 1984, 195). A tiszalúc-dankadombi feltáráson 4-5 méter széles házakat tártak fel. Az alsóbb rétegekben nagyobbak, míg a fiatalabb szinteken kisebb házakat figyelt meg az ásató (KALICZ 1968, 136-137). Hasonlót figyelt meg Stanczik Ilona is Jászdózsa-Kápolnahalmon (STANCZIKTÁRNOKI 1992,124-125). Jászdózsa-Kápolnahalomról az első összefoglalások 4 méter széles házakat említenek, 1,8 méter széles utcával (STANCZIK 1982, 382). Az ásató doktori disszertációjában részletesen leírja az egyes szintek jelenségeit és épületeit. Az V. szinten 760 cm hosszú és 590 cm széles, a VI. szinten 1150 cm hosszú és 580-900 cm széles illetve egy 1100x400 centiméteres, a VII. szinten egy 900-920 cm hosszú és 550-560 cm széles illetve egy 1020 cm hosszú és 460 cm széles, a VIII. szinten 920x560 cm-es épületet tártak fel. A XI-XVI. szintek házainak szélessége 620 cm és 390 cm között mozgott.

53 A házak között egy keskenyebb, 60-70 cm széles és egy szélesebb, 100-230 cm széles utcát lehetett megfigyelni (STANCZIK 1988,23-40). Törökszentmiklós-Terehalmon a 4x4 méteres szelvényméret miatt teljes házméretet nem lehetett megfigyelni. Csak a 6. szint egyébként szokatlan 51 Ez esetben 27 méter átmérőjű kört kapunk. 52 Ebben az esetben egy, a kör alakú rekonstrukciós eljárásnál nagyobb területet vett körül az árok. 53 XI. szint 1. ház: 620 cm, XII. szint: 600 cm, XIII. A. szint: 480 cm, XIII. B. szint: 490 cm, XIV. A. szint: 480-560 cm, XIV. B. szint: 415-440 cm, XV. szint: 460-180 cm, XVI. szint 390^00 cm (STANCZIK 1988, 32-40).