Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)

KOLOSTOR ÉS KÖRNYEZETE AZ ABAÚJI-HEGYALJÁN

hegyet. Ugyanakkor nincs rá közvetlen bizonyíték, hogy ez az út a középkorban is a ma ismert nyomvonalon futott. Telkibánya 134l-es határjárása két nagy utat említ. Az egyik Göncről Újvár, a másik pedig a verengi vám felé vezet,

171 azaz a füzéri vár irányába haladt.

172 A 18. század végén készült első katonai felmérésen bemutatott, Göncöt Telkibányával összekötő országút azonban nem azonos ezzel az úttal (15., 16. térkép). Az újkori nyomvonal nagy ívben kerüli meg a hegyek északnyugati nyúlványait és így jut el a Telkibányai-medencébe. Ennek ellenére a korábban bemutatott lehetőség mellett szól, hogy ez a két település közti legrövidebb útvonal (mintegy 5 km, tehát alig több mint egy óra járóföld!) és széles nyomtávon mind a mai napig jól járható. Az okleveles adatok szerint a kolostor komoly szerepet játszott Telkibánya történetében. Az adományok és főként a városi ispotály íélügyeletének megszerzése szoros és intenzív kapcsolatokra utal, ami a két fél közti „közlekedés" egyszerűségét és folytonosságát feltételezi. Áttételesen talán ez lehet legmeggyőzőbb a érv a pálosokat Gönccel és Telkibányával összekötő útvonal meghatározásánál. Az egyes kolostorok helyének megjelölésére vonatkozó forrásanyag elemzése a településhálózat szempontjából is igen tanulságos. A meghatározások hasonlóak abban a tekintetben, hogy a helyszíneket a környék nagyobb települései és uradalmi központjaihoz képest határozzák meg. Regéc esetében a „Regecz vár alatti" és „Horwath felett" elnevezés egyaránt szerepel. Göncruszkát említik „Gwnch mellett ", „Gunch királyi birtok határain belül" és „Ruzka birtok mellett" egyaránt, ami térben és időben kevés változatosságot mutat és az élettér állandóságára utal. Gönc esetében azonban tetten érhető a környezetnek a megváltozása is. A korai említésekben a kolostor „Gwnch vár alatti"-kéni szerepel (1371,

173 1384,

174 1407,

175 1428

176

), ami a 1415. század fordulóján megváltozik. Ez után következetesen „Gwnch közelében lévő", „Gwnch mezőváros feletti" elnevezésekkel találkozhatunk. A váltás nyilván a Gönc közelében fekvő Amádé-vár funkcióvesztésével áll összefüggésben.

177 Más részről a regionális központ Vö. Csánki, 1880, I., 220. és Györffy 1963, 82., 155. Talán erre gondolt Iványi Béla amikor azt írta, hogy a 14. században Kassára vezető főútba „...Göncnél torkolódik bele a Telkibánya felől jövő út is." Iványi, 1926, 8. Bandi, 1985, 583., 4. Bandi, 1985, 584., 7. Bandi, 1985, 586.. 12. Bandi, 1985, 588., 19. Először az 137l-es oklevélben találkozunk a „Gwnch vár alatti" megjelöléssel. 1384-ben és 1407-ben, az ebben foglalt adományozást erősítik meg, tehát az itt használt elnevezés lehet, hogy átvétel a korábbi szövegből. 1428-ban szintén egy korábbi végrendelet végrehajtása körüli bonyodalom miatt készült az oklevél. Az eredeti szöveg itt sem lehet későbbi a 14-15. század fordulójánál. A „Gunch-i" várnagyra pedig 1384-ből van az utolsó adatunk. Bandi, 1985, 584., 6. A „Gwnch-i" elnevezést már 1383-ból ismerünk. változását is jelzi.

178 Mindemellett nem szabad megfeledkezni az adatok topográfiai jelentőségéről sem. A felsorolt elnevezések többsége ugyanis a középkori helyismeret kitűnő forrása. A kolostorok helyét általában nem a belátható tér alapján próbálták meghatározni. Az adott épületegyüttes helye, elvonatkoztatott formában jelenik meg, ami kifinomult és a maga egyszerűségében térképszerű gondolkodásra vall. A rend és az élettér szoros kapcsolata figyelhető meg a kolostorok pusztulásakor is. Ez egyszerre mutatkozik meg a politikai változásoknak köszönhető gazdasági hanyatlásban és a reformáció erős szellemi hatásában. Ezek együtt a pálos rend adott közösségeinek hátterét teljesen felszámolják, mind gazdaságilag, mind pedig az itt lakók mentalitását, személyes hozzáállását tekintve.

179 Pálos kolostorcsoport az Abaúji-hegyalja területén A viszonylag kis méretű, de sok szempontból egymásra utalt közösségek pregnáns megjelenése nem idegen a rendtől. A belső szerveződés szerint az egymáshoz közel eső kolostorok (2-6 kolostor) közül a legtekintélyesebb vikáriust állít ki.

180 Ez a helynöki rendszer Gyönyösi Gergely Inventáriuma és a Pázmány által közölt Máriavölgyi jegyzék alapján rekonstruálható.

181 Ezek szerint a Gönc és Göncruszka közelében illetve Regéc mellett található közösségek az újhelyi vikárius felügyelete alá tartoztak. Ez az írott forrásokban is nyomon követhető. Az újhelyi kolostor oklevelei között feltűnik egy 1402-es okirat, amelyet a budai káptalan a Szt. Fülöp és Jakab, illetve a Szt. Katalin kolostorok perjeleinek kérésére állított ki.

182 Az Abaúji-hegyalján lévő közösségek felett gyakorolt felügyelet meggyőzőbb forrásaival találkozunk azok pusztulása után. ekkor ugyanis a 16-17. századi krízist túlélő újhelyi kolostor rendelkezik az elpusztultak birtokai felett. 1558-ban a két Gönc közelében lévő közösség birtokainak bérleténél és a Szt. Katalinhoz tartozó birtokok eladásánál tűnik fel. Nem sokkal a regéci kolostor pusztulása után, Újhely kezelésébe kerül annak legfontosabb külsősége, a „Horvathyban" bírt kúria, malom és a hozzá tartozó földek. Ennek újhelyi birtoklása pedig egészen a rend felszámolásáig nyomon követhető a kolostor levéltárában. Az okleveles anyag ellenére a vikáriák belső szervezetéről - ha egyáltalán volt ilyen - jóval kevesebbet tudunk. Ha áttekintjük a bemutatott abaúji kolostorok Bandi, 1985, 584., 5. Az adatokat vö. még: Iványi, 1926, 7. és Feld, 1985,70. 8 Ez talán összefügg a Pelsöczi Bebekek birtoklásának kezdeteivel. Iványi, 1926, 9. 9 Iványi, 1926, 20-62. !0 Mályusz, 1971, 259. DAP I..VII., Bencze, 1991, 416-417. !l Hervay, 1984 12 Bandi. 1985, 701., 40.