Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)
FELMÉRÉSI MÓDSZEREK, MÉRÉSI TAPASZTALATOK
69. kép. A Szentháromság kolostor feltételezett helyszínének közelében talált tó felmérése 1998. Fig. 69. The survey of the pond identified near to the presumed site of the Holy Trinity monastery, 1998. FELMÉRÉSI MÓDSZEREK, MÉRÉSI TAPASZTALATOK A pálos kutatástörténet meghatározó vonulata a rend topográfiai szemléletű értékelése. 158 A különböző helyszíneken tapasztalt sajátosságok (környezet, sajátos alaprajz, méret) sokszor önmagukban is elegendő bizonyítékot szolgáltatnak a kolostor helyének és rendi hovatartozásának megállapításához. A terepen fellelt romot, amely metrikusan leírható jelenség, megfelelő módon kell értelmezni. A rom azonosítása a „megtalálás" folyamatának csúcspontja, a felmérés pedig az értelmezést és a lokalizálást támogató érv. A terepen az objektum pontos rögzítése annak értelmezését is megkönnyíti. A pálos kolostorok - így van ez a Zemplénihegységben is - általában települési övezetek peremén jöttek létre, ami a felderítésük és dokumentálásuk módÁdám, 1883. szereire egyformán befolyással van. Felmérésük viszonylag gyors és a terepen extrém körülmények között is használható, pontos eljárások alkalmazását követeli meg. Az itt végzett terepmunka egyes elemeit tudatos módszertani megfontolások vezették. Ezért érdemes ezek tanulságait összefoglalni. A felmérések módszereinek bemutatására a regéci pálos kolostort választottuk ki. A bemutatott helyszínek közül itt volt lehetőség egy világos szerkezetű, elpusztult és feltehetően bolygatatlan épületcsoport és a szűkebben vett környezet látványos bemutatására. Első felmérését 1996 májusában készítettük el, 1 melyhez egy 50 méteres műanyag mérőszalagot és tájolót használtunk. A kolostor területét mintegy 30 mérőpont alapján mértük föl. Alappontként a közeli forrásnál lévő beton akna fedelét használtuk fel. Innen a tájoló segítségével kijelölt irányokban haladva mértük a jellegzetes terepalakulatokat. 160 A felvett adatok alapján utólag készült el a kolostor területének és közvetlen környezetének vonalas felmérése (M = 1:500; 8. kép). Ez a helyszínen tett megfigyeléseink alapján egy nagyjából 25 méter x 25 méteres romterületet és egy ettől északra elhelyezkedő halastavat rögzített. Sikerült a romok belső szerkezetét is felvázolnunk és egy kis méretű déli kolostortemplomra, illetve az attól északra elhelyezkedő kolostorszárnyakra következtettünk. A korai felmérések, egyszerűek és tulajdonképpen a helyszíni szemle során értelmezett részleteket mutatják be, így a lényeges információkat felerősítő kép szolgál dokumentációként. Mindez a későbbi értékelés tanúsága szerint, csupán egy pontatlan alaprajz megrajzolására adott lehetőséget, amelyet ezért jelentős fotóanyaggal egészítettük ki (1-7, 11-16. kép). 1996 novemberében a vonalas felmérést, a romokat takaró földhányások, buckák mérésével tettünk gazdagabbá. 161 Ez alapján a korábbi alaprajz, egy aljnövényzettel és földdel takart rom felmérésévé alakult át. Ez a helyszín óvatosabb, sokkal inkább valós, és nem értelmező bemutatására törekedett. De megtartotta azokat a jellegzetes formákat, amelyek alapján korábban a kolostor szerkezetére vonatkozó következtetéseket vontunk le (9. kép). Ismét fotódokumentációt készítettünk a területről. 1998 novemberében olyan szándékkal fogtunk hozzá a romterület újbóli, immár műszeres felméréséhez, Ezúton mondok köszönetet Kárpáti Zoltánnak az ebben nyújtott segítségért. A tájolóval meghatároztuk a fixpont és az általunk mért jelenség fokokban mérhető adott égtájtól való eltérését, a mérőszalaggal pedig a kettő közti távolságot rögzítettük. A következő lépésnél már ez utóbbit használtuk kiindulási pontnak. Ezzel a módszerrel haladtunk végig a jellegzetes pontokon, legvégül pedig visszatértünk a kiindulás helyszínére. Az alaprajzon az így felvett adatsor alapján szerkesztettem ki. A méréssorozat alatt többször is ellenőriztük magunkat. A csúszás mértéke az egész felmérésre vonatkozóan 10 méter alatt van, amely a léptékhez viszonyítva nem jelentős. Itt szeretném Tomka Gábor és B. Sárosi Edit segítségét megköszönni.
