Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)
A KÖZÉPKORI PÁLOS REND KUTATÁSÁNAK FŐ IRÁNYVONALAI
került át. Központjuk Maria Thai (Máriavögy) lett. A határvidéken kitartó néhány kolostor (Lád, Újhely) csak nagy nehézségek árán élte túl a török háborúkat. A visszafoglalás után a gyökereiket kereső pálosok nagy lelkesedéssel láttak hozzá a hagyományok felélesztéséhez és javaik visszaszerzéséhez. Ezzel párhuzamosan a rend modernizálása is megindult. Pázmány Péter jezsuita mintára szervezte át a pálosokat. Az ez után kezdődő majd 100 éves újkori virágzásnak II. József vetett véget, aki 1786-ban, a Habsburg birodalom területén feloszlatta a rendet. 17 A KÖZÉPKORI PÁLOS REND KUTATÁSÁNAK FŐ IRÁNYVONALAI A pálos kutatástörténetének alapja és természetesen legfontosabb forrása a rend saját történetírása. Ennek kiindulópontjának tekinthetjük Gyöngyösi Gergely méltán sokat idézett műveit. Rendjének egyik legismertebb személyisége, az 1520-as években generális priorként készítette el a pálos kolostorjegyzéket, 18 illetve a röviden csak „Vitae fratrum^ néven közismerté vált rendtörténetet. A 16-17. században az oszmán terjeszkedés miatt bekövetkező törés a kutatás új szemléletét hozta magával. A 17. századi készült összeírások (Pázmány, Eggerer 20 ) készítésének oka rend maradványainak, és az elveszett, de bizonyíthatóan pálos javak leltárba vétele volt. Ezek egyben a török háborúk utáni állapotok remek forrásai. A kolostorjegyzékek Gyöngyösi munkája mellett a még működő pálos közösségek anyagából táplálkoztak. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű az újkori központba: Máriavölgybe menekített pálos rendi levéltár." 1 A hajdani birtokaikat, kolostoraikat kereső remeték joggal tekinthetők a mai, kutatók tudósok őseinek, még ha a célok nem is azonosak. Mindenesetre a török időszakot túlélő kolostorok és a megújulás igénye vált a rend újkori működésének alapjaivá, amely a Habsburg birodalom és egyúttal Magyarország területén 1786-ban ért véget. A régi emlékek kutatásának reneszánsza a 19. század második felében elindította a pálos rend tudományos igényű feldolgozását is. Egyfelől tovább folyt a kolostorok forrásanyagának számbavétele és értékelése, másrészt erőre kapott a romok, elfelejtett kolostorok gyakorlati vizsgálata és néha ásatása. A pálos kutatástörténet egészét tekintve, mértékadónak kell tartanunk Ádám Iván mun17 Ez után rövid ideig ínég működtek a bajorországi kolostorok, majd a szekularizáció után a rend és tulajdonképpen egy önálló kongregáció központja a Lengyelországban 1382-ben alapított Czçstochowa lett. 18 Inventarium 19 Hervay, 1988. 20 Pázmány, 1629., Eggerer 1663. 21 Elenchus, 1750. kásságát, aki a Balaton-felvidék, Bakony néhány remeteségének (Tüskevár, Badacsony) szakszerű ismertetése mellett, az itt szerzett tapasztalatokból kiindulva komoly munkát írt a rend építészeti, települési szokásairól. 22 Az egyes kolostorok kutatása mellett a globális feldolgozások sora is folytatódott. 23 A 20. századi kutatás azonban csak megközelítette, de kevés kivétellel nem érte el az Ádám Ivánnál megismert alaposságot. Új ismertetése készült a tüskevári 24 kolostornak, megjelent Sajólád 25 monográfiája és elindult a budaszentlőrinci központ mai napig tartó feltárása. 26 A pálos rend történetét Kisbán Emil dolgozta fel ismét, 27 szakszerűsége azonban számos tekintetben megkérdőjelezhető. Ugyanakkor ez is a kutatástörténet része és egyben jelzi a mértékadó rendtörténet és forrásfeldolgozás korabeli hiányát. A kutatás hiányosságainak felszámolásában óriási szerepe volt Mályusz Elemérnek, aki 1925-től jelentkezett komoly forrásfeldolgozásaival, 28 majd 1945-ben 29 és ezzel szerves összefüggésben, közel 30 év múlva, 1971-ben' 10 ismertette a pálos rend történetére és főként szervezetére vonatkozó elképzeléseit. Munkái máig mértékadó feldolgozásai a témának. A háború utáni időszak nem kedvezett a szerzetesrendek kutatásának. Az újabb kutatás nyomai az 50-es években csak elvétve jelentek meg (Budaszentlőrinc, 31 Klastrompuszta 32 ). A 60-as évek vége azonban új lendületet adott a kutatásnak. Megkezdődtek Magyarország Régészeti Topográfiájának munkálatai, amelynek első helyszíne Veszprém megye lett, ahol a terepbejárások segítségével számos pálos közösséget sikerült módszeresen felderíteni és bemutatni (Badacsony, 33 Salföld, 34 Nagyvázsony, 35 Tálod, 36 Tüskevár, 37 Porva 38 ). A terepmunka kapcsán felerősödött a kolostor és környezet viszonyának és a közösségekhez tartozó külsőségek megjelenítése. A kutatáshoz szervesen illeszkedik Guzsik Tamás és Fehérvári Rudolf tevékenysége. 39 Ők kezdték el módszeresen lokalizálni és ezzel együtt dokumentálni a kolostorokat és alapvető, elsősorban az épületeket bemutató gyűjteményeket közöltek. A 80-as évek elején kiadott katalógusuk az egyik leggyakrabban használt 22 Ádám 1878, 1883, 1888a. 21 Rupp, 1870. 24 Molnár, 1936. 25 Szabó, 1940. 26 Kutatástörténetéről részletesen Bencze-Szekér, 1993. 27 Kisbán, 1938-40. 28 Mályusz, 1925. 29 Mályusz, 1945. 30 Mályusz, 1971. 31 Bencze-Szekér, 1993, legújabban: Bencze, 2000. 32 Méri, é. n. 33 MRT 1., 27-28, 2/1. 34 MRT I.,176, 57/2. 33 MRT 2., 136-138, 33/8. 36 MRT2., 181-182, 41/6. 37 MRT 3.,242-247, 60/8. 38 MRT 4.,218, 67/1. 39 Guzsik, 1979., Fehérvári, 1979., Guzsik-Fehérvári, 1981.
