Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
mek értelemszerűen kifele estek). A töredékek öt, de stiláris különbségeket nemigen mutató típuscsoportba sorolhatóak. A már említett lemez-szímalemez-kíma tagozatú párkánytípus (22. ábra, 1.) a „Deákház" előtti udvarrészről és egy falubeli ház bontásából is előkerült. Ettől alig eltérő, lemezszíma—lemez-negyedhenger-lemez tagozatú párkánya (22. ábra, 2.) volt a folyosóról a nyugati, hosszú terembe (38.) nyíló ajtónak, valamint a déli szenesház (40.) ajtajának, de - mivel ilyen került elő a sütőház kemencéjének falazatából is - valószínűleg a kettős kímájú ajtónak is. Egy lemezszíma-lemez-lemez profilú (22. ábra, 3.) párkány töredéke a nagyterem alatti pinceszakaszból (42/c.) bukkant elő. Ugyaninnen egy másik típusú, hiányos tagozatú töredék is ismert, ennek megmaradt tagozata: lemez-negyedhenger-lemez-szíma (22. ábra, 5.). Az ötödik profiltípus: lemez-szíma-lemezszíma(-lemez) (22. ábra, 4.). Ilyen töredék a nagyterem alatti pincéből és a „Malompincéből" (32.) került elő. Az eddig előkerült ajtókeret-darabok profilja még kevésbé változatos, mindössze négy típust lehetett itt megkülönböztetni. A teljesen összeállítható ajtókeretről és a sütőházban talált kettős kímás darabról már esett szó. Egy lemez-pálca-lemezszíma(-lemez) profilú töredék (22. ábra, 9.) a déli szárny nyugati pinceszakaszának (42/a.) keleti részén került elő. A negyedik típus talán nem is reneszánsz, hanem korábbi ajtóhoz tartozik. Itt csupán egy élszedés és egy pálca látható (22. ábra, 8.). Ilyen darab szórványként került elő. Kétszárnyú ajtót csak a Nagy pince esetében említenek. A többi ajtó egyszárnyú, „félszeres" volt. Az ajtószárnyak sarokvasakon nyugodtak, ezeket a sarokvasakat szinte sosem mulasztják el megemlíteni a leltárakban. Ajtóra való sarokvasakat külön is említenek, 1620-ban a sáfárházban kettőt, 1654-ben a „Cejtházban" hármat találtak belőlük. A nyugati hosszú terem (38.) egyik ajtaját (vagy pléhét - ez nem derül ki egyértelműen) 1623-ban cifrának mondják, ha ez az ajtóra vonatkozik, akkor nyilván az ajtószárny is faragott volt. Az ajtószárnyak függőleges deszkáit hevederek fogták össze, ezt érdekes módon legtöbbször említésre méltónak tartották. Vonóvasról, vagy karikáról többször is, vasszegekről 1654-ben a déli szenesház árnyékszékének (7.) ajtajánál esik szó. A zárszerkezetek közül reteszekkel és azok fordítóival, zárakkal, vagy pléhekkel, illetve lakatokkal találkozunk. 1654-ben a kert (29.) ajtaját fareteszesnek mondják, ugyanekkor a konyha (21.) ajtaján csak fazár volt. 1654-ben a „Rimay-ház" (50.) és az abból nyíló árnyékszék (8.) ajtaján „vasrúd jár által". Egyik-másik ajtón egyszerre több retesz, vagy retesz és pléh, esetleg retesz és lakat volt. Különösen erős volt a tárház (43.) vasalt ajtaja: ezen két pléh és három retesz volt. Érdekes, hogy lakatokkal csak a kapukon, a pincéken, valamint a tömlöc (10.), a „Cejtház" ( 18. ) és a tárház (azon is csak egyszer) esetében találkozunk, lakóhelyiségnél nem. (Kivételt képez a nagyterem (45.) egyik ajtaja, amin 1665/68-ban volt egy lakat is.) A pléhek és lakatok kulcsai gyakran hiányoztak. Datz Márton 1625-ben két lakatot vett a várbeli pincék ajtajára, darabját 60 pénzért. Egy egyszerű ajtóvasalás előkerült Füzéren is, zárak, kulcsok azonban egyelőre nem. Az ajtó vasalásokat egy lakatpánt (kampó ló) képviseli a leletanyagban (27. ábra, 1.). A példány csak töredék. A kampóiénak csak az a vége maradt meg, melyen az a téglalap alakú hasíték van, melyen a lakatot tartó „sasokat" átbújtatták. A tárgy általános, még a 20. században is használt formát mutat. Ablakok A várban írásos adatokban említett ablakok száma - nem számítva a kápolna és alépítménye (a „Szalonnás pince") ablakait, valamint az „Orablakot" 203 , mely inkább egy nagyobbfajta lőrés lehetett -15. Ezek közül egyelőre csak egynek, a „Deákház" emeleti szobájának ( 27. ) ablakából ismerünk annyi, egymással összefüggő töredéket, hogy rekonstrukcióját megkísérelhessük (23. ábra). Az adat természetesen csak a 17. század második felére érvényes. Ez bizonyosan nem a valós állapotokat tükrözi, hiszen például sosem említik a Kis pince (37.) udvarra nyíló ablakát, s tudjuk azt is, hogy a Nagy pince nyugati szakaszának (42/a.) északi falán (a 13. századi palota egykori földszintjéről) legalább két ablak nyílt. Ezek - az ásatási megfigyelések szerint - soha nem voltak elfalazva. Ez a két utóbbi ablak - mivel a tőle északra eső udvarszakasz már a 15-16. század fordulóján beépült-a 16. században is egyik pincéből a másikba „nyílt" (52., 53., 54., 60., 61. kép). A helyzet fonákságára jellemző, hogy mindössze ez a két ablak maradt fenn teljes egészében „in situ" állapotban napjainkra. Lásd a fokok leírásánál, az udvarház felőli foknál emlegetett nagyobb nyílást.
