Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
gén nyílik. Ennek csupán déli kávája került elő eddig, tehát az ajtó szélessége egyelőre nem ismeretes. A káva tulajdonképpen nem más, mint a 13. századi épület keleti, kiugró sejtjének egykori északnyugati sarka. Az északi palotaszárny megépítésekor a pinceajtó boltövét ennek a saroknak támasztották neki. Ennek az ajtónak is be van omolva az áthidalása. Ma is van egy ajtó, mely a nagyterem alatti pincéből (42/c.) a kápolna alatti térbe, az egykori „Szalonnás pincébe" (48.) vezet. Ezt azonban akárcsak a kaputorony nyílásait - Lux Géza építette egy nagy kiromlás helyén. A lyuk elfalazásának körvonalai ma is jól láthatóak. A Szalonnás pincéből kelet felé szük, szegmentíves záradékú nyílás vezet a váron kívülre. Káváit és áthidalását középkori vakolat fedi, tehát itt nem Lux-féle építményről van szó. Mindezek ellenére valamennyi inventárium hallgat róla. Annak nem látszik nyoma, hogy az ajtóban valaha is lett volna valamiféle nyílászáró szerkezet. Egy másik, ugyancsak a váron kívülre vezető nyílást már a kutatás tárt fel. A Nagy pince nyugati egységének (42/a.) déli oldalán nyílt egykor a nyugati elővédmű felé vezető lejárat. Az erősen rézsűs kávájú, tufakváderekből kirakott oldalú és boltozatú lejáratban csak létrán lehetett egykor közlekedni. Az ajtónak mind külső, mind belső oldala elpusztult, jószerével csak káváiból maradt meg valami. így egykori szerkezetéről, nyílászárójáról nincs több információnk (59. kép). Az inventáriumok erről a nyílásról is hallgatnak, holott alighanem az 1644-54 közötti építkezéskor hozták létre. A Nagy pincéről az 1654-es inventárium elárulja, hogy három (valójában négy) „darabból" áll, s hogy egy (valójában két) szakasza boltozott, a többi gerendafödémes. A pincerészek közötti öszszeköttetést széles, félköríves áthidalású, keret nélküli átjárók jelentik. Áthidalásukat tufahasábokból falazták ki. A tárház alatti pince (42/b.) nyugati fala alatti átjáró teljes épségben ránk maradt (57. kép), a keleti fal alattinak azonban csak a csonkja van meg. Valamiféle átjáró nyílt a nagyterem alatti pinceszakaszból (42/c.) az ebédlő alatti szakaszba (42/d.) is, azonban ennek még ennyi részlete sem maradt meg. Ajtók áldozatul estek a 17. század közepén történt bontásoknak is. Erről tudósít az 1654-es inventárium azon kitétele, mely szerint a kertben ablakokból, ajtókból és boltozatokból származó faragott kövek állnak rakásokban, másrészt pedig az a tény, hogy a sütőház (19.) kemencéjének falából egy lefaragott tagozatú reneszánsz ajtószemöldök saroktöredéke is előkerült. Ez valószínűleg lemezkíma-lemez-kíma-lemez profilú volt (22. ábra, 7.). Ez arra utal, hogy már a lebontott épületrészekben is álltak reneszánsz tagozatú ajtók. Az ajtók szerkezetéről szóló írott információk már kevesebbet érnek. Alkalmanként megemlítik, hogy egyes ajtók „rakottak", vagy „béllettek", azonban ezekben az említésekben nem lehet rendszert felfedezni. Tudjuk, hogy például mind a sütőház, mind az északi szenesház (36.) ajtaja kőkeretes volt, mégis, egyetlen inventáriumon belül az egyiket rakottnak, a másikat béllettnek nevezik. Előfordul olyan is, hogy ugyanazt az ajtót egyszer rakottnak, máskor béllettnek mondják. Egyelőre minden jel arra utal, hogy az ajtók kivétel nélkül kökeretesek voltak. Ezek egyike, az a nyugati, hosszú teremből (38.) az északi szenesházból nyíló ajtó komplett kőkerete előkerült. Tagozata roppant egyszerű: lemez-kíma-lemez. A szemöldökpárkány lemez-szíma-lemez-kíma tagozata sem nevezhető éppenséggel rafináltnak. A keret jelentősége inkább az, hogy felismerhető annak szerkesztési elve (21. ábra). Az ajtó belméreteiből (93,7x187,4 cm = 3x6 láb) következtethetünk a kőkeret faragásakor használt méretrendre: 1 vonás = 0,87 cm, 1 hüvelyk = 6 vonás = 5,20 cm, 1 láb = 6 hüvelyk = 31,23 cm. A lábméretből visszakövetkeztethető kisebb mértékegységek (hüvelyk, vonás) többszörösei felismerhetőek a tagozat részletein is. Úgy tűnik, hogy ez a méretrend ráillik a többi, eddig előkerült reneszánsz faragványra is, bár itt még további, pontosan rekonstruálható nyíláskeretre volna szükség. A többi helyiség egykori ajtókereteiből egyelőre csak kisebb töredékek kerültek elő. Sajnos fennáll a veszélye annak, hogy sokkal több komplett ajtókeret nem fog előkerülni (a palotaszárnyak alatti eddig teljesen feltárt három pincéből mindössze egy teljes keret bukkant elő), mert a falazóanyagnak kiválóan megfelelő nyíláskereteket a falu lakói már akkor elkezdték kibontani a romokból, amikor a paloták lakószintjének falai még magasan álltak - erre utal, hogy a régi falubeli házak bontásakor a várból származó ajtókeret-darabok is előkerültek, márpedig ezek természetes úton nem dőlhettek kifelé a várból. A palotaszárnyak pincéit kitöltő omladékból előkerült szemöldökpárkány-darabok szinte kivétel nélkül ajtókhoz tartoztak (mivel a döntően a külső falakon levő ablakok 202 kőkereteihez tartozó ele202 Úgy tűnik, hogy - a pincéket leszámítva - mindössze két ablak nézett az udvar felé: a kaputorony első emeleti helyiségének ( 13.) és a „Deákház" emeletének (27.) ablaka. Ez utóbbi töredékei elő is kerültek.
