Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

len, vasrácsos ablaka a déli oldalon nyílt, ennek maradványai még a 20. század elején készült fényképfelvételeken is láthatóak. A termet nem fűtötték, ez funkciója miatt érthető. 1620-ban, 1623-ban és 1654-ben bizonyosan itt tartották az okleveleket, de 1670-ben is voltak itt értékek. Bútorokat - köztük egy fehér márványból készült asztalt - csak 1665/68-ban találtak a tárházban. A tárház falaiból ma már csak a déli oldalon van meg valamennyi. Ez a századfordulón még magasan állt. A korabeli rajzok és fotók alapján az itt nyíló ablak formája és méretei megegyeztek a tárházzal nyugat felől szomszédos tér ablakával.

182 A terem alatt levő pince feltárása a következő idények feladata lesz (65. kép), így a tárházról régészeti módszerekkel szerzett információk egyelőre csekélyek. A pince keleti és nyugati fala - mint ahogy erről már esett szó - kötésben áll a 13. századi várfallal, tehát maga a tárház is a vár első periódusából származik. A téglalap alaprajzú tér rövidebbik oldalával támaszkodott a várfalhoz, ezért északi szakasza a korai délnyugati épület udvari fala elé ugrott. A tárház boltozata alighanem olyan dongaboltozat volt, mint amilyen az alatta levő pincét fedi, tehát vállait a hosszanti falak hordozták. A tárház emelete Az 1620-as és az 1623-as inventáriumban szerepel egy bizonyos „Kápolna felett való torony". Később nem említik, tehát alighanem áldozatul esett az 1654 előtt bekövetkezett bontásoknak. A tér azonosítása elég bizonytalan. A kápolna padlását nem érthették alatta, hiszen azt aligha nevezték volna toronynak. Az ugyancsak elképzelhetetlen, hogy a kápolna felett még egy szint lett volna, tehát inkább arra gondolhatunk, hogy itt egy, a kápolna közelében levő, kiemelkedő épületrészt írtak le. A kápolna előtt álló nagyterem (45.) és a vele keletről szomszédos ebédlő (49.) olyan hatalmas alapterületű terek, hogy felettük aligha képzelhető el újabb szint. Marad tehát a tárház, mint az egyetlen szóba jöhető tér, mely fölé a „Kápolna felett való" tornyot elképzelhetjük. Ha ez a „torony" valóban a tárház fölé lokalizálható - s nem csak egy egyszerű faépítmény volt -, akkor az sem zárható ki, hogy már a 13. században megépült. A két 17. századi említés alkalmával puskaport tartottak itt. Régészetileg vizsgálható nyoma nem maradt. 182 Feld-Cabello, 1980., 37., 18. kép és 69., 40. kép. Nagyterem A kápolna előtt elhelyezkedő hatalmas (11,5x8 m) alapterületű termet 1620-ban Öreg palotának, 1623-ban az akkor éppen Öreg háznak nevezett Ebédlő előtt való palotának nevezik, de mivel kiderül, hogy innen jártak a kápolnába, az azonosítás nem lehet kétséges (45.). 1641-ben Gerendás pitvar a neve, s hogy ez ugyanaz a helyiség, bizonyítja, hogy innen nyílik a kápolna. 1654-ben a kápolna előtt való öreg, erős pitvar néven nevezik. 1665/68-ban a kápolna előtti nagy puszta palota a neve, 1670-ben pedig egyszerűen kápolna előtt való palotának mondják. Időnként gerendásnak mondják, ezek alapján gerendafödémes volt. A tárházzal (43.) nem volt közvetlen összeköttetésben, bejárata a folyosóról nyílott. Innen nyílt a kápolna (46.) és a tőle keletre eső „Öreg ház", másképpen ebédlőpalota (49.). A nagyteremnek egyetlen, vasrácsos ablaka volt. Fűtőberendezését csak 1665/68ban említik meg, ekkor szenelő hely (tehát kandalló) volt benne. A palotát már 1620-ban is csak raktárnak használták, 1665/68-ban már szinte üres, puszta. A nagyterem egykori részleteinek behatóbb elemzése ismét csak az alatta levő pinceszakaszban megfigyelt jelenségek és a logika alapján lehetséges. Az egykori gerendafödémet a pince járószintjét borító vastag, átégett réteg igazolja. Egykori burkolatára utalnak a pincéből előkerült mázas padlótéglák. A nagyteremnek csak az a déli falszakasza áll, mely egyúttal a kápolna északi falát is alkotja (66. kép). Ezt a Lux-féle helyreállítás során jelentős mértékben átépítették. A helyreállítás megkezdése előtt ezen a falon - egy, a közelmúltban előkerült archív fotó szerint - két hatalmas kiszakadás volt látható. Közülük az egyik bizonyosan a kápolna egykori bejáratának helyét jelzi. Ez alighanem a nyugati kiszakadás lehet, mert a keleti mögött az oltárnak kellett állnia. Két olyan kőtöredék ismert, mely a kápolna felé vezető ajtóhoz köthető. Az egyik a Várhegy déli oldalán, a hegy lábánál került elő, ez egy lekopott, homorlatos kerettöredék, a másik pedig a nagyterem alatti pinceszakasz (42/c.) omladékának a kápolna előtti szakaszából. Ez egy olyan homorlatos és pálcatagos töredék, melynek lábazati részén olyan kannelurák láthatóak, melyek a kápolna ülőfúlkéinek „in situ" lábazati részein (13. ábra, 1., 2.). Egy nagyobb méretű, elszedett, beforduló lábazati elem is előkerült a kápolna előtti pinceszakaszt betöltő omladékból, közvetlenül a déli fal mellett. Ez arra utal, hogy a nagyterem