Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

59. kép. Lejárat az alsó védőműhöz nevezik. Érdekes, hogy 1623-ban nem említik meg. Talán éppen üresen állt. Három irányban nyílt innen ajtó, egyrészt észak, a pitvar, másrészt nyugat, a szenesház, harmadrészt kelet, a tárház felé. Egyetlen, négyfele nyíló, vasrácsos ablaka volt. Ez - a 19. század végi rajzok és a 20. század eleji fotók tanúsága szerint - délre nézett.

180 A szobát mindvégig használták, de berendezése minden alkalommal szerény volt. 1665/68-ban és 1670-ben már itt volt a vörösmárványból készült asztal. Nyoszolyát kétszer is összeírtak benne, alkalmanként hálószobaként szolgálhatott. Zöld mázas cserépkályha állt benne. Ebből a szobából - kivételesen - ma is áll némi felmenő fal a déli oldalon. A ma is álló falcsonkból több következtetést azonban nem lehet levonni, mint azt, hogy még a 13. században épült. A teremről régészeti módszerekkel megszerezhető információk javát már az előző helyiség kapcsán elmondtunk. Valószínű, hogy ezt is az északi és a déli falra támaszkodó fiókos dongaboltozat fedte. Padlója eredetileg minden bizonnyal mázas téglákkal volt kirakva, ez a 17. században már igencsak hiányos lehetett. Mindössze utolsó fűtőberendezéséről kell még ejteni néhány szót. A helyiség alatti pinceszakaszban teljes egészében feltártuk a szobát fűtő zöld mázas habán kályha omladékát, mely az eddig ismertetett habán kályhákkal azonos típusú volt. Az omladékban kályhalábak töredékei és egy kályhagerenda is előkerült. Ezek részletformáikban is megegyeznek az északi szárnyban talált darabokkal. A kályha alighanem az északnyugati sarokban állt. Feld-Cabello, 1980., 37., 18. kép és 69., 40. kép. 60. kép. A 13. századi palotaszárny belső homlokzata Nagy pince Ez a hatalmas pince négy, egymásba nyíló szakaszból állt (42/a., 42/b., 42/c, 42/d.), mely csaknem az egész déli szárny alatt végighúzódik. Az egyes pinceszakaszok mennyezetük anyagában különböztek egymástól. A nagyterem (45.) alatti legnagyobb pincetér (42/c.) és a tőle keletre eső szakasz (42/d.) gerendafödémes volt, a két nyugati pinceteret (42/a., 42/b.) boltozat fedte. 1620-ban Sörös nagy pincének, 1623-ban Öreg pincének nevezték (ekkor egy rekesztés is volt benne). Ugyanez volt a neve 1654-ben és 1665/68-ban is. 1641ben csak a nagyterem alatti szakaszt említették meg Gerendás pince néven. A Nagy pince az udvar felől, a nagyterem alatti szakaszon (42/c.) egy széles, kétszárnyú, reteszes, két lakattal zárható ajtón keresztül volt megközelíthető. Az 1620-as években még bort és egyéb élelmiszert (hagyma, juhsajt) tartottak itt, 1665/68-ban azonban már üresen állt. A Nagy pince nyugati elemét 1997-ben teljes egészében sikerült feltárnunk az utolsó, földes járószintig (56. kép). Az omladék 4 m vastagságban fedte. Nem egészen szabályos, téglalap alaprajzú tér. Valamennyi fala riolitból és andezitből épült. Déli és nyugati falát maga a várfal alkotja, s mivel falai egymással kivétel nélkül kötésben állnak, a pince a vár legkorábbi, 13. századi periódusában keletkezett. Keleti falának déli szakaszán a falazattal egykorú, félköríves áthidalású átjáró nyílik kelet felé (57. kép). Ennek áthidalása tufatömbökből készült. A sarkokban a pincét egykor fedő, ugyancsak tufatömbökből készült dongaboltozat csekély maradványai megvannak. Jól látható, hogy a boltozatot a keleti falon kialakított visszaugratásra építették (58. kép). A boltozat a hosszanti falakon is egy-egy, keskeny padkán nyugszik. Mind a visszaugratás, mind pedig a padka egykorú a fa-