Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

27. kép. A sütőház küszöbe 28. kép. Reneszánsz párkány a sütőház kemencéjének sarkában lóan a pillérekről induló boltozat támaszkodott. Az északi pillér a boltváll magasságáig megmaradt, így kiderült, hogy arról csak nyugati és déli irányba indultak a boltozatot tartó hevederívek (25. kép), tehát a sütőház keleti fele nem volt beboltozva. Ezzel egybevág a sütőház keleti felét néhol 2 m vastagságban fedő omladékot átvágó kutatóárokban megfigyelt, az utolsó, agyagos járószintet fedő égésréteg. A pillérek korára egy másik, a középső pillért érintő kutatóárokban tapasztaltak vetnek fényt. Kiderült, hogy a pillér alapozási kiugrása közvetlenül a legutolsó járószint alatt húzódik, annál tehát nem sokkal korábbi. A pillér alapozásában egy másodlagosan felhasznált elszedett kerettöredéket fedeztünk fel.

135 Egyelőre elégedjünk meg csupán any135 Ez a tény sarkalatosnak bizonyult a pillérek korhatározásának szempontjából. Olyan, tisztán tufaköböl épített falakat, melyek másodlagos faragványokat is tartalmaztak, három nyival, hogy a köpenyfal és a pillérek a 16. század harmincas évei után, de 1620 előtt (vö. a sáfárháznál leírtakat!) épültek meg. Ugyanekkor falazhatták be a sütőház egykori, ülőpados ablakát is. A sáfárház esetében lehetett bizonyítani egy, az 1530-as évek utáni, de 1620 előtt történt átalakítást, valamint azt, hogy volt egy olyan átalakítás is, melyre jellemzőek a küszöbként felhasznált korábbi faragott kövek.

136 A sáfárházhoz hasonlóan a sütőház küszöbében is találhatóak másodlagos kőfaragványok (elszedett és tokhornyos kerettöredékek) (27. kép). Úgy véljük, hogy a helyiség csak a pillérek megépítését követően működött sütőházként. A sütőház kemencéjét - mint ahogy erről már volt szó - első ízben csak 1644-ben említik.

137 Ezt a kemencét a feltárás napvilágra hozta (7. ábra). A nagyjából négyzetes alaprajzú, 240x240 cm-es, dongaboltozatos kemence a nyugati fal mentén, az északnyugati saroktól kissé délebbre áll. Az építmény padkás kialakítású. Tűzterének szabályos, kváderszerű kövekből rakott szintje észak felé enyhén emelkedik. A kemence négyzetes szájának áthidalását egy hatalmas, két konzolon nyugvó sima kőlap alkotta, homloksíkján bekarcolt IHS monogrammal (ez a kő 1977-ben még megvolt, azóta azonban elkallódott). A kemence szájától jobbra és balra egy-egy négyzetes, mélyen a kemence homlokfalába nyúló kis fülke látható. Működése úgy képzelhető el, hogy ha a tűzifával megrakott kemence kellően felhevült, a parazsat kikaparták (ezt elősegítette az, hogy a kemence tűzterének felülete a száj felé lejtett), és a felforrósodott kőburkolaton sült meg a kenyér, vagy a hús. A kemencének talán volt valamiféle vasajtaja is (erre utalhat az 1665/68-ban a cejtházban talált két, valamint a sáfárházban talált egy kemence szájára való vastábla), de ilyennek nyoma a kemence száján ma nem látható. helyen figyeltünk meg (pontosabban egy esetben csak valószínűsítjük ezt) a várban: a „Deákház" emelete (27) (ez az, ami csak valószínűsíthető), a nyugati, hosszú helyiség (38.) nyugati falát kívülről fedő köpenyfal és a délnyugati oldal lőréses várfalszakasza. Ez utóbbi bizonyosan csak a 17. század közepe táján készült (a bizonyítékokat lásd ott!), tehát a „kőlábaknál" későbbi, a másik kettőről viszont úgy tartjuk, hogy azok 1563 körül épültek fel. Ennek részletes indokát a vonatkozó helyeken találhatja meg az Olvasó. 136 Vö. 131. számú lábjegyzet! 137 Megjegyzendő, hogy maga a sütőház már 1620-ban is létezett, valamilyen kemencének korábban is kellett itt állnia, még ha ezt az első inventáriumok nem is említették meg. Nyomainak felkutatása érdekében a sütőház teljes területén át kellett volna vizsgálni a legutolsó járószint alatti rétegeket, erre azonban nem nyílt lehetőség. Vö. a következő lábjegyzetet is!