Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A MINDENNAPI ÉLET EMLÉKEI
rültek elő. Az egyik legszebb példány a „Deákház" árnyékszékaknájából (5.) került napvilágra (86. ábra). Ez egy sárga anyagú, kívül-belül zöld ónmázas, csaknem gömbtestű korsó. Sajnos csak oldalának és fenekének darabjai bukkantak elő. A korsótest felületét sűrű, utólag, de még a mázazás előtt felragasztott, kör alakú lapocskák, úgynevezett szamócadíszek borítják. Sok közülük ma már hiányzik, de helyük jól látható. Ez a - végső soron az üvegművességből származó - díszítésmód felső-ausztriai (talán ennsi) fazekasok áruin bukkant fel a 15. században. Ilyen dekorációjú poharak a 15. század második felében már Budán is megjelentek. 481 Később Holl Imre véleménye némileg változott, utóbb már úgy vélte, hogy ilyen díszítésű edényeket a 15. század második felében már hazai fazekasok is gyártottak. 48 A füzéri példányról annyi bizonyosan állítható, hogy nem a környéken gyártották, s legkorábban a 16. század közepe táján kerülhetett ide. A másik, kimondottan díszkorsó töredékei a nyugati hosszú pincét (39.) kitöltő omladék alól kerültek elő. Az edénynek egyelőre csak oldaldarabjai kerültek elő. A darabok egy metéltmázas díszkorsó alsó részének töredékei (87. ábra). A talp felé eső részen bekarcolt vonalakkal határolt szektorokban fehér mezőben narancssárga színű, négylevelü virágok vannak. Ezt a sávot egy fekete színű, rovátkolt felületű, domború öv választja el az edény hasától. A hason zöld indák és levelek, valamint narancsszínű virágok láthatóak, egyelőre nem rekonstruálható rendszerben. Magukat a motívumokat is bekarcolt vonalak határolják. Ezt a típusú kerámiát is a 15. század végéről eredeztetik, de az ónodi, hasonló technikájú darabokat Tomka Gábor már a 16. századra datálja. 483 A füzéri példány ugyancsak 16. századi lehet. A harmadik díszkorsó (88. ábra) a déli palotaszárny nyugati pinceszakaszából (42/a.), az omladék aljáról került elő. A színtelen alapmázon vörös, fekete, zöld és barna mázú bonyolult virágminták láthatóak. A korsó anyaga fehér. A talpon függőleges kannellurák vannak. Maga a talp már mázatlan. Ez a darab is 16. századi lehet. 481 Holl, 1955, 161-163, 167, 37-41. kép. 482 Holl, 1963, 355, 356, 46-47. kép, 357, 49. kép, 358, 50-51. kép, 382, 80. kép, 3. 483 í. Melis, 1984, 218, Tomka, 1996, 28, (további irodalommal). Hasonlóan 16. századiak az ugyanilyen technikával készült mizsei és lakiteleki tálak is. Szabó, 1938, 108, 504-505. képek. Kevés további töredék utal díszkorsóra: egy pecsételt díszű, kívül-belül zöld mázas nyaktöredék (89. ábra, 1.), valamint egy barna alapmázon zöld rács- és fehér fodormintás oldaltöredék (89. ábra, 2.), valamint egy zöld mázas, hullámvonalas díszítésű korsó három kisebb darabja (89. ábra, 3.). Evőeszközök A várban tartott evőeszközökről nem szólnak a leltárak. Nyilván mindenkinek saját tulajdonú, mindig magával hordott kése és kanala lehetett. Kések Mindössze három olyan kés van a leletanyagban, melyet étkezéshez használhattak, s bizonyosan nem korábbiak a 16. századnál. Az egyik példány csak egy töredék a penge nagyobb és a nyéllemez kisebb részével (90. ábra, 1.). Az északi várfal külső oldalán került elő. A kés nyéllemezes típusú. A penge háta és a nyéllap egyenest alkot, azonban a nyéllap alsó része a penge előtt elkeskenyedik. A darab igen erősen korrodált, több nem is igen állapítható meg róla. Akár habán kés is lehet, csak lelőhelye alapján engedhető meg, hogy esetleg még a 16. század végén készült. A másik példány egy igen rövid, mindössze 12 cm hosszú darab (90. ábra, 2.). Ez a nyugati hosszú pincéből (39.) került elő. Kétségtelenül 17. századi készítmény. Elég primitív darab, nyelét egyszerűen beleerőltették egy kérődző valamelyik hosszúcsontjába. E „technika" miatt - jobb híján nyéltüskés típusúnak kellene tekintenünk, holott nyele nem éppen tüske alakú, s nyéltüskés késeket a 17. században már „nem illene" készíteni. 484 A harmadik példány még 1977-ben bukkant napvilágra. 485 Fenőkövek Itt kell szót ejtenünk az eddig előkerült két fenőkő-töredékről. Az egyik a „Rimay-ház" árnyékszékaknájában (8.), a másik a nyugati, hosszú pincében (39.) volt. Általánosan ismert anyagú és formájú (téglalap metszetű) darabok. Gere, 1993, 138. Feld-Cabello, 1980, 64, 38. kép, 5.
