Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A MINDENNAPI ÉLET EMLÉKEI
par viz hordo biir Lu terhében hordnak vizet fel benne". A fogalmazás egyértelmű, az ivóvizet a váron kívül szerezték be. Veszély esetén minden bizonnyal hordókban tárolták az ivóvizet, legalábbis erre utalhat a 17. században állandóan üresen álló várbeli „Vizes pince" (39.). A vízhordó bőrtömlőket furcsa módon mindig ugyanazon a helyen, a déli szárny nyugati helyiségében tartották. Az egyetlen kivétel 1665/68, amikor a „Cejtházban" ( 18. ) találtak rájuk, de akkor már rosszak voltak. 1665/68-ban egy vízhordó kupát is említenek, mégpedig a berendezése alapján a katonaság által intenzíven használt kapu közében (12.). Ez a kupa alighanem nagyobb méretű, fából készült edény lehetett a darabontok használatában. Mivel a „kupa" híg űrmértékként is ismert volt (1,4 l), 471 pontosabb méretét is elképzelhetjük. Konyhai eszközök A húsfeldolgozás és hússütés eszközei A hús feldarabolását bárddal és késsel végezték, részben a konyhában (21.), részben a sütőházban (19.). Egy kifejezetten húsvágásra szolgáló nagy bárdot 1654-ben említenek utoljára, akkor már rossz volt. Egyetlen példány volt, ezt az is jelzi, hogy a Nádasdy-testvérek 1641. évi osztályakor közös tulajdonban hagyják. 1620-ban a konyhán, később a sáfárházban (17.) tartották. Késekről háromszor esik szó az írott forrásokban. 1620-ban a konyhában két „vágó" kést, 1623-ban a sütőházban pedig két új kést említenek. Egy húsvágó kést 1641-ben, az említett osztály alkalmával ugyancsak közös tulajdonban tartanak. Valószínű, hogy nagy, erős kés(ek) volt(ak), és kifejezetten a konyhai felszereléshez tartoztak. A hús feldarabolása vágódeszkán, vágóasztalon és tőkén történt. 1623-ban a sütőházban két vágó „táblát", 1644-ben pedig egy húsvágásra szolgáló tőkét és egy „vagdaló" asztalt írtak össze. A sütés részben a konyhában, részben a sütőházban történt. A várban legalább két (1654-ben három) vasnyárs volt. Funkciójukat feltalálási helyük (1620: konyha, 1623: sütőház) jelzi. Utóbb ezek is bekerültek a sáfárházba. 1665/68-ban egyiküket a kapu közében (12.) találjuk. Pecsenyesütő vasrostély kezdetben kettő, utóbb már csak egy volt. A rostélyok előbb a konyhában, később a sütőházban voltak. A század második felében ezek is a sáfárházba kerültek. A rostélyok tulajdonképpen vasrácsok lehettek. A rostély kifejezést ugyanis 471 Bogdán, 1986,266. ablakra való vasrácsoknál is alkalmazzák, megkülönböztetve, hogy pecsenyesütő, vagy ablakra való rostélyról van-e szó. Minden bizonnyal valamiféle kisebbfajta sütőállvány lehetett az a pecsenyesütő vasmacska, mely a sütőházban állt 1620-ban. Minden bizonnyal a sülő hús forgatásához használták a sütőházban 1623-ban talált két vasvillát. Ezek alighanem kétágú szerszámok voltak. Az ásatás során mindezekből az eszközökből semmi sem került elő. A főzés eszközei A főzés ugyancsak a konyhában (21.) és a sütőházban (19.) történt. A bizonyosan főzésre használt edények közül az inventáriumok csak a fémből készülteket sorolják fel. 1620-ban a kaputorony második emeletén (14. ) említenek ugyan 15 mázatlan cserépfazekat, ezek azonban - a feltalálás helye alapján - inkább tárolóedények lehettek. Leltárba vételüket - mivel cserépedényeket egyébként sem akkor, sem később nem vettek számba talán különlegesen nagy méretük indokolta. Az bizonyos, hogy a főzéshez cserépedényeket is használtak, azonban mivel a közönséges fazekasáru filléres holminak számított, a leltározók ezeknek olyannyira nem tulajdonítottak értéket, hogy figyelemre sem méltatták azokat. így írott forrásokkal jószerivel csak a fémedényekről rendelkezünk, melyeket azonban a régészeti kutatás Füzéren nem hozott napvilágra. Bőségesebbek ellenben a cserépedényekről szerezhető régészeti információink. E sajnálatos ellentét szinte a minimálisra csökkenti a kétféle forrástípus összevethetőségét. Fém főzőedények A főzéshez használt fémedények vasból vagy rézből készültek. Különféle formájúak és űrméretűek lehettek, ez alighanem összefüggésben állt speciális funkcióikkal. A legnagyobb méretű fém főzőedény az a rézüst lehetett, melyet 1665/68-ban a „Cejtházban" ( 18. ) tartottak. Ez akkor már rossz volt. A keltezés nélküli hiányjegyzékben szerepel egy vaskondér, melyet egy vasfazék helyett találtak. Egykor lehetett a várban rézből készült kondér is, hiszen a „Cejtházban" 1665/68-ban egy kondérhoz való rézfedő hevert. Talán eredetileg ugyancsak kondérhoz tartozott egy 1641-ben említett vasfedő is. Vasfazekat 1620-ban egyet találtak a konyhában (21.), talán ez szerepel a hiányjegyzékben is. Datz Márton 1626-ban két ónos vasfazekat vett 2 forintért
