Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A MINDENNAPI ÉLET EMLÉKEI
tárt és egy kalamárist találtak. Volt egy kalamáris a sáfárházban (17.) is. A kalamárist valamiféle ládában őrizték, hiszen 1670-ben Bónis javai között találtak egy kalamáris ládát. Bónis két, Füzéren maradt „tentás" ládára emlékszik. Datz Márton feljegyzései között akadunk olyanokra is, melyek papír és zöld viasz vásárlásáról tudósítanak. Ilyeneket ekkortájt Göncön, Kassán és Újhelyen lehetett beszerezni. Papírból Datz egyszerre legtöbbször négy konccal vett (konconként változó áron: 40-80 pénzért). Az egy év alatt háromszor is vásárolt viasz mennyisége nem derül ki, csak értéke: kétszer 25 pénzért, egyszer 20 pénzért vett a számtartó viaszt. Tulajdonképpen nem valószínű, hogy a papírt és a viaszt a várban használták volna fel. Azt, hogy a szellemi munkát nem feltétlenül a várnagy végezte, abból gondolhatjuk, hogy a várnagyi tisztség elnyerésének nem volt előfeltétele a betűvetés ismerete. Az 1656-ban füzéri várnagynak kinevezett Gönczy István esküjét pecsétjével és „keze vonásával", egy kereszttel erősítette meg. 461 Élelmezés A vár személyzete által elfogyasztott élelem eredetéről az első írott forrásunk 1613-ból származik, amikor Thurzó György nádor levélben tiltakozik Homonnai Drugeth Györgynél, mert az jogtalanul elfoglalta a füzéri vár uradalmát. A vár alatti majorban is az ő emberei vannak, s ki akarja éheztetni a várőrséget. 462 A majorságban megtermelt élelmiszerek jelentették tehát az élelmezés alapját. Összecseng ezzel az 1641. évi urbárium szövege, ahol azt olvashatjuk, hogy a Füzér falubeliek tartoznak „az Var szükseghere valamenni Disznót megh eöletnük azzal eök tartoznak az Varban föl vinni helire kötözni es heliheztetni. Item az Füzéri juhoknak és Maiorsaghbeli Teheneknek hasznokat turoiokat tartoznak az Várban föl vinni es helire takarítani." 463 Ezzel szinte szórói-szóra egyezik az 1667-es urbárium vonatkozó részlete. 4 4 A már említett, 1655-ben kelt, Simon András porkolábnak szánt utasításban szerepel, hogy a vá460 Ez talán a Szenczi Molnár Albert által szerkesztett Dictionaroum Latino-Ungaricum et Ungarico-Latinum első (1604-es, nürnbergi), vagy második (161 l-es hanaui) kiadása volt. 461 MOL E. 148. (NRA), Fasc. 626, Nr. 19. 462 MOL E. 148. (NRA), Fasc. 628, Nr. 14. 463 MOL P. 287. (Forgách cs. lt.-a), 37. cs, Fasc. V, 94-107. 464 OL. P.63. (Bonis cs.lt.), 2. cs, 33/1-22. rat az udvarbíró köteles élelemmel bőségesen ellátni, még ha ennek nem is mindig tett eleget. 465 Időnként élelmiszerhiány is gátolhatta az ellátás zavartalanságát. 1670 novemberében például nem volt elég makk a füzéri erdőkben, így nem jutott szalonna a német zsoldosok táplálására. A szepesi kamara ezért arra utasította Gilányi László fűzéri provisort, hogy hajtasson 20 sertést Szendrőre (!) makkoltatni, addig is a németeknek kenyéren kívül semmit ne adjon, se húst, se sajtot. A kamara végül rekvirálással oldotta meg a dolgot, s ezután már engedélyezte, hogy Gilányi - úgy mint korábban - mindenkinek adjon hetente 4-4 font húst, de ha még mindig szükségben volnának, akkor 3-3 fontot. 466 Élelmiszerek Kenyér A várban történő kenyérsütésre a vár személyzetéhez számító sütőasszony és a leltárakban rendszeresen megemlített, kenyérsütésre szolgáló eszközök utalnak. Bizonyosan volt egy nagy sütőteknő, melyet általában a sütőházban (19.), egyszer a konyhában (21.) tartottak. 1641-ben a „Malompincében" (32.) említenek egyet. 1644-ben a sütőházban tartott sütőteknőn kívül még további négy sütőteknőt találtak, közülük hármat a Kis pincében (37.). 1620-ban a sütőteknőn kívül megemlítettek egy kifejezetten cipósütésre való, és három kenyérhordó teknőt is. Részben kenyérhordó, részben liszthordó teknők lehettek a sütőteknők mellett többször megemlített, különféle méretű, egyéb teknők. Az egyéb teknőket olyan helyeken vették leltárba, ahol lisztet is tároltak. 1620-ban a sütőházban volt egy „kenier szakasztó Tabla", 1620-ban ugyanott, 1623-ban pedig a sütőházból leválasztott ecetesházban (20.) egy szita is. Datz Márton 1626 januárjában két ritka szitát vásárolt 60 pénzért a várbeli sütő számára. Arról, hogy a legénységet nem csupán a várban sütött kenyerekkel élelmezték, ugyancsak Datz számadáskönyve tudósít. 1625-ben a számtartó 1 forint és 25 pénz értékben hozatott 25 darab kenyeret a vár szükségére. A várban tárolt liszt mennyiségének ismertetésekor már utaltunk rá, hogy hetente 6-8 köbölnyi lisztet fordítottak kenyérsütésre 465 Például 1670 szeptemberében Legrand „marchio" panasza szerint Juhász István provisor nem akarta ellátni a várbeli német zsoldosokat. MOL E. 244. (Minutae Expeditiones camerales), 25. cs, 1670. szeptember, 169. 466 MOL E. 244. (Minutae Expeditiones camerales), 25. cs, november, 28, 127, 136, 151.
