Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR ÁLTAL BETÖLTÖTT FUNKCIÓK TÁRGYI EMLÉKEI
1626-ban egy mázsa (mintegy 50 kg), vas 4 forintba és 35 pénzbe került. Az egyéb fémek közül ólmot csak egyszer, 1654-ben találtak a nagyteremben (45.), 6 mázsával, két tömbben, ónt viszont szinte minden alkalommal, 1670-ben például 5 mázsányi! Gabonafélék A várban tárolt gabonafélék és más szemes termények mennyiségéről a 17. század első feléből vannak írásos adataink. Egyrészt kizárólag takarmányozásra (zab, kendermag), másrészt emberi fogyasztásra is alkalmas (árpa, búza, „gabona", köles, tatárka) terményekkel találkozunk. Mértékegysége a kassai köböl (78-124 liter) 413 volt. Takarmánygabona A takarmány fél ék közül kiemelkedik a zab mennyisége: 1620-ban több mint 1500 köbölnyit őriztek belőle. Az 1620-as években egy köböl zabért 35-50 pénzt kellett fizetni. 1623-ban a várnagy fizetésének egy részét 40 kassai köböl zab jelentette, ezt azonban aligha tartotta a várban. Később jóval kevesebb zabról hallunk, melyet különféle hordókban, szuszékokban, esetenként kádban, illetve a földön, rakásban tároltak. Mivel a sziklacsúcsra ló nem mehetett fel, az adat arra utal, hogy a várat ebből a szempontból is csak raktárnak használták. 1623-ban és 1641-ben egy kevéske kendermag is volt itt. Takarmánynak számított az 1623-ban a sáfárházban (17.) talált 1 köböl korpa is. Tudjuk, hogy 1624/26-ban a majorosok, a juhászok és a disznópásztorok a várból hetente hordtak le a várból zabot, ocsút és korpát a majorságbeii állatok, juhok, disznók, tyúkok, ludak, récék, „poká"-k (pulykák?), galambok, sőt a juhászebek, „kuaszok" táplálására. Étkezési gabonafélék 1620-ban 517 köböl, később jóval kevesebb árpát tartottak a várban. Datz Márton számadásaiból tudjuk, hogy árpából sört is főztek. Búzából valamivel kevesebb volt, 1644 kivételével, amikor 400 köbölnyit találtak. A búza egy része alkalmanként „abajdocos", (csírázó, kevert) volt. A porkoláb évi fizetésének egy részét asztalra való búza (1648ban 20, később csak 16 köböl) jelentette. Kérdés, hogy ezt a (egyébként általában a faluban is házzal bíró) porkoláb a várban tarthatta-e? Alighanem az árpa és a búza keverékét nevezték gabonának, melyből a 17. század harmadik 413 Bogdán, 1986., 267. évtizedében 100 köböl körüli mennyiséget írtak össze. Ekkor egy köböl gabona ára 1 forint volt. A gabona is a vár személyzetének javadalmazásához tartozott. 1623-ban Pápay Tamás várnagynak - a zab mellett - 6 kassai köböl, a kulcsárnak 2 köböl járt, ugyanekkor a zsoldosok havonta egy köböl, egy évre tehát 12 köböl gabonát kaptak a zsold mellé. Ez ugyanennyi volt 1648-ban is, s ezt kivételesen Bónis Ferenc sem csökkentette. Az árpánál, búzánál és „gabonánál" sokkal kisebb mennyiségű volt az alkalmanként említett köles és tatárka. Érdekes módon a gabonafélékből leginkább a nagyteremben (45.) és az ebédlőben (49.) tárolták a legtöbbet, jórészt szuszékokban, néha hordókban, de voltak gabonatároló szuszékok a kertben (29.), a fokokon és a folyosón is. Előfordult, hogy csak a földön, rakásban tartották azokat. 1670-ben a szepesi kamara arra utasítja a füzéri provisort, hogy küldje a kassai magtárba Bocskay István Füzéren maradt vas rostáját, melyen búzát szoktak rostálni. 414 A várban elhelyezett gabonafélék részben dézsmából származtak. Datz Márton 1623-ban készült számadása szerint egy alkalommal például a füzériek a bírónál összegyűjtött 83 köböl gabonát adtak a várba dézsma gyanánt. A gabonát részben bor vásárlására fordították. Bár a füzéri uradalom falvaiban számos (vízimalom volt, az emberi fogyasztásra is alkalmas gabonaféléket részben helyben is feldolgozták, l-l köböl árpadarával 1623-ban és 1670-ben, 1 hordó tatárkadarával 1670-ben találkozunk. Ez utóbbit a Malompincében találták, mely jelzi a feldolgozás helyét. A felhalmozott mennyiség miatt alighanem daraszerű őrleményt jelent az 1620-ban a kert feletti „toronyban" (33. ) említett egy köböl és fél fertály (ez utóbbi kölesből) és az 1623-ban a sáfárházban (17.) tartott egy fertály (1 fertály = VA kassai köböl 415 ) kása 416 is. A „Malompincében" (32.) minden alkalommal megemlítenek három darab, kőből készült, kerek kézimalmot. 1654 után kettőnek már hiányzott a hajtóvasa. Egy kézimalom töredéke éppen a „Malompince" közelében, az északi várfal külső oldalán, a kert (29.) alatti szakaszon került elő. 414 MOL E. 244. (Minutae Expeditiones camerales), 25, cs., 1670., október, 119. 415 Bogdán, 1986, 268, 'véka' alatt. 416 Azt, hogy a 'kása' szó nem csak főtt ételt jelentett, arra nézve bizonyíték a 17. században létező „kása-kölyü", „kása-malom", „kása-törő", „kásatörő-kölyü" kifejezések. Szamota-Zolnai, 1902,459.
