Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR ÁLTAL BETÖLTÖTT FUNKCIÓK TÁRGYI EMLÉKEI
Puskagolyók A szakállas puskákhoz való golyókat a „Cejtházban" (18:), átalagokban tartották. A golyók vasból voltak. Pontos mennyiségüket csak 1620-ban árulják el, ekkor 6477 db volt belőlük. Számuk - az ágyúgolyókhoz hasonlóan - aligha változott az évek folyamán. A szakállas puskákból azonban nem csak golyókat, hanem vagdalt vasat (valószínűleg kartácsot) is ki lehetett lőni. 1620ban és 1654-ben egy-egy vedernyit (1620-ban ez 300 db-ot jelentett) tartottak belőle a „Cejtházban". Puskagolyót a régészeti kutatás mindeddig nem hozott a felszínre. Tűzerőt itt is számolhatunk. Ha a vasvagdalékot nem számítjuk, a golyók száma az 58 szakállas számára 111-111 lövést tesz lehetővé. Ha a kartácsot is számításba vesszük, a lehetséges lövések száma szakállasonként megközelíti a 120at. Ez, ismervén a középkor végi végváraknál kimutatható átlagot, a Mátyás-kori magyar és osztrák normát, 389 kifejezetten jó, az osztrák normát is meghaladó átlagnak mondható. Ha - Kubinyi András számításait figyelembe véve - egy tarack tűzerejét egy szakállas négyszeresének vesszük, akkor több mint 7500 puskalövésre elegendő muníció volt felhalmozva a várban. Ez legalább tíznapi, de a védelem számára kifejezetten kedvező extrém földrajzi adottságok miatt alighanem még hosszabb aktív ellenállást tett lehetővé. Puskapor A várban tárolt puskaporról is Perényi Péter már említett 1546-os hűségesküjében hallunk először. Tonnákban tartották, részben a porházban (11.), részben másutt (a „kápolna feletti" toronyban (44.), a kápolna padlásán (47.), a fokokon és a „Cejtházban" (18.). Mennyisége a 17. században változó volt (nem mintha sűrűn lövöldöztek volna, inkább romlékonysága miatt). A legtöbb puskaport 1620-ban és 1623-ban találták: 16-16 tonnányit. Sajnos - mivel a tonnák űrtartalmát hozzávetőlegesen sem ismerjük - nem tudjuk, hogy ez valójában mekkora mennyiséget jelentett. Mégis - ha felteszszük, hogy 16 tonna puskapor elég volt a golyóknál kiszámított tűzerő biztosítására - azt kell gondolnunk, hogy egy tonnában több mint 450 puskalövéshez elegendő por volt. Többször tesznek említést összefűlt, használhatatlan lőporról. 1644-ben a várban tárolt puskapor egy része Patakról származott. 389 Kubinyi, 1990., 68-70. Lőport alighanem magában a várban is előállíthattak. Erre utal egy 1654-ben a sáfárházban (17.) talált salétromfőző vasfazék és az 1620-ban és 1623-ban a „Cejtházban" ( 18. ) említett portörő vasak. A lőpor alapanyagai közül salétromból 1654ben a „Deákház" (22.) emeletén másfél szapuval, 1670-ben a „Cejtházban" fél köböllel őriztek. Alighanem kén lehetett a „Cejtházban" 1670-ben, egy zacskóban talált „valami bides kő". 390 A lőpor adagolásához kanalat használtak, 1654-ben a kapubástyán írtak össze két ilyen eszközt. Egyéb tűzfegyverek A puskaport nem csak lőfegyverekhez használták. Lőporral töltött cserépedények, „korsók" voltak a 17. század második felében rendszeresen emlegetett „tüzes szerszámok", „tüzes lapták", gránátok. 1665/68-ban 129 db ilyen tüzes szerszám volt a várban. Ezeket elsősorban a „Cejtházban" (18.), alkalmanként a „Deákház emeletén" ( 22. ) is tárolták. A tüzes szerszámokat „koszorúkba" fogták össze. Ez valamiféle fémváz lehetett. Ilyen, tüzes szerszámhoz való koszorú volt 1623-ban a „Cejtházban" 16 kötés, tüzes szerszámhoz való kanóccal együtt, s bár ekkor magukat a tüzes szerszámokat nem emlegetik, ez arra utal, hogy ilyen szerszámokat nem csak a század második felében használtak. 2. Egyéb lőfegyverek A várban tartott egyéb, nem tűzerejű lőfegyverről (pl. számszeríjakról) szót sem ejtenek az írott források. Mégis, a vár feltárása során eddig négy olyan számszeríj-nyílhegy került elő, mely szóba jöhet témánk időhatárain belül. Egy nyílhegy a sáfárházban (17.), egy a déli szenesház (40.) alatti pincében, egy pedig az ágyúálláson került elő. A negyedik nyílhegy szórványlelet. Valamennyi példány köpűs megoldású, mégis két, különböző típust képviselnek. Három nyílhegy (56. ábra, 2-4.) metszete négyzetes, hosszuk nem haladja meg a 8 cmt. A sáfárházban előkerült példány ezzel szemben rombusz keresztmetszetű, s hosszabb is társainál (9,2 cm) (56. ábra, 1.). A számszeríjak 17. századi használata máshol is kimutatható. 3 1 Gere László szerint éppen a legkésőbbi számszeríj-nyílhegyekre 390 A kénkövet nem csak puskapor készítéséhez, hanem állatorvosságként is használták. Datz Márton 1626-ban 35 pénzért vett Göncön büdös kénkövet, disznóknak, orvosság gyanánt, dög ellen. 391 Gere, 1993., 19-20.
