Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

A VÁR TÖRTÉNETE

dünk, ahol pedig a történeti adatok hiányoznak, ott elsősorban stratigráfiai, vagy a falakon tett relatív kronológiai megfigyelésekre támaszkodunk. A datáláshoz időnként a globálisan jobban kutatott, ezért már kiforrottabb tipológiájú, esetenként szélesebb körű összevetésekre is alkalmas kisplasztikákat (kályhacsempéket) és kőfaragványokat is használjuk. A GAZDASÁGI HATTER: AZ URADALOM Az uradalom történetének részletekbe menő feldolgozása nem lehet e könyv feladata, ezért ezt a témakört csupán vázlatosan tekintjük át. Valójában valamennyi, egykor a vár uradalmához tartozó település önálló tanulmányt érdemelne.

111 A vár fenntartásának költségeit elsősorban a szűkebb értelemben vett uradalom falvai teremtették elő (2. ábra). Az uradalom a 16. század elején még 14 falura rúgott (Füzérváralja, Alsóregmec, Biste, Felsőregmec, Kajata, Kápolna, Komlós, Mátyásháza, Mikóháza, Nyíri, Pálháza, Radvány, Vily). A falvak viszonylag sűrűn, egymástól 4-5 kilométerre helyezkedtek el az uradalom mezőgazdaságilag hasznosítható részén, a kis patakokkal szabdalt, Hegyköznek nevezett zárt medencében. A megművelt terület mellett a várhoz hatalmas erdőségek tartoztak, elsősorban nyugat-délnyugat felé, ahol a határ Regécig, Makkoshotykáig, Sárospatakig terjedt. Az uradalom népe elsősorban földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Tárgyalt korszakunk végén jelentősebbnek mondható szőlőművelés folyt Mátyásházán és Nyíriben. 1,1 Olyan tanulmányok, melyek az egyes falvak történetére is kitérnek eddig csak Felsőregmecről (Feld, 1999.), Füzér faluról (Cseri-Simon, 1993) és Füzérradványról (Simon, 1999.) jelentek meg. A 17. századi urbáriumok szerint csaknem valamennyi faluban volt vízimalom, néhol több is. Iparosokról csak a 17. században és akkor is csak ritkán hallunk. Kovács, kádár és gyertyaöntő Váralján, szűcs Vilyben volt, mészáros és molnár azonban alighanem valamennyi faluban. A népesség még jobbára magyar, de egyre jelentősebb a szláv etnikum aránya (előbb a Tót, Lengyel, Horvát, Orosz nevű, majd a csak valamelyik szláv nyelven értelmezhető családnevű famíliák megjelenése). Az uradalom területének nagyobb arányú csökkenése Perényi Gábor birtoklásának idején kezdődött el, ez a folyamat a 17. század végére szélsőséges méreteket öltött. Új alakulat csupán Filkeháza volt, amely csak Nádasdy Pál idejében bukkan fel a tartozékok között. 1670-ben már csak négy falu (Váralja, Pálháza, Filkeháza és Vily) alkotta a tulajdonképpeni uradalmat. Jellemző, hogy egy 1667-ben készült urbariális összeírás során a legtöbb, régóta elzálogosított faluban már a zálogosítás kondícióira sem emlékeztek.

112 MOL P. 63. (Bónis cs. lt.-a) 2. cs., 33/1-22.