Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

FŰTŐBERENDEZÉSEK

oldaláról. A csempének pontos párhuzama ismert a szerencsi várból,

2 0 nagyon hasonló darabok pedig Késmárkon kerültek elő.

2 1 A díszítőmotívumok plasztikus kihangsúlyozottsága miatt talán ehhez a kályhához köthető két párkánycsempe-töredék (37. ábra, 3., 4.)

282 is. A késmárki várat kutató Belo Polla a füzérihez nagyon közel álló csempéket az 1600 körüli évekre teszi, és megemlékezik lengyelországi párhuzamaikról. Holl Imre a datálást elfogadja, azzal a megjegyzéssel, hogy a késmárki vár reneszánsz átépítése - melyhez a csempék köthetőek - Thököly I. István birtoklásának idejére (1607-1628) tehető.

283 A dolgot bonyolítja, hogy a csempék egyike Ónodról, másika pedig Szerencsről is ismert, holott a 17. század elején Füzérnek és Ónodnak már nem közös a birtokosa, Szerencsről nem is beszélve. Mégis feloldható a probléma, ha tudjuk, hogy 1585-ben Ungnád Kristóf, Ónod akkori zálogbirtokosa azt a Losonczi Annát veszi feleségül, aki Báthori Miklósnak, Füzér éppen elhunyt birtokosának az özvegye volt. Ebben az esetben az ÓnodFüzér kapcsolat

284 megvilágosodik, azonban a kályhacsempéket a 16. század nyolcvanas éveinek közepére kell datálnunk. A kályha Szerencsen előkerült egyik csempéjét nem kevésbé könnyedén datálhatjuk erre az időpontra, hiszen a korábban éppen Ungnád Kristóf alatt szolgáló Rákóczi Zsigmond pontosan ebben az időben, 1583-ban szerezte meg zálogba a várat, mégpedig rezidencia kiépítésének tervével. így viszont a késmárki csempék feltűnő hasonlósága válik zavarba ejtővé, hiszen azt aligha tételezhetjük fel, hogy a hangsúlyozottan lengyelországi eredetű motívumok később jutnának el a már csak földrajzi helyzete és az éppen lengyel zálogbirtokban lévő szepességi városok közelsége miatt is nyilván intenzívebb lengyel kapcsolatokat ápoló Késmárkra, mint Füzérre, Ónodra vagy Szerencsre. Egyetlen megoldás kínálkozik: a késmárki csempéket kell valamivel korábbra datálni. Nem tudni, milyen megfontolások alapján köti Holl Imre a késmárki vár reneszánsz átépítését éppen Thököly I. István személyéhez. A magunk részéről valószínűbbnek tartjuk, hogy a Thököly családnak a birtokot megszerző - egyébként egyes vélemények szerint 280 Gyuricza, 1992., 245-248. típusok. 281 Polla, 1974., 109., 96. ábra, 2. 282 Gyuricza, 1992., 67. és 69. típusok. 283 Holl, 1993., 247-299., 276-278. 284 Legalábbis az, hogy valószínűleg ugyanazon kályhásmester egyaránt feltűnik három, egymástól ilyen távol eső helyen is (miközben a köztes területeken nincs nyoma). Véleményünk az, hogy ebben az esetben a személyes kapcsolatok játszottak fontos szerepet. szerint éppen Lengyelországból Magyarországra származott - tagja, Sebestyén haladéktalanul nekifogott a székhelyül kiszemelt, sőt a családnak előnevet adó Késmárk kiépítéséhez. Mint tudjuk, Thököly Sebestyén 1583-ban jutott Késmárk birtokába, s ez a dátum már szembetűnően összecseng a Losonczi-Ungnád-Rákóczi kapcsolat alapján kikövetkeztetettel.

285 2. A kváderdíszes kályhával párhuzamba állítható egyedi kályhacsempék Két további csempe hozható kapcsolatba a kváderdíszes kályhával, azonban ezek egyedi darabok, egymással sem tartoznak össze, s pontos párhuzamuk sem ismert. A kapcsolat alapját a kompozíció hasonlósága jelenti: mindkét csempe közepén mélyülő keretben, virág található. Jelentős különbség azonban, hogy mindkét csempe hátoldalán textillenyomat figyelhető meg. Ez a sajátosság inkább a fuzéri kályhacsempék korábbi csoportjainál figyelhető meg. Az egyik csempe zöld mázas, a máz alatt engob van (37. ábra, 5.).

286 Anyaga vörös, szemcsés. A belső, kisebb négyzetben egy gombból négy tűleveles szirom nyúlik ki, átlós irányban. A mélyülő keret tükrében AL monogram olvasható.

287 A csempéből két töredék ismert, az egyik az ágyúálláson, a másik a „Deákház" árnyékszékaknájában került elő. A másik csempe (37. ábra, 6.)

288 ugyancsak zöld mázas, azonban itt a máz alatt nincs engob. Anyaga világosabb, mint a másiké. A belső, kisebb négyzetben itt három tulipán látható. A szélsők feje erősen lehajlik. Ebből a típusból is két töredék ismert, az egyik az ágyúálláson, a másik az északi palotaszárny keleti helyisége (31.) alatti pincében került elő. Ebben az esetben nyilvánvalóan nem személyes kapcsolatot kell keresnünk a párhuzamok között, hiszen ezek nem pontos (értsd: nagy valószínűséggel azonos nyomódúccal készített), hanem csak igen hasonló párhuzamok. Ebben az esetben tehát legfeljebb arról lehet szó, hogy a két kályhásmester azonos - s a késmárki példák miatt alighanem lengyelországi gyökerű motívumkincset használt, s talán mindketten lengyelek is voltak. A hasonlóság azonban nagyobb annál, hogy jelentős időbeli különbséget tételezhessünk fel közöttük. 286 Gyuricza, 1992., 54. típus. 287 Ez akár Losonczi Anna névbetűiként is értelmezhető. 288 Gyuricza, 1992., 57. típus.