Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
BEVEZETÉS
fényt, melyekre a történeti források nem térnek ki (pl. épületszerkezeti elemek, fűtőberendezések részletei, metrikus összefüggések, technológiai részletek stb.) A régészeti módszerekkel gyűjthető adatok más csoportjai viszont olyan tárgyakról is tudósítanak, melyek mindenestül hiányoznak a történeti forrásokból. Ilyenek a kevésbé fontosnak, vagy értéktelennek tartott (pedig valójában nap mint nap használt), továbbá a használhatatlanná vált tárgyak, gyakorlatilag a hulladékok, amelyek pedig a régészeti leletanyag döntő többségét teszik ki. Ez a kettősség hangsúlyozottan hívja fel a figyelmet arra, hogy az egyszempontú vizsgálatok milyen veszélyeket hordoznak magukban. A régészeti jellegű források azonban önmagukban sem lehetnek teljesek. Túl azon, hogy egyes, szerves anyagból készült tárgyak napjainkra teljesen elenyésztek, tehát semmilyen módon nem vizsgálhatóak, figyelembe kell azt is venni, hogy ez a vár nem meglepetésszerűen, ostrom által pusztult el, hanem felgyújtása előtt tudatosan és tervszerűen kiürítették. Innen elvittek mindent, ami még használható és mozdítható volt. Eleve görbe tehát ez a tükör is. E sorok írója elsősorban történeti és régészeti (kisebb mértékben művészettörténeti) módszereket alkalmazott. Tisztában vagyunk vele, hogy egyéb (pl. archaeozoológiai, archaeobotanikai, metallurgiai, geológiai, sőt - mint ahogy egyszer-egyszer utalni fogunk rá - irodalomtörténeti és nyelvészeti) szempontú vizsgálatok tovább finomíthatnák az így kialakult képet. 2 Az írott forrásokon alapuló megközelítés során törekedtünk az eredeti források vizsgálatára. A birtoklástörténeti és családtörténeti adatok mellett elsősorban a fennmaradt (és eddig megtalált) gazdasági jellegű feljegyzésekre támaszkodtunk. Az eddig kiadatlan források egy része (különböző részletességű és színvonalú inventáriumok, ingóságjegyzékek, memoriálék, osztálylevél) a kötet végén megtalálhatóak. Terjedelme miatt nem csatolhattuk az egyik legfontosabb forrást, az uradalom 1623-1626 között készült számadásait, melyekben pedig rengeteg, a vár szempontjából is hasznosítható adat található. A még rejtett levéltári források 3 feltárásában, illetve a már ismertek további kiaknázásában még nagy lehetőségek rejlenek. Tekintsük tehát úgy, hogy a dolgozat ebből a szempontból is egy folyamatban levő kutatás pillanatnyi állását tükrözi. A régészeti anyag vizsgálatánál nagy nehézséget okozott, hogy az anyag restaurálása még meg sem kezdődött. Ez elsősorban a kerámia- és fémleletek metrikus és technológiai vizsgálatát akadályozta. Más szempontból okoztak súlyos problémát egyrészt a szinte elemezhetetlen általános formák, melyek önmagukban pontosabb korhatározásra gyakorlatilag alkalmatlanok (ez a kőfaragványokra is értendő), másrészt pedig az összehasonlításra alkalmas anyag szinte teljes hiánya. Ez utóbbit a környékbeli, hasonló korú objektumok régészeti anyagának többé-kevésbé feldolgozatlan volta okozza 4 . E két probléma miatt a dolgozatban bizonyos fokú aránytalanság lesz tapasztalható. Egyes, jobban megfogható, történeti, művészettörténeti szempontok szerint is vizsgálható leletcsoportok (elsősorban a kályhacsempék) nagyobb hangsúlyt kapnak. A más jellegű, viszonylag kis körben elterjedt tárgyak (elsősorban az egyszerű használati kerámia) esetében a távolabbi „párhu2 Mindeddig nem került sor a lelőhely és a leletek speciális vizsgálatára, holott aligha kell bizonygatnunk, hogy például egyes természettudományos indíttatású anyagvizsgálatok (pl. kövekre, kerámiára illetve fémtárgyakra, vagy akár egyes talajrétegekre összpontosítva) olyan összefüggésekre mutathatnak rá, melyek a hagyományos módszerekkel nem ismerhetőek fel. 3 A várat birtokló családok egy részének (pl. Perényiek, Báthoriak) levéltára az idők során jórészt szétszóródott. Teljesen váratlan helyekről kerülhetnek elő még újabb, a várra is vonatkozó adatok. 4 Itt elsősorban a Sárospatak, Kéked, Pacin, Boldogkő ásatásain előkerült 16-17. századi kerámiaanyagra gondolunk.
