Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A VÁR TÖRTÉNETE
kerülhettek a pince feletti helyiség (38.) falába, ha a kápolna építésekor megmaradt felesleges, vagy rontott darabokat használtak fel itt építőanyagként. A pálcatagos lábazati töredék megfelelőjét ugyancsak a kápolna meglevő faragványai között találjuk meg. Valószínű, hogy a párkányelemek is a kápolnához készültek eredetileg, hiszen a nyugati, hoszszú termet (38.) magába foglaló épületnek - helyzeténél fogva - csak egy rövid, udvari homlokzatszakaszán tételezhető fel egyáltalán tető alatti párkány, azonban ennek elemei legfeljebb az épület előtti udvarszakaszon kerülhetnek elő - szemben az említett párkánytöredékekkel, melyek a hosszú terem alatti pince közepe táján kerültek napvilágra. 178 Mindez arra utal, hogy az északi palotaszárny csak a mai kápolnával egy időben, a 15. és a 16. század fordulóján 179 épülhetett fel. Mint láttuk, a „Malompincében" (32.) és a Kis pincében (37.), valamint az északi várfal külső oldalán szerzett tapasztalataink is erre az időpontra utaltak. A hosszú pince délnyugati sarkában egyébként a várfalba utólag kifolyónyílást vágtak, benne kővályú van (49. kép). A pince járószint földes, kelet felé emelkedik, néhol kibúvik a szikla. A vizsgált területeken szerzett tapasztalataink alapján összefoglalásként annyit mondhatunk az északi palotaszárnyról, hogy az a 15-16. század fordulóján keletkezett. Előtte már ekkor valamilyen folyosónak kellett húzódnia. A folyosó szerkezete a kert kialakításakor (az ott szerzett információk alapján az 1530-as években) némileg megváltozott. A szárny a 16. század folyamán további két jelentős átalakításon is átesett. Elsőként itt is megépült az északi várfalon végig követhető külső köpenyfal (vö. az északkeleti szárnynál leírtakat). Ezt követően a palotaszárnyban álló legnagyobb helyiséget egy osztófallal két részre bontották, mely osztófalat a pinceszinten egy pillérrel támasztották alá. Már 178 Egy ugyanilyen párkányelem előkerült a pincével dél felől szomszédos pinceszakaszban is. Ugyanitt egy gótikus ablakbéllet-rétegkő, valamint egy gótikus tagozatú, széles ív néhány töredéke is. Az ablakbéllet-rétegkő a ma is álló kápolna építésekor lebontott korábbi kápolna ablakából származhat, az ív pedig alighanem annak diadalívének maradványa. A lebontott korábbi kápolna anyagát nyilván ugyanakkor használták fel építőanyagként, amikor az éppen épülő új kápolna fölös, vagy rontott darabjait. Az új palotaszárny felépítése nyilvánvalóan érintette a vele szomszédos, jóval korábbi épületrész kapcsolódó falát is, így abba is kerülhetett - például egy átfalazás miatt - az új szárny építésekor másodlagosan használt kőfaragvány. Azt, hogy ezek a kövek nem a most tárgyalt területen kerültek elő, csupán azt jelenti, hogy a fal pusztulásakor a másik irányba hullottak. 179 A kápolna datálásának érveire a kápolna tárgyalásánál fogunk röviden kitérni. Részletesen: Simon-Szekér, 2000. 55. kép. A nyugati, hosszú pince bejáratának leszakadt áthidalója ehhez a szituációhoz kapcsolódott egy árnyékszék (6.) megépítése is. A területen előkerült reneszánsz kőfaragványok alapján az átalakítás azonos időben történt a „Deákháznál" tetten érhető periódussal, azaz - az ott szerzett tapasztalataink nyomán — 1562-ben zajlott le. Ezt a periódust - mint láttuk megelőzte a várfal külső köpenyezése, mely talán itt is - akárcsak az északkeleti épületszárnynál 1548 körül történhetett. Elképzelhető, hogy a szárny keleti szobája és az alatta levő pince is 1562-ben vált gerendafödémessé. Bizonyosan ugyanekkor, tehát 1562-ben készült a nyugati, hosszú terem külső falát borító, ma is magasan álló falköpeny - mely alighanem csak az árnyékszékig (6.) terjedt - is, hiszen az utólagos a várfalat az északi oldalon végig borító külső köpenyezéshez képest. Erre nézve további bizonyíték a magasan álló falköpeny külső oldalán, valamint a „Deákház" árnyékszéképítményén látható állvány lyuk-rendszer feltűnő hasonlósága.
