Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
A MINDENNAPI ÉLET EMLÉKEI
század elején. Némi szerepe volt még a várnak az elosztásban is, hiszen például tudjuk, hogy alkalmanként innen vitték le a takarmányt az állatoknak, s alighanem a kocsmáztatásra szánt bort is innen osztották el. 1670-ben, a kamarai igazgatás bevezetésével aztán odalett a raktárfunkció is. A kamara június 27-én még csak arra utasítja a füzéri provisort, hogy a vár alatt lévő gabonát, búzát, árpát és zabot szállíttassa Kassára, arról pedig, ami a várban van, informálja a kamarát és tartsa érintetlenül, 494 szeptember 25-én viszont már arra szólítják fel, hogy szállíttassa az összes gabonát Kassára, kivéve az öszi vetésre és a szolgák eledelére valót. 495 A lakóhelyfunkció kérdése Térjünk át a lakóhelyfunkció kérdésére. A rezidencia fogalom kritériumait Kubinyi András fogalmazta meg. 496 Ezek a kritériumok nem csak 15. századi objektumokra, hanem későbbiekre is jól alkalmazhatóak. Az általa felállított hat kritérium (az objektumnak az állandó rezidencia, lakóhely, vagy ezekkel egyenértékű kifejezéssel történő minősítése; az objektum tény szerint lakóhelyként való használatának bizonyíthatósága a): itineráriumok, magánlevelek, b): a család kimutatható tartózkodási helye alapján; az objektum, vagy annak környezete, mint temetkezési hely; az objektum birtokigazgatási központként való funkcionálása; az objektum, mint a kincstár és levéltár őrzési helye) közül csak kettőt, a birtokigazgatási központot és a kincstárfunkciót lehet Füzéren kimutatni, azokat is csak időlegesen. A Perényiekről köztudott, hogy 16. századi rezidenciáik Siklóson, Terebesen és Patakon voltak. A Báthoriak Nyírbátorban és Ecseden, a Nádasdyak NyugatMagyarországon (Sárvár, Keresztúr, Pottendorf, esetenként Csejte) rezideáltak. Kevéssé ismert, hogy Füzér 17. századi bérlői sem Füzéren laktak. Mosdóssy leginkább radványi kastélyában és Kassán (ott is temették el), Bónis Tolcsván, Olaszliszkán és szintén Kassán tartózkodott legtöbbször. Láthattuk azt is, hogy a 17. században már nem a várnagy volt a birtok első embere, s mint ilyen a tulajdonos képviselője, hanem a tiszttartó, aki viszont nem a várban lakott. Tehát a vár még ilyen szinten sem működött rezidenciaként, sőt, még 494 MOL E. 244. (Minutae Expeditiones camerales), 24. cs, 1670, június, 11. 495 MOL E. 244. (Minutae Expeditiones camerales), 24. cs, 1670, szeptember, 104. 496 Kubinyi, 1989, 1991. egyszerű lakóhelyként sem. Legfeljebb a benne szolgáló, évente szolgálatra szerződő, a faluban egyébként házzal bíró személyzet ideiglenes állomáshelyeként aposztrofálható. Alkalmi szállásként természetesen szolgálhatott az időnként itt megjelenő tulajdonosnak, de alighanem csak addig, amíg a falubeli udvarház fel nem épült. Ez valószínűleg csak Perényi Gábor halála után következett be. Jól tükrözi ezt az a tény, hogy 1567 után már nem mutathatóak ki a várban olyan, kifejezetten reprezentációs célú átalakítások, amelyeknek csak akkor volna értelme, ha komoly esély volna arra, hogy a tulajdonos akár egyetlen éjszakát is a várban tölt. Az 1567 utáni átalakítások már inkább kényszerűek (kályhacserék), katonai jellegűek (erődítések, bontások), voltak, vagy a működőképesség fenntartását szolgálták (új sütőkemence építése, tetők javítása, támfalak). Ugyanezt mutatják a raktárfunkció egyre markánsabban megnyilvánuló jelei is, amennyiben már a palotaszárnyak lakószobáit is raktárként használják. Azonban a 17. század végén már ez is egyre kevésbé volt fontos szempont. Az inventáriumokból egy egyre inkább kiürülő, egyre elhanyagoltabb épület képe bukkan elénk. A század végére már a vár működtetéséhez szükséges tárgyak száma is erősen megcsappant. Jól tükröződik mindez az előkerült leleteken is. Használati luxuskerámia alig került elő, ami mégis, az kivétel nélkül még a Perényi-érához köthető. Minden egyéb lelet a kor közönséges használati tárgyait reprezentálja, s vélhetően abból sem a legjobb minőséget.
