Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)

BÚTORZAT

hogy a padok vagy Iócák olyan hosszú ülőalkalmatosságok voltak, melyeket általában a falak mentén helyeztek el. Hasonlóak, de rövidebbek lehettek a padszékek. 1620-ban mindössze hármat, 1623-ban viszont 23 ilyen bútordarabot sorolnak fel. Később valamivel kevesebb (18 darab) padszék volt a várban, 1665/68-ban viszont ismét csak 9. Padszék szinte minden helyiségben volt, még akkor is, ha ott éppen nem volt asztal, sőt, 1623-ban a folyosón, 1665/68-ban pedig a Majorság feletti „vigyázó helyen" (52.), a darabontházak mellett is álltak ilyenek. A padszékeknek lába és háttámlája volt, közöttük is előfordultak „béllett" darabok. Valószínűleg ezek sem voltak festettek. Hosszuk különböző lehetett, hiszen hallunk egyes karszékről, de hosszú asztalhoz valóakról is. 1654-ben egy hoszszú, „rakott" karszéket is megemlítenek. Helyük a szoba berendezésében kevésbé lehetett kötött. Egyes esetekben az asztalok után következnek a felsorolásban. 1665/68-ban a kapu közében (12.) kifejezetten az asztal körül álltak. 1644-ben az északi szárny középső szobájában (35.) „köröskörül" 9, a tőle keletre eső teremben (31.) a kemence körül 7 padszék állt. Karszékből mindig kevesebbet (3-8 db) írtak össze (1665/68 kivételével, amikor 21-et). Ezek hosszabb-rövidebb karosszékek voltak, hiszen megkülönböztetnek egyes és hosszú, nyilván kétszemélyes karszékeket. Karszékek sem a gazdasági funkciójú helyiségeiben, sem pedig a palotaszárnyak használaton kívül álló, vagy a jobbára csak raktárként funkcionáló termeiben nem fordulnak elő. Többek között ezek, a minden bizonnyal kényelmesebb ülőalkalmatosságok jelzik a lakófunkciót az egyes terekben. Esetenként zöldre és fehérre festett karszékekről esik szó a leltárakban. „Bélletes" karszékről nem hallunk. Pontosabb formájukról, a berendezésben elfoglalt helyükről az írott források nem nyújtanak további információkat. A leírásokban a karszékeket általában az asztalok előtt, vagy után ismertetik. Változatos formájú és méretű ülőalkalmatosságok voltak az egyszerűen széknek nevezett bútordarabok. Az egyszer említett, sajátos formájú, ma is közismert vargaszék kivételével alighanem csak abban különböztek a karszékektől, hogy ezeknek nem volt karfája. A legtöbb széket (18-at) 1620-ban, a legkevesebbet (6-ot) 1665/68-ban vettek számba. Zöldre, vagy fehérre festett, vagy festetlen, „paraszt" székeket lehet elkülöníteni. Általánosan használt darabok voltak, a személyzet által használt terekben éppúgy előfordultak, mint a palotákban, ott azonban „paraszt"-nak nevezett székekkel nem találkozunk, csak festettekkel. A székeknek támlájuk volt, s többnyire egyszemélyes ülőhelyek voltak. Elvétve említenek hosszú és kétszemélyes székeket is. A székekről többször is hangsúlyozzák, hogy asztalhoz valóak. A nagy kerek zöld asztalhoz eredetileg egyenesen 12 zöld egyes szék tartozott. Nyoszolyák A teljes értékű inventáriumok 4-9 nyoszolyát sorolnak fel. A legkevesebbet 1623-ban, a legtöbbet 1654-ben. A nyoszolyák bükkfából készültek, s közöttük legalább négy festve volt, ebből egy bizonyosan fehérre, egy pedig bizonyosan feketére. A nyoszolyák feltalálási helye a hálószobák azonosításához nyújt segítséget. A „Deákház" emeletén (27.) mindig volt nyoszolya, 1644-ben kettő is, de mivel tudjuk, hogy ez volt a várnagy szobája, ez nem is meglepő. A palotaszárnyakban a déli szárny szenesháza és a tárház közötti „bolt"-ban (41.) három alkalommal, az északi szárny középső helyiségében (35.) két alkalommal, a déli szenesházban (40.) egy alkalommal vettek számba nyoszolyát. A két előbbi szobában a legmagasabb az asztalok és karszékek említésének aránya is. E kettőben sejthetjük tehát a hálószobákat. Mindkét teremben cserépkályha állt. Ami kissé zavaró, az az, hogy a két szoba közül egyikből sem nyílik árnyékszék, holott a késő középkori építészetben tendenciózusnak mondható az a gyakorlat, hogy az árnyékszék a hálószobából nyílik. Az ellentmondás csak úgy oldható fel, ha feltesszük, hogy eredetileg nem ezek a helyiségek szolgáltak hálószobául, hanem a velük szomszédos északi (36.), illetve déli szenesház (40.), melyekből nyílt egy-egy árnyékszék. E két, árnyékszékkel ellátott terem kandallófűtésű volt. Igen valószínűnek tűnik, hogy eredetileg csak ezek voltak fűthetőek, ezért alakították ki éppen ott az árnyékszékeket, és rendeztek be hálószobát. A cserépkályhák megjelenésével azonban a szomszédos helyiségek is futhetővé — sőt, alighanem jobban átfűthetővé - váltak, ezért a hálószobákat is ott rendezték be. Véleményünk szerint a palotaszárnyakban nem is volt több két hálószobánál. Nagyon erős a gyanúnk - bár konkrét bizonyítékunk nincs rá -, hogy a déli palotaszárny a férfi-, az északi pedig a női lakosztályt foglalta magába. A Nádasdyak 1641-es osztálya alkalmával a déli szárny (természetesen a tárházzal és a nagyteremmel együtt) a férfiúnak, Ferencnek, a virágoskertre nyíló északi