Simon Zoltán: A füzéri vár a 16-17. században (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 1. Miskolc, 2000)
BÚTORZAT
Asztalok A 17. században 9-11 asztal volt a vár különféle helyiségeiben. Az asztalok legnagyobb része négyszegletes formájú volt, de egy kerek és egy hosszú asztal is felbukkan minden ilyen szempontból értékelhető összeírásban. Egyetlen alkalommal, 1665/68-ban megemlítenek egy nyolcszegletü asztalt is. Ezek az asztalok fából készültek, lábaikat minden alkalommal külön megemlítik. A szerkezetre nézve fontos információ, hogy 1654-ben a sütőházban (19.) három deszkát találtak láb nélkül. Nyilván asztallapok voltak. A négyszegletes asztalok egy részének esetében a lábak minden bizonnyal bakszerű tákolmányok lehettek, melyekre egyszerűen deszkákat tettek asztallap gyanánt, úgy, hogy talán még össze sem erősítették azokat a lábakkal. Tudjuk, hogy a kerek asztal zöldre, a hosszú asztal feketére, a nyolcszegletü pedig fehérre volt festve. A négyszegletű asztalok között volt zöld, fehér és vörös színű is. A katonaság által használt négyszegletes asztalokat nem különböztették meg a palotaszárnyakban állóaktól, nyilván egyaránt egyszerűek voltak. A kerek asztal nagyméretű ebédlőasztal lehetett, melyhez egy adat szerint 12 egyes szék tartozott. 1620-ban és 1623-ban az ebédlőpalotában (49.) állt, később mindig más szobában, de végig a paloták helyiségeiben. A kerek asztal esetleg különlegesebb szerepet is betölthetett. Erre nézve elgondolkodtató a lovagi eszmények egyik forrásában, az Artúr-mondakörben szereplő kerek asztal a 12 székkel. Különleges darab lehetett egy minden egyes alkalommal megemlített, vörös márványból készült asztal. Ez is négyszegletű volt és kőlábon állt. 1654-ben igen szépen faragottnak nevezik. Hosszú ideig az északi palotaszárnyban (a keleti helyiségben (31.), majd a középső teremben (35.)) állt, majd átkerült az északi szárnyba. Talán ennek a lábához tartozhatott az a homokkőből faragott, kerek fejezettöredék, mely az északi szárny keleti helyisége alatti pincéből került elő. (54. ábra) 1668-ban, a tárházban (43.) említenek egy másik, fehér márványból faragott asztalt is. Erről nincsenek további információink. A palotaszárnyak helyiségei közül egyszerre legfeljebb ötben volt asztal, de például a tárházban 1665/68-ban aligha azért, mert használatban állt volna. Az asztalok előfordulása az egyes helyiségekben - összevetve más, fontosabb bútorok előfordulásával - jelzi azok intenzívebb használatát. Asztal legtöbbször az északi szárny középső termében (35.) és a déli szárny a tárházzal nyugat felől szomszédos helyiségében (41.) fordult elő. Az egyéb szobák közül említésre méltó ebből a szempontból a „Deákház" emelete (27.), ahol a porkoláb lakott, illetve a közvitézek által állandó jelleggel használt kapu köze (12.). A 17. század első felében a kaputorony első emelete (13.) is folyamatosan használtnak tekinthető. Minden bizonnyal asztalterítő volt a keltezetlen hiányjegyzékben szereplő rossz abrosz. Datz Márton 1625-ben öt sing német vásznat vett (singjét 25 pénzért) abrosznak az urak asztalára, majd Göncön 9 sing (alighanem rosszabb minőségű) vásznat (singjét 9 pénzért) tésztára való abrosznak. Ülőalkalmatosságok Az ülőalkalmatosságok között megkülönböztették a padokat (1620-ban lócának nevezik), a padszékeket, az egyes és hosszú karszékeket. Karszékek mellett sokszor említenek egyszerű székeket is, melyek között voltak egyes és kétszemélyes székek is. Padokat csak 1623-ban és 1654-ben írtak öszsze, pontos számukat azonban nem árulják el. 1620-ban viszont 15 lócát sorolnak fel. A padok egy része „béllett" volt, arról azonban nem hallunk, hogy be lettek volna festve. Jellemző még, hogy a gazdasági épületekben egyszer sem fordulnak elő, használaton kívüli lakóhelyiségekben (pl. a „Rimay-házban" (50.)) azonban igen. Némi információnk van a szobákban való elhelyezkedésükről is. 1620-ban a „Deákház" emeletén ( 27. ) lócák a fal mellett voltak, két felől. 1623-ban ugyanott, ugyanilyen helyzetű padokat találtak. Ugyanekkor az északi szárny keleti helyiségében (31.) is „körneöl" voltak elhelyezve padok. 1654-ben a vele nyugat felől szomszédos térben (35.) álltak (alighanem a fal mentén) körbe elhelyezett padok. 1623-ban az északi szenesházban (36.) az ablaknál állt egy kis pad, egy másik pedig az ajtó mellett. Az ebédlőben (49.) szintén az „ablak felől való részben" voltak padok. „Pápay Tamás szállásán" (51.) a kemence mellett állt egy pad. Mindezek alapján úgy tűnik,
