Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)

Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében

Horváth Andrásnál, Breznón Sextius Péternél, illetve a késmárki evangélikus gimnáziumban Joannides Vencel és Melczel János tanárok keze alatt. Értelmiségi pályája kissé eltér fivéreiétől, hiszen az 1660-as évek elején nem Magyarországon kezdte a tanítóskodást, hanem lengyel területen, a Szandomiri Palatinátusban (Województwo Sandomierskie] Stanislaus Ozarovszky (Stanislaw Ozarowski z Ozarowa h. Rawicz) protestáns (református) nemes családjánál.79 Ugyanekkor (1664-1665-ben) a sziléziai származású, 1664- ben Eperjesről eltávolított Abraham Eccard leibitzi (ma: L’ubica, Szlovákia) evangélikus pap80 mellett a helyi iskola rektora, feltehetően a lengyelországi házitanítói megbízást is Leibitzről szerezte. De tanította a késmárki gimnázium negyedik osztályát is, majd 1666-ban liptószentmiklósi diakónusnak ordinálták.81 Schulek Mátyás Liptó-adattárában részletes életrajzot közöl róla, amely szerint az egykori késmárki udvari pap fia késmárki diákként - Balthazar dementis Nicopo(litanus) - verset írt a Thököly II. István felesége, rátóti Gyulaffy Mária (fl659) halálára írt gyászvers-gyűjteménybe,82 és 1660. február 1-jén, diáktársaival együtt, ő is részt vett a várkápolnában a grófné temetésén. A 4 disztichont tartalmazó, invenciózus vers Gyulaffy Mária árvái és Ekhó (Echo/Echus) nimfa dialógusát tartalmazza. Az anyjuk halálát sirató gyermekek (az 1655-ben született Katalin, később Esterházy Ferencné, az 1656-os születésű Mária, Nádasdy István leendő felesége, Thököly Imre, illetve az 1659-ben született Éva, a jövendő nádorné) fájdalmas kérdéseire a visszhang nimfája csak egy-egy szót felel: Dic nobis gelidis habitans in vallibus Echo: / Quo properat Genitrix, пит remeabit? Abit. ([Árvák]: Mondd meg nekünk Echo, hideg völgyek lakója, hová siet el a mi nemző anyánk, és vajon megtér? [Echo]: Eltér.) stb.

Clementis Boldizsár karrierjét a Liptószentmiklós melletti Okolicsnó (Okolicné) rektoraként kezdte, majd 1660 júniusában meghívták liptószentmiklósi diakónusnak, de alig fél év múlva, 1660 októberében a közeli szentistváni (1719-ben megszűnt falu, helyén ma: Szélporuba/Veterná Poruba,

79 Az Ozarovsky család birtoka, Ozarow a 17. század első felében a lengyelországi kálvini reformáció egyik központja volt, 1602-ben és 1628-ban itt tartották a református zsinatot.

80 A sziléziai származású Abraham Eccardus 1653-ban még eperjesi evangélikus lelkész és iskolafelügyelő (RMNY 2635), Eperjesről azonban 1664-ben eltávolították és így került a lengyel fennhatóság alatt álló XIII szepességi város egyikébe, Leibitzre diakónusnak 1674-ig, amikor a városban betiltották az evangélikus vallásgyakorlatot. Vö.: Hornyanszky 1863. 108., Klein 1789.1. 51-54.; Hasonló nevű, 1651-ben született és 1677-ben a lipcsei egyetemre beiratkozott fia, miután a Sziléziába visszatért apja 1682-ben meghalt, ugyancsak Magyarországra jött és 1683. június 4-én szentelték pappá Kassán. EOLZNo.4. (p. 105.)

81 Balthasar Clementis NicopoUtanus, patre Nicolao Clementis pastore Bohuniceno, matre Anna Lucia nat(us). Usus p(rae)ceptorib(us) Andrea Horvath Eperiesini, Petro Sextio Briznae, Vencesl(ao) Joannides et JohJanne] Melczelio in gymnasio Caesareoforen(si). Filios magn(ifici) djomini] Stan(islai) Ozarovszky in palatinatu Szendomiriensi in Polonia informavit, eo munere apud M(agistrum) Abraha(mum) Eccardum pastorem Lubicensem in c(omitatu) Scep(usiensi) functus, Caesareofori quartam classem informavit. Ad diac(onatum) Nicopoliensem ord(inatus) 35. Maji 1666. EOL G III 110/113. (p. 36.)

82 Colloquium orphanorum et Echus. Balthazar Clementis Nicop. RMNY 2905 (B3b). A kutatásban nyújtott segítséget megköszönöm Varga Bernadettnek és Heltai Jánosnak.

33