Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében
anyai nagyapja Jan Chalupka dovallói lelkész volt, vagyis Clementis családi kapcsolatai alapján is ismerhette. Grelnercius Ratkón, Osgyánban (ma: Ratková, Ozd’any, Szlovákia), majd Rozsnyón tanult, innen az Árva vármegyei Felsőlehota (Horná Lehota) evangélikus egyházához ment tanítónak. Később Monokra hívták prédikátornak, de kis idő múlva elhagyta Zemplént, és a továbbiakban Békésben szolgálta a szlovák evangélikus híveket, ahonnan viszszakerült Gömörbe Hankovára, végül (a Zemplén vármegye határán fekvő) Cekeházára, amely a megszűnt monoki egyház helyett jött létre. Clementis Jánosnak a Fancsalra való elhívása a régió két evangélikus birtokosának köszönhető, egyrészt az abaúji birtokaira visszaköltöző és Fancsalon letelepedő Fancsali Joób Jóbnak, másrészt id. szirmai Szirmay István (1686-tCsécs, 1755) - Szirmay Péter (1655-1712) és Fáy Zsófia fia - evangélikus birtokosnak. A Szirmayak Borsod vármegyéből származnak, és a család egyike a borsodi-abaúji-zempléni határvidék kevés - eredetét a középkorig visszavezető - evangélikus nemesi családjának, hiszen Borsodban és Zemplénben a kis- és köznemesek jórészt reformátusok voltak a kora újkorban. Id. szirmai Szirmay István egyik rezidenciáját a Fancsalhoz közeli Alsófügeden (ma: Encs része) épült udvarházban rendezte be, de feleségével leginkább az abaúji Csécsen (ma: Cecejovce, Szlovákia) épült kastélyában élt. Fügéd és Csécs (Nagycsécs) a 17. század közepén már a Szirmayaké, Szirmay András 1656. évi végrendeletében az itten portióit Miklós fiára hagyja,156 végül azonban a birtok fivére, Péter (id. Szirmay István apja) leszármazottaié lesz, és így a családnak ezt az ágát a genealógia „csécsi vonalnak” is hívja.157 Clementis Jánost a vocatoriával, azaz meghívó levéllel egyszerre hívták a fancsali templom és egyház, illetve az alsófügedi udvarház imaháza szolgálatára, azaz gyülekezeti és udvari lelkésznek. Fancsalon romos templomot és csak néhány hívő lakost talált, az összedőléssel fenyegető középkori eredetű templomot csak nyáron használhatták, télen Fancsali Joób Jób fancsali kúriája nyújtott szűkös helyszínt az istentiszteleteknek, de pajtákba is kényszerültek vallásuk gyakorlásához. Bár a templomot nem tudták újjáépíteni, ezt majd csak az 1780-as években sikerül renováltatni a fancsali híveknek,158 Praeconis Dovaloviensis filia, Musis litabat in Schola Divo-Elisabethiana, magistro [...] Matthaeo Palumbiny jam t. Medicinae Doctore; Epperiensini Paulo Michaelis. Inde Musis exturbatis Dopscha latitabat et dein Rajeczini, ducta illic conjuge, Joannis Monkoviczeny filia, Dopscham redux Rattkoviensi Ludo praeficitur, post annum ad Ministerium Ecclesiae Kiethiense anjno) 1684 ordinatur. EOL AGE IV.e.6 p. 448. 156 Tóth P. 2004.94. 157 Szirmay 2005.126. 158 A fancsali középkori templomot az 1784-ben elhelyezett chronosztichon szerint (II.) József engedélyezte az evangélikusoknak, majd Fancsal (híveinek közössége) építette újjá, hogy a helyreállított templom az Isten lakóhelye legyen. Vö.: Fancsal [...] Régi elpusztult templomát újonnan felépítette az e chronosticonban foglaltató évben: has Joseph IndVLsIt, fancsaL renoVaVerat aeDes, / tV restaVratas InCoLis Ipse DeVs. Székács 1848.155. Az 1804. évi egyházlátogatás során a templom északi, ablaktalan oldalán álló szentély bejáratán ezt a feliratot olvasták: Bethel: id est Domus Dei, Renovata Anno Christi MDCCLXXXV. [Templom, vagyis az Isten háza, felújíttatott Krisztus 1786. évében.] A Hegyaljai evangélikus egyházmegye 1804. évi egyházlátogatása. Fancsal leányegyháza: Fügöd. EOL CV1/3. Hegyalja, 1804. p. 13. 53
