Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)

Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében

állításával dementis István Velicsnára kerül vissza, ekkor már lelkésznek,101 ifj. Petrovicius Mátyás pedig Alsó-Kubin (Dolny Rubin] evangélikus papja lesz, de innen is elűzik, rövid ideig Felső-Rubinban (Vysny Rubin] is szolgál, végül Lestinbe (Lestiny) kerül. 1703-ban újra alsó-kubini lelkész, de nem egykori templomában, hanem a piacon álló egyik nemesi kúriában végzi az egyházi szolgálatot, az alsó-kubini evangélikusok ugyanis csak a szécsényi országgyűlés után kapják vissza templomukat. Ifj. Petrovicius Mátyást 1709- ben ismét kiűzik szolgálati helyéről, és az artikuláris hellyé nyilvánított Lestinbe kerül, itt hal meg 1713-ban. Felesége Frivaldszky Simon102 németlipcsei (Deutschliptsch, szlovákul: Nemecká Lupca, ma: Partizánska Lupca, Szlovákia] lelkész lánya, 5 gyermekük születik, köztük a legkisebb, Zakariás, aki követi apját a lestini lelkészi szolgálatban.

A két család Liptó, majd Árva vármegyében kerül kapcsolatba egymással a 17. században, és ekkor még nemcsak azt nem tudják, hogy valamikor családi kötelék is össze fogja fűzni őket, hanem azt sem, hogy a 18. század első felében több tagjuk is Abaúj vármegye déli részén, apró kis evangélikus gyülekezetek élén működik majd: így dementis Miklós unokája, dementis János, sőt ennek szülei, valamint id. Petrovicius Mátyás unokája: Petrovicius Jakab (Márton liptószentpéteri lelkész és rektor fia]. Azaz a két liptószentmiklósi pap unokái is együtt szolgálják majd az abaúji Fancsalon és Cekeházán az evangélikus egyházat. Petrovicius Jakab, Petrovicius Márton és Moslener Justina fia, akit Árvában Petrovicius Zakariás (ifj. Petrovicius Mátyás fia) tanít, elhagyja Árva megyét, Gömör mezővárosba (ma: Gemer, Szlovákia) jön tanulni, hogy a magyar nyelvet elsajátítsa, majd a székhelyét kényszerűségből a külvárosba áttett eperjesi kollégium diákja lesz az 1710-es években, Matthaeides Sámuel rektornál tanulja a filozófiát és teológiát, és ugyanitt praeceptor lesz a grammatistáknál. Eperjesi tanítóként kapja meg a Zemplén megyei Monok evangélikus gyülekezetének meghívását 1720-ban, és még az ebben az évben Schwartz János szuperintendens avatja pappá.103 Lelkészi jelszavát a zsoltárokból választja: Ps. 18. Jehova petra mea et propugnaculum meum [Az Úr az én kősziklám és váram]. Petrovicius Jakab 1735-ig szolgálhatott Monokon, amikor az Andrássyak mint birtokosok beszüntették az evangélikusok vallásgyakorlatát.104

101 Klementis István velicsnai lelkész és consenior az 1707. évi rózsahegyi zsinaton az árvái egyházmegye képviselője. Zsilinszky 1889. 77.

102 Frivaldszky Simonról bővebben: Frivaldszky, 2004.

103 Petrovicius Jakab ordinációs önéletrajza. EOL Z No. 32. (pp. 150-151.)

104 Rever(endus) Dominus Jacobus Petroviczius [....] Anno 1720 ab Ecclesia Monokiensi evocaratur. Id quod ex Protocollo visitationis a b. m. Domino Excell. Superint. Georgio Ambrozy institutae; opera vero eius fideli comite, b. Andrea SchmáU, Ecclesiae Ratkouivensis VDM et Ven(erabilis) ContubJuberniiJ Seniore, diligenter conscriptae, luculenter didici. Verum enimvero in hac Ecclesia fata eius multo, quam sperabat, fuerunt tristiora. Nam Anno 1735. in exilium pulsus est, libero religionis exercitio apud Monokienses in solidum sublato. Elizabetha Balassa, lllustr. quondam Baronis Josephi Andrdssy Relicta, et Bethlérensium Domina, exemplo matris suae ad vexandos Evangelicos nata, illa fuit, quae caeco religionis suae zelo incitata nulla

41