Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében
végleg állomáshelyét, hanem az egykori leányegyházban, a Velicsna melletti Isztebne (Istebné, Szlovákia) nevű faluban folytatta szolgálatát egészen 1713-ig.76 dementis István velicsnai diakónus 1672. évi elűzetését Schulek Mátyás árvái egyháztörténete regénybe illő módon meséli el: principálisával, Petroviczius Mátyással éjnek idején kellett megszökniük, és dementis István a következő években hegyekben-erdőkben bujkált, paraszti gúnyában, egyszer éhségében még a favágók fára akasztott tarisznyájából is elcsente a kenyeret. Szerencséje volt, mert kiváló botanikusként bujkálása idején sikerrel gyógyította a vallásán lévő falusiak betegségeit, ezzel ellátást, fedelet biztosítván magának.77 dementis István fivére, Menyhért, a fancsali lelkész apja, szintén evangélikus pap lett, igaz, ő fivéréhez, Istvánhoz képest, akit 28 évesen avattak pappá, csak igen későn, 56 éves korában kezdte meg atyja, Miklós és fivére, István hivatását. A Rezik-Matthaides-féle Gymnasiologia és Schulek Mátyás Liptó vármegyei egyháztörténete szerint: dementis Boldizsár (tl702) evangélikus pap is Menyhért fivére volt. Talán ő volt a legidősebb a fivérek között, ezt 76 Velicsna (Welká, Magna villa) [...] Hic anno 1672. initio persecutionis decennalis, aere redemta facultate emigrationis, cum diacono Stephano Clementis exui, ut tum erant tempora, anno 1683. inductus, iterum anno 1686. ejectus,, anno 1703. iterum reductus, tandem in exilium duxit libertatem exercitii anno 1709. [...] Isztebne. Longo tempore Velicsnensis filia, jussu regio tandem anno 1681. inter articulares ut mater declarata, Stephanum Clementis acceperat pastorem, pulsum Velicsna, iterumque anno 1682. et 1709. reductum, moxque eodem ad Isztebnam redeuntem, cui ad annum 1713. praefuit. МЕН III. 88-89. 77 EOL AGE V. 42. pp. 260-261. 78 Klein 1873.107. 32 dementis Boldizsár késmárki diák Gyulaffy Mária temetésére írt gyászverse, 1659 (RMNY2905, OSZKfelv.J támasztja alá, hogy liptószentmiklósi születésűnek mondják.78 Clementis Boldizsár 1666. évi ordinációs életrajzában is liptószentmiklósi származásúnak (születésűnek) mondja magát, vagyis 1635 és 1640 között, apja szentiváni és szentmiklósi szolgálata alatt született, majd Eperjesen tanult
