Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója vagy diariuma, 1917-176
[50] 1745-1746 ezért ügyelnek terjesztésére. Ezért a nuncius őeminenciája befolyását is felhasználja, hogy a kongregációt vagy társaságot apostoli követségének egész területén terjessze, fáradságot nem kímélve, buzdítván az érsekeket, a püspököket és a megyés püspököket (locorum ordinarios), hogy méltóztassanak ehhez az oly üdvös munkához segítő kezet nyújtani. Maga a pápa is, látván az intézmény hasznosságát, méltóztatott ezt a társaságot kivételes búcsúkban részesíteni. Ez az igen üdvös és annyira dicsért szent közösség már több méltóságos grófot, bárót, lovagot, nemest, valamint királyi tanácsost befogadott, de a nemeseken kívül másoknak nem nyílik út a közösségbe való belépéshez, ha valaki azonban, aki nem élvez nemesi előjogokat, ennek ellenére alattomosan vagy csúszó-mászó módján a társasághoz férkőzne, nemkívánatosnak kell tekinteni és meg kell fosztani a fényes jelvényektől. A társaságba való belépésre semmilyen más személyek nem tűnnek alkalmasabbnak, mint hercegi, grófi, bárói és nemes férfiak, bennük dicsérhető ugyanis leginkább Szent István első királyunk hithűsége, bátorsága, tettrekészsége, nyájassága, önbizalma. Ők az ország védőbástyái, a gyengék védelmezői, az ellenséggel megküzdő harcosok, a monarchiák gyarapítói. Minden, amiről szó volt, igencsak megfelel a jelen intézménynek, ahogyan kissé később ki is fog tűnni. Mivel pedig az egyháziak is nemesi címmel érkeznek, és a társaságnak is szüksége van a támogatásukra, a szent főpapok megadták a felhatalmazást, hogy őket is felvehetik ezen intézménybe, és ők is nyilvánosan viselhetik a fényes jelvényeket. A TÁRSASÁG SZABÁLYAI 1. § Ezen Társaság gyámolító patrónusainak Szent József és Borromeo Károly úr választatott, úgy is, mint akiknek az életében felragyog mindaz, amit ez a Társaság köteles célul tűzni maga elé, ezért az ő példájukat mindenkinek, mint követendőt maga elé helyezni. 2. § A Társaság felállításának célja: A legfőbb cél, hogy az igazi hit terjesztésének és védelmezésének ezzel a haza boldogsága előmozdításának új módszerével megteremtsék a király és a haza nagyobb biztonságát. 160
