Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója vagy diariuma, 1917-176
[21] 1737 1737. május 25-ikén a kiváló Görgey Zsófia Julianna117 úrnő, tekintetes Szirmay István uram hitvese, aki, amíg élt, én és az enyéim egyedüli patrónája volt, belehalt a szülésbe, temetése június 5-ikén volt Csécsen,118 a prédikációt én tartottam, közben pedig a fekete posztót, amellyel az oltárasztal (mensa) le volt terítve, a csécsi kálvinista lelkésznek adták, aki a templomban prédikált. Mivel ebben az időben meglehetősen hűvös volt az irányomban tanúsított [felebaráti] szeretet, és az egyik részről már két éve visszatartották díjazásomat, ezért amikor tisztelendő Petrovitius Jakab uramat119 a Czekehaz-i egyházból Rahora120 hívták, és már ádvent első vasárnapja előtt átköltözött oda, így ádvent első vasárnapjára meghívtak Czekehazara [prédikálni], majd ott az összes hallgató közös voksa alapján [lelkésznek] is elhívtak, három nap gondolkodási időt kértem, majd megkapván, hazamentem. Az egyház és a patrónus urak azonban nem vártak három napig, s Szalai Miklós urammal és Bruchacs Jánossal elküldték nekem a meghívó levelet, amelyet erős rábeszélésre végül átvettem. Hogy nyilvánvaló legyen, hogy milyen lélekkel viseltettek irántam a hegyaljai egyház patrónusai, ide illesztettem nemzetes Tahy István121 uram levelét, amelynek tartalma az alábbi: Igen tisztelendő, nekem leginkább tiszteletre méltó Uram! Jóllehet az egyházközség nevében a szokásos módon kézbesítették Tiszteiendőségteknek a meghívó levelet, de a bővebb magyarázat kedvéért ebben a levélben mégis válaszolni kívánok Tisztelendőségteknek a minap elhangzott szavaira. Bár [Tisztelendőségtek] már tisztelendő Petrovitius uram bevezetése előtt felajánlotta lelkét ezen hegyaljai egyháznak, könyörögve kérem, hogy ez alkalommal vigye teljesedésbe [korábbi ígéretét], és egyházunk oly nagy óhajtását szívére véve, ne utasítsa vissza voksaink kétségen kívüli viszonzását, és így méltóztassék minket jelenlétével vigasztalni. Tisztelendőségteket jelen levelünkkel is megerősítjük abban, hogy ha történetesen (amitől az ISTEN őrizzen) száműzetésbe mennénk, akkor sem szűnnénk meg minden erőnkkel a kényelmét keresni és itt maradását támogatni; 117 Görgey György és Kubinyi Anna lánya: Görgey Zsófia Julianna (1698-1737] férjével, id. Szirmay Istvánnal (1686-1755], Szirmay V. István (tl712] és Fáy Zsófia fiával, az abaúji Csécs (ma: Cecejovce) faluban épült kastélyukban éltek. Négy gyermekük született: Anna (szül. Toporc, 1715, Platthy Imre felesége], Jób István (Toporc, 1620-fKassa, 1791, felesége: Horváth Stansith Johanna], Zsófia (Péchy Gábor felesége), Katalin (Okolicsányi József felesége). 118 Csécsen épült kastélyában élt Szirmay István és felesége, Görgey Zsófia Julianna, mindketten evangélikusok, de a faluban csak reformátusoknak volt temploma, így az evangélikus kegyurakat a középkori eredetű református templom kriptájába temették. 119 Petrovics (Petrovicius) Jakab (fl740) monoki, majd 1737-től cekeházai ev. lelkész, Clementis János anyai unokatestvére. A cekeházai evangélikus egyház alapítása összefügg a monoki gyülekezet megszűnésével. Amikor ugyanis Andrássy József gróf monoki birtokos özvegye (gyarmati Balassa Erzsébet) 1735-ben elűzte Monokról Petrovicius (Petrovics) Jakab lelkészt, Petrovicius a közeli Zemplén megyei, de Abaúj vármegye határán fekvő Cekeházára, Abaújszántó tőszomszédságába menekült, és itt szolgált két évig, majd a Kishont vármegyei Rahóra hívták meg. Őt követte a kis gyülekezetben Ignáth György, 1754-től pedig Sztranyawszky Izsák Ábrahám, végül (1757-től) Munyay Mátyás lett a cekeházai evangélikus pap. Vö.: Czékus 1888. 949. 120 Rimaráhó, Kishont vármegyében, ma: Hrachovo, Szlovákia 121 Tahy István tállyai birtokos, a tállyai, majd az Abaújszántóval szomszédos, Zemplén megyei Cekeháza evangélikus egyházának felügyelője. 112
